Holdvilág

A ma délután járdán/utakon közlekedőknek üzenném, hogy jussanak Oidipusz király sorsára.

Egy ismerősöm ajánlotta fb-on ezt a bejegyzést, ahol a 10 legjobb filmes szállóige kerül felsorolásra. Végigbogarásztam és nagyon nem tetszett. Az első kommentelő ötletei sokkal közelebb állnak hozzám. Megpróbálom összegyűjteni a most eszembe jutó kedvenc beszólásaimat.

1. "Fütyülsz bazdmeg és hazudsz, mert egy szar szemét szar alak vagy!" - Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten

2. "Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!" - Reszkessetek betörők

3. "Én kiverem neked, te kivered nekem; csak semmi buzulás!" - Torrente

4. "Táncolni akarok, nyerni akarok, a díjat akarom!" - Ponyvaregény

5. "Jöttömre öt nap múlva számítsatok. Pirkadatkor, kelet felől." - A Gyűrűk Ura - A két torony

6. "Nembaj! Majd cinálunk bárányt!" - Bazi nagy görög lagzi

7. "Fiam, egy szép napon ez mind a tiéd lesz. - A függöny?" - Gyalog galopp

8. "Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!" - Bűnvadászok

Biztos millióegyet össze lehetne még szedni, de nekem most így hirtelen ezek ugrottak be, mert ezeket szoktam is emlegetni. Ha eszetekbe jut valami számotokra kedves, ne habozzatok idekommentelni.

Be vagyok zárva. Nem szó szerint, leginkább a saját fejembe, de mostmár kezd pánik hangulattá fokozódni a dolog. Közel 3 hét munka nélküli itthonlét után kezdem nagyon utálni, hogy borzasztó nehezen bírom rávenni magam a kezdő lépésre. A napok meg csak peregnek...

Kéne valami jó kis kezdőlökés.

P.-nek magyaráztam a múltkor, hogy bizony minden lány tudja már tizenkevés éves kora óta, hogy milyen ruhában kíván férjhez menni. Minimum a fazonját és a színét, de olyan is van, aki már a kirakatban/neten is kinézte.

P. meg csak nézett. Pedig "ez nem afféle szerény vélemény, hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.." :D

Ki van ez találva. Ez a 250. bejegyzés. Tiszta számmisztika. Megünnepeltük ugyanis apa 50. szülinapját és az én 25. szülinapomat. Fesztivál jelleggel buliztunk 3 napon keresztül. Amikor a legkevesebben voltunk, akkor 14 fős volt a társaság, mikor a legtöbben, akkor meg 26 ember evett, ivott, mulatozott a kertünkben.

Összejött ezen a hétvégén a teljes nagycsalád, mind az unokatesók, nagyszülők, s hozzájuk csatlakoztak a barátaink. Mindenki egyszerre beszélt és sokat nevetett. A fiúk eláztak. Fociztak. Főztünk. A lányok verték a blattot (a sok zsugabubus). Volt négy (!) szülinapi torta*. Sírtunk, mert meghatódtunk.

Apám azt mondta, hogy nem is annak örül, hogy megünnepeljük az 50. születésnapját, hanem hogy így össze tud gyűlni a család. Tesókám pasija pedig erre: "Tudod, hogy ez milyen ritka manapság?" - mármint hogy így összegyűlik egy ekkora család és együtt eszik-iszik 3 napon keresztül.

És tényleg az. Ritka. És nagyon nagy dolognak éreztem, hogy ennyire szeretjük egymást és így összetartunk. Pedig vannak, akik a Dunántúlról érkeztek és mamáéknak is 2 órát kell kocsikázni, hogy elhozhassuk őket hozzánk. De nem számít, mert eljönnek és jól érezzük magunkat.

Tündi azt mondta, hogy ő a lányának is olyan férjet szeretne, akivel tovább tudja vinni ezt a családi hagyományt/életformát.

Ha publikusabbá tettem volna anno ezt a blogot, akkor már itt díszelegne az a klassz családi csoportkép, amit készítettünk. Szupercsalád ez, én mondom nektek. :)

*A szülinapi tortákból 3 az enyém volt. Egyet Mese sütött, egyet az én drága Szupernagyim és egyet E. és T. Ennek sörösüveg alakja volt és rá volt írva, hogy "SÖR", mert ha már nem ihatom, akkor legalább ehessem. Komolyan majdnem elbőgtem magam, annyira meghatódtam. :)

A média, a fb és a blogszcéna is a Bándy Kata meggyilkolásától hangos. Cigánybűnözés? Én most nem innen szeretném megközelíteni. Már két olyan írásba is belebotlottam (ebbe és ebbe), ahol felmerült, hogy mindig akadnak olyan hangok az ilyen jellegű gyilkosságoknál (mármint ahol fiatal nő az erőszak és a gyilkosság áldozata), akik elkezdik a lányt hibáztatni: miért sétált haza egyedül, biztos túl rövid volt a szoknyája, kihívóan viselkedett, minek elegyedik szóba idegenekkel, miért nem költözött el, ha veszélyes környéken lakik... és így tovább.

Akiben ezek felmerülnek, annak eszébe sem jut, hogy ezáltal az áldozatot kriminalizálja?! Nem igaz, hogy aki szoknyát vagy dekoltált felsőt vesz fel, az felszólít arra, hogy őt most aztán itt és most meg lehet erőszakolni és gyilkolni! Félreértés ne essék, tudom, hogy aki túlzottan kihívóan öltözködik, az szexuális "tárggyá" degradálja magát - de csak a saját beleegyezésével létesített kapcsolatokban. Szó sincs arról, hogy ezzel engedélyt adna saját megerőszakolására!

És nem annak a szerencsétlen lánynak a hibája az sem, hogy ma már nem érdemes egyedül nekivágni a hazaútnak éjszaka. (Hozzátenném, utóbbit én is a saját káromon tanultam meg.)

Mielőtt elkezdenénk az áldozatokat hibáztatni, gondoljuk el, hogy micsinálnánk, ha lányunk lenne. A fiúk gondoljanak a húgaikra, barátnőikre. Egyáltalán: gondoljanak..

Kedves Barátaink, Családunk, Orvosaim!

Ezúton tudatom veletek, hogy P.-vel augusztus hónapra egy távoli lakatlan szigetre távozunk, ahonnan csak szeptember elején térünk vissza. E szigeten az internet is csak korlátozottan érhető el (fb-on aktivitásunk észlelhető lesz, emailekre, csetelésre, skype-olásra azonban kisebb a kapacitás), telefonon azonban bármikor rendelkezésetekre állunk.

Szeretnélek továbbá biztosítani titeket arról, hogy töretlenül szeretünk veletek sörözni, moziba menni, fagyizni, sétálni, pletykálni, társasjátékozni, lelkizni, főzni. A szigeten töltött idő után újra a rendelkezésetekre állunk e társas tevékenységekben - sőt, addigra már erősen vágyódni fogunk minél több ilyen program lebonyolítása után.

Egyúttal szeretném megnyugtatni főnökeinket, hogy munkakedvünk továbbra is áll, dolgozni fogunk augusztus során is.

Még egyszer hangsúlyoznám: drága Barátaink, nagyon szeretünk titeket és nagyon szeretünk veletek lenni! Ha hazatértünk, fokozottan számíthattok ránk! Tudjátok: újult erővel. ;-)

Mindenkit szeretettel üdvözlünk, ölelünk, csókolunk!

P. és ithil

Két dolog:

1.
Felmerült már többször is baráti beszélgetések alkalmával, hogy ki milyen fiút/lányt érdemel párjául.

2.
Néztem ma vmi eszement műsort a Spektrumon, amelyikben kezelhetetlen brit tiniket küldenek kölcsön szülőkhöz "megjavulni". Egészségesek és olyasmire "pazarolják" az életüket, mint folyton inni és már 10-16 évesen drogozni. Én meg itt vagyok betegen...

Aztán eszembe jutott néhány sor A Gyűrűk Urából, ami mindig eszembe jut, ha felhozódik, hogy ki mit érdemel:

"Megérdemli! Lehet. Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni?"

Az elmúlt két hétben tanultam annyit a vizsgámra, mint még soha egyikre sem. Örülök, mert sikeres lett. Közben kicsit elhanyagoltam a barátaimat és minden egyéb dolgomat. Aztán az ember átszakítja a célszalagot és az egész élete csőstül hullik vissza a fejére.

Hurrá.

Tehát most kórházba járok (a változatosság kedvéért), valamint egyéb dokikhoz (a változatosság kedvéért). Kicsit pánikolok. Emellett menedzselem az időmet, hogy a nulla lustálkodás úgy jöjjön ki, hogy minden tanszéki dolgot elintézek közben, válaszolok az emailekre, találkozok a magányos barátokkal, találkozok a kevésbé magányos de annál elfoglaltabb barátokkal is, visszaviszem a könyveket a könyvtárba, dolgozok, bevásárolok, takarítok és még egy kicsit olvasok is.

Ezért is nem írtam eddig. Nincs igazán miről. Ami jelen pillanatban a kapacitásom 90%-át leköti, az nem blogtéma, a többit meg most összefoglaltam. Igyekszem túllendülni a paráimon és kihozni a lehetőségeimből a maximumot (és közben minimálon tartani az aggódás-faktort olyan dolgokon, amikkel egyelőre nem tudok mit kezdeni).

Jövőhéten tisztázás és Balaton.

P.: Ezt a kávét nem annyira szeretem.

én: Nem baj, megiszom én, neked meg csinálok másikat.

P.: Neeem, ne pocsékoljunk!