Etye fene, megemlékezek itt is e jeles napról. Ha már mindenki verset posztol fb-on és az egyetemen is 12 órás felolvasás van.
Amúgy nem tudok választani a rengeteg szeretett költemény között. Úgyis mindig másik a szívem csücske. Fb-ra kiposztoltam az egyik kedvenc kortárs versemet. Ide meg beírom az irodalom legszebb verssorait:
"Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán."
(gyengébbek kedvéért: Arany János - Ágnes asszony)
Olyan házigazda szeretnék lenni, mint amilyen a 21. születésnapom kerti buliján voltam. És semmiképpen nem akarok olyan lenni, mint anyám, aki végigstresszeli a vendégség előtti, alatti és utáni részt is.
Néha, egy másodperc erejéig úgy érzem mégse a főbejáraton kéne bemenni, hanem inkább oldalt. Ott nincs annyi ember.
Felhívott ma Spéter, hogy szakértő segítségére lenne szüksége. Mi a fene - gondoltam. Aztán kiderült, hogy meg kellene fogalmazni egy kérvényt.
Hol tart ma az oktatás, ha értelmes egyetemisták nem tudnak megfogalmazni egy kérvényt?
(és milyen vicces (ehh), hogy azt gondolják, a magyar szakon fogalmazni tanítanak...)
Gy. egész éjjel írta a szakdolgozatát, én meg múzsultam neki. Aztán nagyon nyikorgott a széke és leköltöztem a nappaliba.
Új alkotmányunkba (jajpárdon, alaptörvény) tervezik beleszőni ezt a hangzatos mondatot: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
A HVG ezután azt feszegeti, hogy egy ilyen kijelentés az alkotmányban nem vonja-e magával az abortusz-törvény megváltoztatását. Én tényleg csak őszintén tudom már remélni, hogy kedves hazánk nem követi el azt a baklövést, hogy megtiltja az abortuszt honpolgárainak.
Mert persze, hogy énis elítélem azokat, akik a fogamzásgátlás egy alternatívájaként kezelik az abortuszt, mégis nagyon komolyan abortusz pártinak gondolom magam már elég régóta. Értem én, hogy az a magzat egy élet, és hogy egy életet vesz el önkényesen az, aki elveteti a babáját. -- DE: Annak az élete nem számít, aki tizenévesen arra kényszerül, hogy felneveljen egy gyereket? Akik az abortusz ellen vannak, azok komolyan nem tudják elképzelni azt az élethelyzetet, amibe ők bizony nem szülnének a világra egy babát?
(Ja, jussanak eszünkbe olyan apróságok is, mint hogy az óvszer nem nyújt 100%-os biztonságot és hogy 3 havi fogamzásgátló tabletta bizony 10.000 forint fölött van. Kedves honatyáinknak persze eszébe sem jutnak ilyen apróságok - révén ők pasik..)
Látszik, hogy ezt a törvényt is férfiak akarják meghozni...
A filmekben mindig mondták, hogy csak az szívhatja ki a kígyómérget, akinek nincs lyukas foga. Mivel már kezdtem érteni, hogy miért is van ez így [:P], elmentem fogdokihoz. 12 perc alatt betömte és Gy. szerint egy hős vagyok, hogy nem kértem érzéstelenítést.
Jóhogy hős vagyok - 5 éve nem látott fogorvos.
Oké. Beléptem, hogy írjak egy bejegyzést, de a főoldalról elolvasva egy posztot totál elfelejtettem, hogy én miről is akartam írni... Inkább leírom, mi jutott helyette eszembe.
Ez már a harmadik blog, amibe belefutok naivan és a (tealjashazaáruló)gyerehaza(derögtön).org fantasztikus tíz pontjára reagál. Minden szavukkal együtt tudok érezni a kedves blogolóknak. A 10 pont írója szerintem főleg irigy. Aztán másodsorban fűtik még olyan érzelmek, amiket ő hazaszeretetnek nevez, szerintem meg "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás.
Én itthon vagyok és vajmi kevés esélyem van elmenni innen. Magyar szakos (na erre mondja valaki, hogy nem "magyar"!) diplomával talán ez nem is olyan nagy csoda. A kilátásaim nem túl fényesek. Jó esélyem van mondjuk minimálbéren vagy munkanélküli segélyen nyomorogni. És természetesen nem a szakmámban elhelyezkedni. De nem büdös a munka és morgásért nem adnak kenyeret. Szóval majd lesz valami. De azoktól, akik elmehetnek innen és megpróbálhatják máshol is, azoktól én bizony nem sajnálom a lehetőséget. Tudom, hogy külföldön sincs ám kolbászból a kerítés - unalomig ismételgetett frázis - de nem Magyarország az egyetlen hely, ahol élni lehet. Inkább dögöljön meg a szomszéd disznója és legyen kolbászból a kerítés - ott is, itt is.
A múltkor ki akartam kölcsönözni Békés Verának A hiányzó paradigmáját. Szomorúan tapasztaltam azonban, hogy minden példány ki van adva legalább április közepéig. Aztán Z. mondta,h nála van az egyik példány és szívesen kölcsönadja egy-két napra. Megköszöntem, de aztán nem került sor a kölcsönkérésre.
Néhány nap múlva észrevettem, hogy amúgy nálam van a másik példány...
Egyszer, még évekkel ez előtt, rám tört az érzés, hogy én milyen kevés verset olvasok. Köremailt küldtem a szívemnek kedvesebb ismerőseimnek, hogy küldjék el a kedvenc versüket/verseiket. Meglepő eredmények és egy kb. 100 oldalas kis bespirálozott kötet lett az eredmény. És persze egy nagyon boldog én. :)
