Holdvilág

Fittik vagyunk. Minden nap biciklivel járunk dolgozni, bicajjal mászkálunk a városban, vagy sétálunk. Nincs buszbérletünk már több hónapja. Sőt, a szakkolis sportnapon felbuzdulva néhányszor floorballozni is összegyűltünk. És milyen jól sikerült!

Ezelőtt utoljára még valamikor a gimiben játszottam, de P., Gonoszmáté és még páran tudnak rendesen játszani (saját ütőjük is van), mi meg lelkes amatőrökként csatlakoztunk és az egészből több óra móka és izzadás lett.

Most meg elhatároztuk Oféliával, hogy elmegyünk sportolni valamit. Hétfőn spinninggel kezdünk, aztán meglátjuk, hogy tetszik-e a dolog. Csinik leszünk, fittik leszünk. (Tudjátok, van az a mondás, hogy "De szép még lehetsz.")

Az milyen már, hogy még azon is el kell gondolkozni, hogy elmehetek-e egy napra kirándulni Tokajba, mert annyi macerával jár az életem, hogy az agykapacitásom felét tuti az köti le, hogy számolok, kombinálok, gondolkozom, hogyan lehetne a lehető legnormálisabbnak tűnőre csinálni egy szimpla szombatot.

Csak azt akartam mondani, hogy egyáltalán nem könnyű nekem. És mire ezt végiggondoltam, az is eszembe jutott, hogy egy csomó nagyon jó dolog van az életemben, ami kárpótol - vagy nem is kárpótol, hanem elnyomja bennem azt az érzést, hogy mennyivel könnyebb lenne máshogy. Egészségesen.

A ma délután járdán/utakon közlekedőknek üzenném, hogy jussanak Oidipusz király sorsára.

Egy ismerősöm ajánlotta fb-on ezt a bejegyzést, ahol a 10 legjobb filmes szállóige kerül felsorolásra. Végigbogarásztam és nagyon nem tetszett. Az első kommentelő ötletei sokkal közelebb állnak hozzám. Megpróbálom összegyűjteni a most eszembe jutó kedvenc beszólásaimat.

1. "Fütyülsz bazdmeg és hazudsz, mert egy szar szemét szar alak vagy!" - Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten

2. "Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!" - Reszkessetek betörők

3. "Én kiverem neked, te kivered nekem; csak semmi buzulás!" - Torrente

4. "Táncolni akarok, nyerni akarok, a díjat akarom!" - Ponyvaregény

5. "Jöttömre öt nap múlva számítsatok. Pirkadatkor, kelet felől." - A Gyűrűk Ura - A két torony

6. "Nembaj! Majd cinálunk bárányt!" - Bazi nagy görög lagzi

7. "Fiam, egy szép napon ez mind a tiéd lesz. - A függöny?" - Gyalog galopp

8. "Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!" - Bűnvadászok

Biztos millióegyet össze lehetne még szedni, de nekem most így hirtelen ezek ugrottak be, mert ezeket szoktam is emlegetni. Ha eszetekbe jut valami számotokra kedves, ne habozzatok idekommentelni.

Be vagyok zárva. Nem szó szerint, leginkább a saját fejembe, de mostmár kezd pánik hangulattá fokozódni a dolog. Közel 3 hét munka nélküli itthonlét után kezdem nagyon utálni, hogy borzasztó nehezen bírom rávenni magam a kezdő lépésre. A napok meg csak peregnek...

Kéne valami jó kis kezdőlökés.

P.-nek magyaráztam a múltkor, hogy bizony minden lány tudja már tizenkevés éves kora óta, hogy milyen ruhában kíván férjhez menni. Minimum a fazonját és a színét, de olyan is van, aki már a kirakatban/neten is kinézte.

P. meg csak nézett. Pedig "ez nem afféle szerény vélemény, hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.." :D

Ki van ez találva. Ez a 250. bejegyzés. Tiszta számmisztika. Megünnepeltük ugyanis apa 50. szülinapját és az én 25. szülinapomat. Fesztivál jelleggel buliztunk 3 napon keresztül. Amikor a legkevesebben voltunk, akkor 14 fős volt a társaság, mikor a legtöbben, akkor meg 26 ember evett, ivott, mulatozott a kertünkben.

Összejött ezen a hétvégén a teljes nagycsalád, mind az unokatesók, nagyszülők, s hozzájuk csatlakoztak a barátaink. Mindenki egyszerre beszélt és sokat nevetett. A fiúk eláztak. Fociztak. Főztünk. A lányok verték a blattot (a sok zsugabubus). Volt négy (!) szülinapi torta*. Sírtunk, mert meghatódtunk.

Apám azt mondta, hogy nem is annak örül, hogy megünnepeljük az 50. születésnapját, hanem hogy így össze tud gyűlni a család. Tesókám pasija pedig erre: "Tudod, hogy ez milyen ritka manapság?" - mármint hogy így összegyűlik egy ekkora család és együtt eszik-iszik 3 napon keresztül.

És tényleg az. Ritka. És nagyon nagy dolognak éreztem, hogy ennyire szeretjük egymást és így összetartunk. Pedig vannak, akik a Dunántúlról érkeztek és mamáéknak is 2 órát kell kocsikázni, hogy elhozhassuk őket hozzánk. De nem számít, mert eljönnek és jól érezzük magunkat.

Tündi azt mondta, hogy ő a lányának is olyan férjet szeretne, akivel tovább tudja vinni ezt a családi hagyományt/életformát.

Ha publikusabbá tettem volna anno ezt a blogot, akkor már itt díszelegne az a klassz családi csoportkép, amit készítettünk. Szupercsalád ez, én mondom nektek. :)

*A szülinapi tortákból 3 az enyém volt. Egyet Mese sütött, egyet az én drága Szupernagyim és egyet E. és T. Ennek sörösüveg alakja volt és rá volt írva, hogy "SÖR", mert ha már nem ihatom, akkor legalább ehessem. Komolyan majdnem elbőgtem magam, annyira meghatódtam. :)

A média, a fb és a blogszcéna is a Bándy Kata meggyilkolásától hangos. Cigánybűnözés? Én most nem innen szeretném megközelíteni. Már két olyan írásba is belebotlottam (ebbe és ebbe), ahol felmerült, hogy mindig akadnak olyan hangok az ilyen jellegű gyilkosságoknál (mármint ahol fiatal nő az erőszak és a gyilkosság áldozata), akik elkezdik a lányt hibáztatni: miért sétált haza egyedül, biztos túl rövid volt a szoknyája, kihívóan viselkedett, minek elegyedik szóba idegenekkel, miért nem költözött el, ha veszélyes környéken lakik... és így tovább.

Akiben ezek felmerülnek, annak eszébe sem jut, hogy ezáltal az áldozatot kriminalizálja?! Nem igaz, hogy aki szoknyát vagy dekoltált felsőt vesz fel, az felszólít arra, hogy őt most aztán itt és most meg lehet erőszakolni és gyilkolni! Félreértés ne essék, tudom, hogy aki túlzottan kihívóan öltözködik, az szexuális "tárggyá" degradálja magát - de csak a saját beleegyezésével létesített kapcsolatokban. Szó sincs arról, hogy ezzel engedélyt adna saját megerőszakolására!

És nem annak a szerencsétlen lánynak a hibája az sem, hogy ma már nem érdemes egyedül nekivágni a hazaútnak éjszaka. (Hozzátenném, utóbbit én is a saját káromon tanultam meg.)

Mielőtt elkezdenénk az áldozatokat hibáztatni, gondoljuk el, hogy micsinálnánk, ha lányunk lenne. A fiúk gondoljanak a húgaikra, barátnőikre. Egyáltalán: gondoljanak..

Kedves Barátaink, Családunk, Orvosaim!

Ezúton tudatom veletek, hogy P.-vel augusztus hónapra egy távoli lakatlan szigetre távozunk, ahonnan csak szeptember elején térünk vissza. E szigeten az internet is csak korlátozottan érhető el (fb-on aktivitásunk észlelhető lesz, emailekre, csetelésre, skype-olásra azonban kisebb a kapacitás), telefonon azonban bármikor rendelkezésetekre állunk.

Szeretnélek továbbá biztosítani titeket arról, hogy töretlenül szeretünk veletek sörözni, moziba menni, fagyizni, sétálni, pletykálni, társasjátékozni, lelkizni, főzni. A szigeten töltött idő után újra a rendelkezésetekre állunk e társas tevékenységekben - sőt, addigra már erősen vágyódni fogunk minél több ilyen program lebonyolítása után.

Egyúttal szeretném megnyugtatni főnökeinket, hogy munkakedvünk továbbra is áll, dolgozni fogunk augusztus során is.

Még egyszer hangsúlyoznám: drága Barátaink, nagyon szeretünk titeket és nagyon szeretünk veletek lenni! Ha hazatértünk, fokozottan számíthattok ránk! Tudjátok: újult erővel. ;-)

Mindenkit szeretettel üdvözlünk, ölelünk, csókolunk!

P. és ithil

Két dolog:

1.
Felmerült már többször is baráti beszélgetések alkalmával, hogy ki milyen fiút/lányt érdemel párjául.

2.
Néztem ma vmi eszement műsort a Spektrumon, amelyikben kezelhetetlen brit tiniket küldenek kölcsön szülőkhöz "megjavulni". Egészségesek és olyasmire "pazarolják" az életüket, mint folyton inni és már 10-16 évesen drogozni. Én meg itt vagyok betegen...

Aztán eszembe jutott néhány sor A Gyűrűk Urából, ami mindig eszembe jut, ha felhozódik, hogy ki mit érdemel:

"Megérdemli! Lehet. Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni?"