Holdvilág

Én még sose örültem így a decembernek. Mostmár jöhet a tél. Tárt karokkal várom az öt fok alatti hőmérsékletet, a havazást és a karácsonyi őrületet. Ha lenne rá lehetőség ebben az albiban, akkor már ki lenne függesztve az a nagyon kis szupi adventi naptár, amit még D.-val vettem Paderbornban. Így marad a mikulás-várás, és a karácsonyfánk tervezgetése. Idén ugyanis lesz saját kis fánk. Még nem tudjuk, hogy cserepes vagy vágott fenyő. Nekem igazából utóbbi adná meg az igazi hangulatot, mert otthon is mindig olyan van. De majd kitaláljuk.

Lesznek saját díszeink is. Már tavaly kaptunk párat Nenétől meg Nyanyettől, de még veszünk meg készítünk hozzájuk. És persze elkezdődhet a nagyüzemi ajándék-láz is. Mondtam P.-nek, hogy kicsit hamarabb díszítsük fel itthon a fát, meg csináljunk karácsonyi hangulatot, mert az ünnepeket igazából majd a szüleinkkel meg a nagycsaláddal töltjük. Már csak mamáék miatt is. Meg mert még sose karácsonyoztam máshogy és nagyon fura lenne. És mert anyám halálosan megsértődne. Meg Papikám is. És apámnak is nagyon hiányoznék.

Üröm az örömben, hogy vége a "no shave November"-nek és P. leborotválta a szuperszexi arcszőrzetét.

a kép teljességéhez elárulom, hogy miniszoknya volt rajtam harisnyával

"Mi van, lánynak öltöztél?"

Itt volt B. A pénteki napot kb. fél 11-től este 6-ig együtt töltöttük. És végigbeszélgettük. Szokás szerint hagyott egy halom gondolkodnivalót, aztán elment. Majd most megint nem hallunk egymásról túl sokat januárig (bár megígérte, hogy majd ír), aztán januárban meg "talánkávézunk" egyet. :)

Tesókámat elvittem spinningelni. Azt hiszem, azért egy kis megelégedéssel töltött el, hogy bár egész életünkben ő volt a fittibb, most én voltam az, aki végigtolta becsülettel a másfél órát, míg ő olyan 40 perc után totál kipurcant. Azér nem bízom el magam, még két hét és ugyanolyan fitti lesz, mint én.

ja, és még mindig MUSE !!

És igen, kaptunk két jegyet a Muse keddi koncertjére. Csodálatos Angoltancsim ismét rám gondolt. :)

Sokat hezitáltunk már nyáron is, hogy menjünk-e, de végül a piszkos anyagiak győztek. Nem vettünk jegyet, fájt a szívünk. De ez bizonyára valami sorsszerű dolog, mert kaptunk. Kedden délig elintéztem az ösztöndíjpályázattal kapcsolatos utolsó teendőket, majd felpattantunk a vonatra, és irány Pest. (A laptop vásárlós vacsizós részt most átugorjuk.)

Háromnegyed 8-kor találkoztunk A.-val és Tépéterrel a stadionban, megölelgettük egymást, A. már olyan vidáman és bezsongva ugrándozott, mint egy kis kecske.

Olyan 9 körül kezdett a Muse, tökéletes berobbanó számként a Supermacy-t választva. (teljes setlist egyébként itten) Én még sosem jártam Muse koncerten, elléntétben P.-vel, úgyhogy nekem lehengerlő meglepetéssel hatott a fantasztikus technika, amit lenyomtak. A fények, a kijelzők, a képek és nem utolsó sorban a küzdőtéren tomboló közönség látványa - engem maximálisan meggyőztek. Hozzátenném, megért volna egy fotót a kezdetkor, ahogy a sok kis telefon/fényképező kijelző felvillan az emberek kezében - mintha díszkivilágitása lett volna a közönségnek is.

Közel 2 órát játszottak, lenyomtak két ráadás blokkot is a végén. Minden előzetes ellenérzésem ellenére ez volt az egyik legjobb (és mindenképp a leglátványosabb) koncert, amin valaha jártam.

Most pedig folytatódik az új album (és a régebbiek) rongyosra hallgatása.

Már eszünkbe jutott, hogy kéne írni egy használati utasítást lányokhoz. P. szerint a fiúkhoz is írhatnék egy használati utasítást lányok részére, mert én nem úgy viselkedek, mint egy lány. Nem is lány vagyok, hanem ufo.

Még sosem olvastam ilyen könyvet, de nem vagyok benne biztos, hogy nem lenne létjogosultsága humoros formában, de azért teljesen komolyan. :D

Valami hihetetlen módon sikerült olyan posztert készítenem gyakorlatilag negyedik nekifutásra, ami az én Drága Témavezetőmnek is tetszett. Sőt mi több, elégedett volt vele, nem kell többször átírnom! Ilyen még sose volt. :) A gépem televan a fájlnév47763534532 sorszámú dokumentumok tömkelegével.

Hurrá!

Aki dolgozik, az előbb-utóbb halad előre. :)

Tökéletesen leírja a viszonyunkat, hogy fogalmam sincs, hogyan mondjam meg neki, hogy irtó hálás vagyok azért, hogy megüzente (a face-to-face még mindig messze), hogy ne haragudjak, nem akart megbántani.

Az edzés alatt végig azon gondolkodtam, hogy remélem tudja, hogy mennyire szeretjük. Ha hagyná, megölelném.

Aztán vagy másfél órát agyaltam, hogy mi baja lehetett, miért mondta, hogy "Ne szólj hozzám!". Ilyen vagyok. Ilyenek vagyunk.

Pedig már majdnem sikerült meggyőznöm magam, hogy nem is stresszelek. Már az is elég komoly jel kellett volna legyen, hogy napok óta fáj az állkapcsom. Ha feszült vagyok, nagyon erősen összeszorítom a fogaimat - nem direkt, teljesen reflexes a dolog. És mostanában valószínűleg így alszom végig az éjszakákat is.

De ami végképp eldöntötte a dolgot, az az volt, mikor P. közölte, hogy ő most azt szeretné a legjobban, ha túl lennék a témabemutatón és megnyugodnék végre.

Akartam csinálni fb-on egy albumot Nekem a leg... címmel. De tulajdonképpen egy halom emberről, eseményről és néhány tárgyról kéne képeket feltölteni, de minek. Egy része felesleges hivalkodás lenne, a másik részéből meg vagy sértődés lenne vagy elaprózódás.

De mivel ez a blog egy ilyen privát játszótér, ahol kedvemre kitombolhatom a hülyeségeimet, ezért gyorsan elmondom, hogy nekem a leg. :)

Hogy hol tart most a gyógyulásom? Hát, azt már tudjuk, hogy nem fogok meggyógyulni. De a doktornő tegnap azt mondta, hogy ez nem egy betegség, hanem egy állapot. Lehet vele együtt élni. Valóban lehet, csak kicsit kényelmetlen időnként. És van egy nagyon komoly rizikója, amit eddig nem nagyon mertem leírni (végiggondolni sem szeretem, mert attól mindig piszkosul elkeseredek). Na de kiderült, hogy van megoldás, szóval megírom.

Az én Antithrombin III. deficienciámnak az a lényege, hogy ebből a fehérjéből, nekem fele annyi van, mint egy normális embernek. Mivel a heparin ehhez kötődik, ezért számomra nem volt túl hatásos a Clexane injekció sem. Csak hogy a gyógyszeremmel van egy kis bökkenő: nem lehet vele gyereket vállalni.

Kis intermezzo: Ha rájössz, hogy valamit nem csinálhatsz, ami amúgy tök természetes dolog lenne, akkor is rosszul érzed magad, ha tökre nem akartad (még) megtenni. Pl.: ha nem ehetsz kovászos uborkát, akkor tuti, hogy az lesz az egyetlen része az ebédnek, amiből igazán enni akarsz.

Na szóval. Az AT. III deficites betegeknél a vetélés kockázata jóval magasabb, mint egy egészséges nő esetében. Ráadásul a terhesség alatt nem szedhető a gyógyszer, csak a kevésbé hatékony injekció adható. Vagyis a trombózis kockázata is jelentősen megnő. Gondolom látjátok már a dolog nyomasztó részét.

Na de jöjjön a jó hír. Tegnap a doktornő elmesélte, hogy megvan az első olyan AT. III deficites betegük, aki 3 vetélés után Clexane mellett egészséges kisfiút szült. Ugyanis van egy olyan speciális vérvizsgálat, amit csak kevés helyen végeznek el (tiszta szerencse, hogy jó kezekben és jó helyen vagyok), de ami lehetővé teszi, hogy mérjék a heparin hatékonyságát, és így jól beállíthassák a Clexane adagját.

Szóval ez most jó hír. Még akkor is, ha most a legtávolabbi célom is kimerül a témabemutató túlélésében és majdan a fokozatszerzésben. A többi meg majd kialakul. De ezt akkor is jó tudni. :)