Holdvilág

Hamarosan idevésem a szokásos évzáró összefoglalómat, de most tényleg csak néhány apróságra gondoltam:

- Előszöris megint vacakol a freeblog. Zoli már régebben elhatározta, hogy elköltözik, aliza már elköltözött, ahogyan maitai is. Énis el fogok költözni. P. segít, hogy hiánytalanul átvándoroljanak a bejegyzések, esetleg a kommentek is. De majd észreveszitek, nem maradtok le semmiről, elvégre az a cél, hogy az olvasók is velem költözzenek. :)

- Megnéztem ma A hobbitot. Hát, végülis vállalható film, de azért nem egy LOTR. Túl hosszú lett, amit most kicsit szükségtelennek érzek. Volt egy-két céltalan jelenet, illetve nekem kicsit túl sok és túl hosszú ork-kaszabolás. Viszont a zene és a táj szokás szerint zseniális, a Bilbót játszó színész pedig piros pontot kap az alakításáért. Galadriel ruhája pedig meseszép.

- Olvasom a Vágy és vezeklést, de tisztára görcsbe van a gyomrom, mert már tudom, hogy a szereplők menthetetlenül a vesztükbe rohannak. (láttam ugyebár a filmet)

- Különben meg túl vagyunk a karácsonyi őrületen, oda-vissza utazgatáson, és végre itthon. Ahol a legeslegjobb.

- Egyébként a legjobb ajándékok a P.-nek adott repülés, meg a Gonoszmáténak varrott kisegér, meg D.-nak a fűszerpolc, mert annyira nagyon örültek. :)

Van már nekünk karácsonyfánk, és fenyőillat lengi be mind az egész kislakást. :)

Még sose volt senkivel fám, de vettünk díszeket (mondjuk nem annyit, amennyit én szerettem volna), meg szaloncukrot, meg habkarikát, és délután feldíszítettem. Ilyen lett:

Ma reggel a face-en erre a kis szösszenetre bukkantam a falon:

Amikor legszívesebben meghalnál, csak olvasd el ezt: :)
A legjobb dolgok a világon: sokáig aludni.
Amikor nincs házi.
Az egy percnél is tovább tartó ölelések.
Amikor az a különleges valaki megmosolyogtat.
Addig nevetni, amíg sírni kezdesz/vagy elkezd fájni a hasad.
Ötöst kapni egy olyan dolgozatra, amire nem is készültél.
Összecsomagolni a nyaralásra.
Amikor valaki azt mondja neked, hogy szép vagy.
Amikor végre azt eszed, amire már rég áhítoztál.
Felébredni, és rájönni, hogy még órákat aludhatsz.
Megtalálni azt a zenét, ami már napok óta megy a fejedben.
Amikor ráébredsz, hogy péntek van.
Az eső hangjára elaludni.
Új barátokat szerezni.
Bebizonyítani, hogy egy okos embernek nincs igaza.
Győzni egy vitában.

Őszintén szólva én nem értek ezzel maradéktalanul egyet. Ez egy iskolás öröme, ráadásul néhol igen irreális. Na mindegy, én nem teljesen ezektől leszek a leg. Inkább ezek a legjobb dolgok:

- Összebújva elaludni.
- Puszival ébredni.
- Ha süt a nap, szép az idő és semmi dolgod.
- Ha nagy pelyhekben esik a hó.
- A szombat.
- Úgy belemerülni egy könyvbe, hogy megszűnjön a világ.
- A meghatározhatatlan protokoll időnél tovább tartó ölelések.
- Ha valaki tényleg (!) odafigyel rád.
- Ajándékot adni.
- Gyorsan biciklizni.
- Gondtalanul kacagni percekig.
- Néha kicsit megőrülni. :)

Ó, meg még annyi mindent tudnék idesorolni. Most például tök boldog vagyok, hogy megvettünk tegnap egy nagyon szép kis fenyőfát. Még sose senkivel se volt nekem karácsonyfám ketten. És most lesz. És díszek is lesznek rajta, meg szaloncukor. És én ettől olyan boldog vagyok. :)

Meghalt a Táncosfiú. Pedig a minap még arról panaszkodott a fb falán, hogy szegény barátnője hogy megfázott. És aztán autóbaleset és ennyi. 26 éves volt. Egyedül utazott a toyotában, ami összeroncsolódott és részben kiégett. Mi is utaztunk abban a kocsiban, mikor kint voltunk. És minden karácsonykor kaptam tőle üzenetet, hogy Boldog Karácsonyt! És már nem fog többet írni. És nem agitál már fb-on a vegetarianizmus mellett.

És egy csomó emlék eszembe jutott. Például, hogy ő volt a legközvetlenebb minden munkatársunk közül. Hogy mennyire érdekelte a Biblia, de szigorúan nem vallási szemszögből. Meg hogy milyen zseniálisan bánt a sérült gyerekekkel. Mindig bolondozott és táncolt, nem vett semmit túl komolyan, de mindig mosolyt csalt az arcunkra még a dishwasher room-ban is. Ahogy kiabálta a konyhában, hogy kuki meg punci. Mert ezek a magyar szavak rettenetesen viccesek voltak neki.

Megírtam Sophie-nak meg Mírának is a dolgot. Le voltak döbbenve. Sophie ezt írta vissza:

tegnap néztem és 2010 decemberében beszéltem vele utoljára... mindig meg akartam tőle kérdezni, hogy mi újság.

És ez ilyen. Tiszta sablon, de tényleg fogalmunk sincs, nem hal-e meg az, akitől már olyan régen meg akarjuk kérdezni, hogy mizujs, de végül mindig csak halogatjuk... És már sosem kérdezhetjük meg.

Ezt is írta még ma Sophie:

Tegnap akartam nektek küldeni egy videót, amin Táncosfiú magyarul káromkodik meg énekel, de nem sikerült csatolnom. Ha kicsit gyorsabb internetkapcsolathoz jutok, megpróbálom még egyszer.

Én még sose örültem így a decembernek. Mostmár jöhet a tél. Tárt karokkal várom az öt fok alatti hőmérsékletet, a havazást és a karácsonyi őrületet. Ha lenne rá lehetőség ebben az albiban, akkor már ki lenne függesztve az a nagyon kis szupi adventi naptár, amit még D.-val vettem Paderbornban. Így marad a mikulás-várás, és a karácsonyfánk tervezgetése. Idén ugyanis lesz saját kis fánk. Még nem tudjuk, hogy cserepes vagy vágott fenyő. Nekem igazából utóbbi adná meg az igazi hangulatot, mert otthon is mindig olyan van. De majd kitaláljuk.

Lesznek saját díszeink is. Már tavaly kaptunk párat Nenétől meg Nyanyettől, de még veszünk meg készítünk hozzájuk. És persze elkezdődhet a nagyüzemi ajándék-láz is. Mondtam P.-nek, hogy kicsit hamarabb díszítsük fel itthon a fát, meg csináljunk karácsonyi hangulatot, mert az ünnepeket igazából majd a szüleinkkel meg a nagycsaláddal töltjük. Már csak mamáék miatt is. Meg mert még sose karácsonyoztam máshogy és nagyon fura lenne. És mert anyám halálosan megsértődne. Meg Papikám is. És apámnak is nagyon hiányoznék.

Üröm az örömben, hogy vége a "no shave November"-nek és P. leborotválta a szuperszexi arcszőrzetét.

a kép teljességéhez elárulom, hogy miniszoknya volt rajtam harisnyával

"Mi van, lánynak öltöztél?"

Itt volt B. A pénteki napot kb. fél 11-től este 6-ig együtt töltöttük. És végigbeszélgettük. Szokás szerint hagyott egy halom gondolkodnivalót, aztán elment. Majd most megint nem hallunk egymásról túl sokat januárig (bár megígérte, hogy majd ír), aztán januárban meg "talánkávézunk" egyet. :)

Tesókámat elvittem spinningelni. Azt hiszem, azért egy kis megelégedéssel töltött el, hogy bár egész életünkben ő volt a fittibb, most én voltam az, aki végigtolta becsülettel a másfél órát, míg ő olyan 40 perc után totál kipurcant. Azér nem bízom el magam, még két hét és ugyanolyan fitti lesz, mint én.

ja, és még mindig MUSE !!

És igen, kaptunk két jegyet a Muse keddi koncertjére. Csodálatos Angoltancsim ismét rám gondolt. :)

Sokat hezitáltunk már nyáron is, hogy menjünk-e, de végül a piszkos anyagiak győztek. Nem vettünk jegyet, fájt a szívünk. De ez bizonyára valami sorsszerű dolog, mert kaptunk. Kedden délig elintéztem az ösztöndíjpályázattal kapcsolatos utolsó teendőket, majd felpattantunk a vonatra, és irány Pest. (A laptop vásárlós vacsizós részt most átugorjuk.)

Háromnegyed 8-kor találkoztunk A.-val és Tépéterrel a stadionban, megölelgettük egymást, A. már olyan vidáman és bezsongva ugrándozott, mint egy kis kecske.

Olyan 9 körül kezdett a Muse, tökéletes berobbanó számként a Supermacy-t választva. (teljes setlist egyébként itten) Én még sosem jártam Muse koncerten, elléntétben P.-vel, úgyhogy nekem lehengerlő meglepetéssel hatott a fantasztikus technika, amit lenyomtak. A fények, a kijelzők, a képek és nem utolsó sorban a küzdőtéren tomboló közönség látványa - engem maximálisan meggyőztek. Hozzátenném, megért volna egy fotót a kezdetkor, ahogy a sok kis telefon/fényképező kijelző felvillan az emberek kezében - mintha díszkivilágitása lett volna a közönségnek is.

Közel 2 órát játszottak, lenyomtak két ráadás blokkot is a végén. Minden előzetes ellenérzésem ellenére ez volt az egyik legjobb (és mindenképp a leglátványosabb) koncert, amin valaha jártam.

Most pedig folytatódik az új album (és a régebbiek) rongyosra hallgatása.

Már eszünkbe jutott, hogy kéne írni egy használati utasítást lányokhoz. P. szerint a fiúkhoz is írhatnék egy használati utasítást lányok részére, mert én nem úgy viselkedek, mint egy lány. Nem is lány vagyok, hanem ufo.

Még sosem olvastam ilyen könyvet, de nem vagyok benne biztos, hogy nem lenne létjogosultsága humoros formában, de azért teljesen komolyan. :D

Valami hihetetlen módon sikerült olyan posztert készítenem gyakorlatilag negyedik nekifutásra, ami az én Drága Témavezetőmnek is tetszett. Sőt mi több, elégedett volt vele, nem kell többször átírnom! Ilyen még sose volt. :) A gépem televan a fájlnév47763534532 sorszámú dokumentumok tömkelegével.

Hurrá!

Aki dolgozik, az előbb-utóbb halad előre. :)