Gy. mesélte, hogy a lelkészük szerint három dolog kell ahhoz, hogy egy kapcsolat igazán hosszan működhessen:
1. Mindenről tudjatok beszélni egymással.
2. Mindig meg tudjatok bocsátani egymásnak.
3. Ne egymásnak ígérgessetek fűt-fát, hanem a Jóistennek fogadjátok meg.
Még ha nem is keresztény nézőpontból szemléljük a dolgot, akkor is lehet benne valami.
Semmilyen muzsikát nem tudok eljátszani hangszeren. Ez kimaradt. De egyszer A Jani ezt megpróbálta megtanítani nekem. Ott fulladt kudarcba a dolog, hogy nem akartam tövig vágni a körmöm.
Feladat a helyesírás órán: Horatius + -i
Kimegy a hallgató a táblához, majd közli, hogy neki csak egy kérdése van: ez a Horatius ez hely, vagy személy?
Mondom neki, hogy egy személy. Már éppen tenném hozzá, hogy antik költő volt az istenadta, mikor a hallgató a homlokára csap:
"Tudom máár! A Helyszínelőkből!"
***
Másik kedves hallgatóm: "Ez a Corneille, ez Kornél?"
Aszongya ma Dénes, hogy rosszat álmodott az éjjel. Azt álmodta, hogy konferencián volt, és megvádolták azzal, hogy valami szépirodalmi szöveget publikált a Skinhead Lapokban. Hiába tiltakozott, nem akartak hinni neki, de aztán kiderült, hogy tévedés történt.
Más, normális emberek azt álmodják, hogy szörnyek üldözik őket...
Arról volt szó, hogy milyen vagyok.
P.: Furi, kedves aranyos, szép.
Általában szeretem a megnyilvánulásaidat.
én: Általában?!
P.: Mivan, most hazudjak?!
Tudom, hogy sokat korhollak. Hogy egy örök elégedetlenkedő vagyok. Hogy szóvá teszem, ha valamit elrontasz vagy hibázol. És tudom, hogy túlzásba viszem. És te nem ezt érdemled.
El akarom neked mondani, hogy mennyire tökéletesnek látlak. Hogy milyen helyes vagy, hogy mennyire felnézek rád. Egy kis zseni vagy - ha nem hallod, mindig dicsekszek veled. Csodálatosan kedves vagy. Nem csak velem, mindenkivel. Olyan nagy szíved van. Olyan segítőkész vagy. Én még a megszállottságodat is szeretem. Hatalmas adomány, ami előre visz - még akkor is, ha most a bicikli alkatrészek vannak soron. :)
Melletted úgy tudok menni az utcán, hogy nem érzem magam se kicsinek, se nagynak.
Melletted pont jó helyen vagyok.
Nem mondhatnám, hogy beloptuk magunkat a szomszédok szívébe ezidáig. Az már kiderült, hogy továbbra is kicsi a világ, és még a mi utcánkban is találni falubélit, de ez csak egy dolog.
Pár hete tartottunk egy kis kártyás összejövetelt két barátunkkal (értsd négyen (!) voltunk). Este 8tól hajnal 5ig játszottunk és elfogyott egy üveg vodka és egy üveg whiskey is (meg két sör a vacsihoz). Hát az bizonyára kiderült, hogy józanok éppen nem voltunk. Másnap meg is kaptuk Lajosbácsitól, hogy hangosak voltunk és sokáig voltunk. Visszasírja az öreg az előző lakókat.
Apám meg tesókám olyan emberek, akik természetükből fakadóan spanolnak az egész világgal. Mindenkivel kedvesek és mindenki iránt érdeklődnek és mindig tudnak mit mondani. Anyám is elég közvetlen. Csak én vagyok ilyen kis mizantróp, aki nem szereti az idegenekkel (najó, az emberekkel) való jópofizást.
P. szerint nemcsak az a gond, hogy Lajosbácsi rettenetesen konzervatív és utálja, ha a ház körül jönnek-mennek (számára) idegen emberek, hanem bennünk is van a hiba. Hogy nem mutatkoztunk be sütivel mindenkinek és nem ajánlottuk fel, hogy segítünk felásni a kertet és nem bájcsevegünk a szép sziklakertről.
Há' most micsináljak, én nem így vagyok összerakva.
Olyan szívfájdítóan gyönyörű áprilisi nap volt ma. Olyan igazi tavasz. Olyan szabad. Ma egész délután a várost jártuk biciklivel. Nincs jobb szó rá: annyira 'szabad' volt az egész.. :)
Tulajdonképpen semmi blogolnivaló nem történt. Semmi extra nincs mostanában. Éljük ezt a kispolgári, gusztustalanul boldog életet - és nem akarok felébredni. :)
Belenéztem ma reggel a tükörbe és úgy döntöttem, hogy nem is kicsik a melleim.
***
Eredetileg csak a fenti egy sor akart lenni ez a bejegyzés. De azt hiszem, némi magyarázatra szorul: nincsenek dús kebleim. A természet ezt nem mérte olyan bőkezűen, mint a párnácskákat a hasamra (amik miatt épp nem panaszkodok, mert nélkülük nem lenne hova beadni az injekciómat). De csöndben hozzátenném, hogy bár csomó ideig marhára elégedetlen voltam, ma már tudom, hogy nekem görög istennő kebleim vannak. :)
