Két dolog jutott ma eszembe mint szabad asszociáció:
1.) A szegény Peti nagymamájából, hogy: "hát, nagymama, ez nem a te napod..."
2.) A Bridget Jones naplójából az a jelenet, amikor összeül Bridget a haverokkal, és tanácsot kér,h hogy viselkedjen a bemutató estéjén. Akkor mondja neki Jude, hogy: "Nem akarlak stresszelni Bridge, de a jövőd teljes boldogsága múlik ezen az estén."
Együtt öregedtünk. :)
Egész pontosan:
Gy.: "Háháá, most nem csak én öregedtem! Most együtt öregedtünk."
Esős, borult idő várható. Időnként megélénkülhet a szél is. A hőmérséklet azonban tavaszias marad.
Citrom fagyival egészen elviselhető. Megbízható források állítása szerint pisztácia-puncs kombinációval is. :)
Minden nap együtt aludtunk. Alig volt kivétel. És most? Legutóbb a múlthéten kedden szuszogtunk egyazon ágyban...
Időhiány? Tanulás? Eltávolodás?
Nekem most nagyon nem tetszik így. Még akkor sem, ha énis vastagon hibás vagyok abban, hogy így alakult az elmúlt több, mint egy hét. Nem szeretem megfojtva érezni magam és néha szükségem van nem kis térre, de mostmár hiányzik Gy.
Az normális, hogy még mindig remegek?
Vizsga típusa: Írásbeli vizsga
| Olvasott szöveg megértése: | 65% | 74% |
| Írásbeli kommunikáció: | 83% |
Vizsgateljesítmény: 74%
Az írásbeli vizsga sikeres.
Teljesen újjászülettem. Levetettem a magas sarkú csizmát és a Tisza cipőmben mentem ma suliba. Mintha párnácskákon járnék. Ha láttatok már "ugri-bugri kis kecskét"... :)
Valami teljesen másra számítottam. Eleve nem szeretem a gyurma animációt a Wallace és Gromit óta. Viszont a képek alapján ez nem tűnt annyira gagyinak. És nem mellesleg az [origo] film kritikája is ösztönzőleg hatott.
Mary 8 éves, magányos kislány Ausztráliában. A szülei csak egy "balesetnek" tekintik. Mary pedig elhatározza, hogy magányos kis életébe keres egy barátot. Levelet ír Maxnek, aki New Yorkban él és 44 éves.
A film leginkább azzal veszi le a nézőt a lábáról, hogy minden giccs és körülményesség nélkül beszél az emberi kapcsolatokról. Pontosan azon a szinten, hogy egy 8 éves és egy 44 éves is értse, érezze és élvezze. Óriási bravúr ez, amire gyerekeknek (is) szánt művek csak nagyon kis hányada képes. Én szerettem.
Még a gimiben kitaláltuk A.-val, hogy mi, na mi aztán nem leszünk olyanok, mint az anyáink. Ez nem valami könnyen kivitelezhető dolog (nevelés-öröklődés elleni harc), de azért próbálkozunk.
De azt hiszem, van még néhány apróság, amit esetleg megszívlelhetünk, ha a sors furcsa fintora során gyerekünk lesz. (most nem szeretném boncolgatni a ki milyen életre vágyik témát; ennek köszönhető ez a szóhasználat)
Szóval. Fontos jótanács. Egy gyereket legjobb esetben is kb. 20 éves koráig lehet nevelni. Utána minden erőlködés falrahányt borsó, befolyásolás, visszataszító majomszeretet és a vágy, hogy a kedves szülő élhesse a gyereke életét.
Tanítsd meg a gyereked mindenre, amit jónak látsz, szeresd, neveld, és mikor lejárt az időd és már felnőtt, akkor a legjobb amit tehetsz, hogy belátásod szerint támogatod és szereted őt.
Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy minden kedves anyuka, aki megpróbálja irányítani a kisfiát, gondolkozzon el azon, hogy ő randizott volna-e valaha egy olyan 30+ pasival, aki még az anyjával él (akár képletesen).
A múltkor angolon Vircsike magyarázta, hogy ha rossz kedve van, akkor van egy szám, ami mindig felvidítja: a Ketchup song...
Én is belegondoltam, hogy engem melyik szám szokott felvidítani. Ez:
Mindig azt gondoltam, hogy mások is olyan könnyen felébrednek az ébresztőre, mint én. Meg azt is, hogy ha választhatnának, akkor a testvérük fejébe látnának bele.
