Holdvilág

Bemutatom a blog szereplőit, nem fontossági sorrendben és valószínűleg a teljesség igénye nélkül.

M.
Csodálatos barátom. Bikanyakú, négerorrú, legjobb humorú. Aki úgy szeret, ahogy vagyok.

A.
Legeslegrégebbi legjobb barátnőm. Már az ovi óta. Meg a zsenik szakkörében. Meg a gimiben. És azóta is, mindig. Aki tényleg betartotta, hogy mi mindig barátok leszünk, és ezért nagyon szeretem.

G. barátnőm
Együtt sakkoztunk és megvigasztaltam, mikor a táborban sírt. Azóta töretlenül barátnőm. Szőke.

T.
Barátom. Mindig tudja, hogy mit akarnak hallani a lányok. Rendszerint azt mondja nekik. A vesémbe lát.

E.
Fiatal barátnőm, aki T. kedvese. Csajos bulik emlékei kísérnek minket.

G. barátom
Úgy barátkoztunk össze, hogy egymás mellett ültünk a buszon. Nagyon jókat lehet ám vele beszélgetni. Nagyon. És sose fogadok szót neki, de azért szeret.

Sehi
Van benne valami egyszerre melankolikus és végtelenül vidám. Igazi femme fatale. Kreatív. Az egyik legszebb lány, akit ismerek.

Gy.
Exem. Fura. :)

Nyanyett
Egyetemi barátnőm a gólyatábor óta. Nagyon különbözőek vagyunk és mégis. Ha Pestre költözünk, jó lesz, hogy ő már ott van.

Ofélia
Laktunk együtt az egyetem alatt, azóta közeli barátnőm. Ő a tipikus példa arra, hogy kicsi a bors, de erős.

D.
Tesókám. Nincs, aki nála jobban ismerne.

Anyám
Eszméletlen finomakat főz, és rendszerint akkor telefonál, mikor vacsorázok.

Apám
Szeretnék hasonlítani rá.

Papikám
Apai nagyapám. Kislánykoromban azt gondoltam, ő a világ legokosabb embere. Tulajdonképpen igazam volt.

Szupernagyim
Apai nagymamám. Humor és végtelen türelem jellemzi. Ő a család lelke.

Gonoszmáté
Gonosz velem, ezért amikor kedves, az ünnepnap.

P.
Szerelmem, kedvesem, párom, lelki társam, másik felem, kuktám, macskám, aki a zuhanyrózsát tartja miközben hajat mosok, hogy ne fázzak.

Ja igen, és én:
ithil

A közönséges és a meseszerű menyasszonyi ruhát csak egy hajszál választja el egymástól.

Edzésre hétfőnként Grumpy Cat is eljön. Pont olyan morci fejet vág és olyanra van sminkelve, mint a cica, csak a cica valahol cuki, ő meg egyáltalán nem. Arról tényleg nem tehet szerencsétlen, hogy kicsit gnóm szerű alkata van, de a modoráról és a grimaszolásairól már annál inkább.

Különben miért van az, hogy 30-as/40-es nők elkezdenek úgy viselkedni, mint az éretlen tinipicsák? Arra még csak-csak találok magyarázatot, hogy az első sorba állva folyamatosan az edző srácnak vigyorognak, affektálnak, dobálják a hajukat és erőltetett poénokat nyomatnak - elférne már bizonyára egy normális párkapcsolat, esetleg csak szimplán némi szex. (Csendesen hozzátenném, hogy ti is érzitek, ahogy ez a korosztály - tisztelet a kivételnek - elkezdi potencionális vadászterületként kezelni az összes átlagos életteret, pl. vonat, edzőterem, gyorskajálda?)

De a legidétlenebb, hogy nem csak a pasivadászatban nyilvánul meg Grumpy Cat és két barátnőjének tinipicsasága, hanem a tolakodásban, sugdolózásban, hangos vihogásban is.. Pf...

Eztán nem megyünk hétfőn edzésre. Sokan is vannak, meg ki is nőttünk már ebből.

P. még mindig tud olyanokat mondani, hogy csak na.

"Nézem itt a tévét, azt valaki egyfolytában pofázik. Oldalra nézek, azt te vagy az."

Megpróbáltam elköltöztetni a blogot, de egyelőre megakadtam a folyamattal. A blog.hu-t elvből kizártam, nem pályázok sem index, sem origo címlapra, meg a magyar blogszolgáltatókat ezennel elkerülném. Szemügyre vettem még a wordpress-t, de nem tetszett a kezelőfelülete. Eredetileg is a gugli blogrészlege volt a cél, de két dolog elrettentett. Egyrészt nem sikerült átköltöztetni az itteni bejegyzéseket, másrészt (és ez sokkal jobban zavar) a bejegyzések szerkesztésénél egyszerűen nincs feltüntetve a tördelés, ami nekem, aki a kényelmes és átlátható freeblog-on szocializálódtam, rettenetesen zavaró. Viszont a sablonok között találtam olyat, ami tetszik.

Ez vezetett arra, hogy egy kicsit belenyúljak ebbe az én minimalista blogsablonomba. Az eredményt magatok is láthatjátok, de lehet, hogy eztán is hozok némi új színt. :)

Hamarosan átgyalogolunk a következő esztendőbe, úgyhogy ideje megejteni a szokásos év végi összegzést, évértékelést és az esetleges fogadalmakat.

Ami az évértékelést illeti, igazán nem panaszkodhatok, szépséges, kiegyensúlyozott, boldogságos évem volt, amilyen még sose. Még a maga nehézségeivel is. Tehát:

- elköltöztünk eddigi életem legklasszabb albérletébe
- azt hiszem, lassan kijelenthetem, hogy megtanultam főzni (sőt, karácsonyra szakácskönyvet kaptam)
- letettem az összes vizsgámat, eztán már csak a szigorlat van hátra jövőre
- mindenféle apró öröm ért, amiért érdemes
- azért megvolt az idei trauma is, a szokásos szakmai para
- lett egy jó kis munkám, ami most januárban fog befejeződni
- rájöttem, hogy a kutyákat is szeretem
- szereztem néhány új barátot
- elkezdtem sportolni, erősödni

És akkor most jöhetnek a tervek 2013-ra:

- meglátogatni A.-t Berlinben
- körbebiciklizni a Balatont
- megfogni egy kisbabát
- megírni legalább 3 cikket
- fogyni legalább 3 kilót

És akkor hajrá. Boldog Új Évet mindenkinek!

Hamarosan idevésem a szokásos évzáró összefoglalómat, de most tényleg csak néhány apróságra gondoltam:

- Előszöris megint vacakol a freeblog. Zoli már régebben elhatározta, hogy elköltözik, aliza már elköltözött, ahogyan maitai is. Énis el fogok költözni. P. segít, hogy hiánytalanul átvándoroljanak a bejegyzések, esetleg a kommentek is. De majd észreveszitek, nem maradtok le semmiről, elvégre az a cél, hogy az olvasók is velem költözzenek. :)

- Megnéztem ma A hobbitot. Hát, végülis vállalható film, de azért nem egy LOTR. Túl hosszú lett, amit most kicsit szükségtelennek érzek. Volt egy-két céltalan jelenet, illetve nekem kicsit túl sok és túl hosszú ork-kaszabolás. Viszont a zene és a táj szokás szerint zseniális, a Bilbót játszó színész pedig piros pontot kap az alakításáért. Galadriel ruhája pedig meseszép.

- Olvasom a Vágy és vezeklést, de tisztára görcsbe van a gyomrom, mert már tudom, hogy a szereplők menthetetlenül a vesztükbe rohannak. (láttam ugyebár a filmet)

- Különben meg túl vagyunk a karácsonyi őrületen, oda-vissza utazgatáson, és végre itthon. Ahol a legeslegjobb.

- Egyébként a legjobb ajándékok a P.-nek adott repülés, meg a Gonoszmáténak varrott kisegér, meg D.-nak a fűszerpolc, mert annyira nagyon örültek. :)

Van már nekünk karácsonyfánk, és fenyőillat lengi be mind az egész kislakást. :)

Még sose volt senkivel fám, de vettünk díszeket (mondjuk nem annyit, amennyit én szerettem volna), meg szaloncukrot, meg habkarikát, és délután feldíszítettem. Ilyen lett:

Ma reggel a face-en erre a kis szösszenetre bukkantam a falon:

Amikor legszívesebben meghalnál, csak olvasd el ezt: :)
A legjobb dolgok a világon: sokáig aludni.
Amikor nincs házi.
Az egy percnél is tovább tartó ölelések.
Amikor az a különleges valaki megmosolyogtat.
Addig nevetni, amíg sírni kezdesz/vagy elkezd fájni a hasad.
Ötöst kapni egy olyan dolgozatra, amire nem is készültél.
Összecsomagolni a nyaralásra.
Amikor valaki azt mondja neked, hogy szép vagy.
Amikor végre azt eszed, amire már rég áhítoztál.
Felébredni, és rájönni, hogy még órákat aludhatsz.
Megtalálni azt a zenét, ami már napok óta megy a fejedben.
Amikor ráébredsz, hogy péntek van.
Az eső hangjára elaludni.
Új barátokat szerezni.
Bebizonyítani, hogy egy okos embernek nincs igaza.
Győzni egy vitában.

Őszintén szólva én nem értek ezzel maradéktalanul egyet. Ez egy iskolás öröme, ráadásul néhol igen irreális. Na mindegy, én nem teljesen ezektől leszek a leg. Inkább ezek a legjobb dolgok:

- Összebújva elaludni.
- Puszival ébredni.
- Ha süt a nap, szép az idő és semmi dolgod.
- Ha nagy pelyhekben esik a hó.
- A szombat.
- Úgy belemerülni egy könyvbe, hogy megszűnjön a világ.
- A meghatározhatatlan protokoll időnél tovább tartó ölelések.
- Ha valaki tényleg (!) odafigyel rád.
- Ajándékot adni.
- Gyorsan biciklizni.
- Gondtalanul kacagni percekig.
- Néha kicsit megőrülni. :)

Ó, meg még annyi mindent tudnék idesorolni. Most például tök boldog vagyok, hogy megvettünk tegnap egy nagyon szép kis fenyőfát. Még sose senkivel se volt nekem karácsonyfám ketten. És most lesz. És díszek is lesznek rajta, meg szaloncukor. És én ettől olyan boldog vagyok. :)

Meghalt a Táncosfiú. Pedig a minap még arról panaszkodott a fb falán, hogy szegény barátnője hogy megfázott. És aztán autóbaleset és ennyi. 26 éves volt. Egyedül utazott a toyotában, ami összeroncsolódott és részben kiégett. Mi is utaztunk abban a kocsiban, mikor kint voltunk. És minden karácsonykor kaptam tőle üzenetet, hogy Boldog Karácsonyt! És már nem fog többet írni. És nem agitál már fb-on a vegetarianizmus mellett.

És egy csomó emlék eszembe jutott. Például, hogy ő volt a legközvetlenebb minden munkatársunk közül. Hogy mennyire érdekelte a Biblia, de szigorúan nem vallási szemszögből. Meg hogy milyen zseniálisan bánt a sérült gyerekekkel. Mindig bolondozott és táncolt, nem vett semmit túl komolyan, de mindig mosolyt csalt az arcunkra még a dishwasher room-ban is. Ahogy kiabálta a konyhában, hogy kuki meg punci. Mert ezek a magyar szavak rettenetesen viccesek voltak neki.

Megírtam Sophie-nak meg Mírának is a dolgot. Le voltak döbbenve. Sophie ezt írta vissza:

tegnap néztem és 2010 decemberében beszéltem vele utoljára... mindig meg akartam tőle kérdezni, hogy mi újság.

És ez ilyen. Tiszta sablon, de tényleg fogalmunk sincs, nem hal-e meg az, akitől már olyan régen meg akarjuk kérdezni, hogy mizujs, de végül mindig csak halogatjuk... És már sosem kérdezhetjük meg.

Ezt is írta még ma Sophie:

Tegnap akartam nektek küldeni egy videót, amin Táncosfiú magyarul káromkodik meg énekel, de nem sikerült csatolnom. Ha kicsit gyorsabb internetkapcsolathoz jutok, megpróbálom még egyszer.