, . .
A könyv terápia. Ezt már bizonyára mások is sokszor megfogalmazták. Énis megtettem már itt is. Most egy kicsit rossz, hogy az a könyv, aminek egy adott sora jár napok óta a fejemben, pont nincs itt, hogy kimásoljam belőle. Kétlaki helyett kétkönyvtári lettem.
a sebgyógyulás fáj
húzódik
a bőr
a szív
***
Van az az állapot, amikor az ember nem mer a megérzéseire hagyatkozni. Mert egyformán fél a lehetséges végkimenetektől. És akkor még bele se kalkulálta igazán, hogy mi van, ha téved. Ezért inkább gondosan elcsendesíti a belsőjét és vár.
Vihar előtti csend. Változások előtti sima víztükör.
embrace change
Címkék: könyv terápia fájdalom gyógyulás várakozás
Szólj hozzá!
"Vigyázz, bevered a fejed!
Mibe? Csak ég van fölöttem.
Ha csak az van, akkor abba."
Címkék: vers
Szólj hozzá!
(ezt a verset rólam írták)
Kiterveltem,
ha volt, minden baklövést előre.
E zárkózottság csak új önvédelem
eltakarni a szétkopott pózokat.
Kérlek, maradj mindig szigorú velem!
Így indulok.
A nyakamat pár józan év megülte,
s rajzfilm-angyalok költöztek két fülem
mögé, büszkék és munkanélküliek.
Kérlek, maradj mindig szigorú velem!
Sőt, ronts majd el,
az első idők ezzel teljenek.
Vallhasson kudarcot az önfegyelem,
döccenjenek az alapos terveim.
Kérlek, maradj mindig szigorú velem!
Megcsallak, ha
kell. Ilyen kalandra futja tőlem.
Megunnál különben te is, úgy hiszem.
Eddig csak bujkáltam szürke szavak közt.
Kérlek, maradj mindig szigorú velem!
Ha számon kérsz,
ultimátumot adj rögtön. De az
elvárásod következetlen legyen,
mert kalkulálni, küzdeni már tudok.
Kérlek, maradj mindig szigorú velem!
És neveld ki
belőlem azt a lelkesedést is,
ami sebezhetővé tett éveken
át, csak én mindig más sebekre vágytam.
Kérlek, maradj mindig szigorú velem!
Ott hibázzak,
ahol te a meghittségre készülsz.
Legyek méltó rá, hogy dühből ess nekem.
És törjek meg, hogy végre megbocsáthass.
Kérlek, maradj mindig szigorú velem!
Címkék: vers én
Szólj hozzá!
hogynepersze. mintha egy bögrét törtem volna össze és nem a...
a bűntudat nem múlik
Címkék: zene Muse SirM
Szólj hozzá!
Mit is válaszolhatnék, mikor nincsenek szavaim és mégis mindent mondanék? Mikor csak szavaim vannak, de nem mondhatok semmit?
Áfra Janinak megjelent az új verseskötete. Már az első látott sorokból tudtam, hogy fájni fog. Alábecsültem, hogy mennyire.
Tudom, hogy nem bánja, ha ide bemásolom egy rövid versét. (Lenne egy másik (több), amiket viszont nem merek.)
Holnapi feledékenység
Azt súgtad, én ismerlek a legjobban.
Nem tudom, megbántad-e már.
Címkék: vers SirM
Szólj hozzá!
Azt hiszed, hogy már nem... pedig de.
Azt hiszed, hogy én úgyse... pedig de.
Azt hiszed, hogy így majd... pedig nem.
Azt hiszed, hogy ettől majd... pedig nem.
Azt hiszed. hogy ezért én... pedig nem.
Azt hiszed, hogy nekem így... pedig nem.
Azt hiszed, hogy nem látom... pedig de.
Azt hiszed, hogy könnyű, pedig kurvára kibaszottul nem az.
Azt hiszed, hogy nem fáj, pedig kurvára kibaszottul fáj.
Azt hiszed, hogy...
...de lehet, hogy te már nem is hiszed sehogy.
Címkék: SirM
Szólj hozzá!
Milyen a jó feleség? Szerintem erről mindenkinek vannak elképzelései. Én egy dolgot biztosan tudok: nem ilyen. Nem ilyen, mint én.
.
Nem tudom, milyen pontosan a szorongásos depresszió. Szerintem még sose voltam depressziós. Ellenben volt szerencsém végigaszisztálni néhány depressziós periódust egy bipoláris zavarral élő személy mellett. A depresszió nem játék -- sem végigélve, sem támogató jelenléttel. Na mindegy. A szorongást azt viszont nagyon közelről ismerem. Sokkal közelebbről, mint szeretném. Azt hiszem, a szorongás sem játék. És ha mégis, akkor nem jó játék.
.
Vannak napok, amikor kifejezetten rossz. Gy azt tanította nekem egyszer, hogy a szorongás az, aminek igazán nem tudod az okát. Az a fajta belülről szorító érzés. Lehet, hogy ha megmondjuk az okát, akkor onnantól már nem szorít? Nem azt mondom, hogy nem fáj, csak mondjuk már nem fojtogat.
.
Egész életemben csodálatosan jó alvó voltam. Leteszem a kis fejemet, és mire elszámolsz tízig, én már mély álomban alszok. Amikor pedig megpittyen az ébresztő, már ébredek is. Nyílik a szemem, lépek a papucsomba, indulhat az új nap. Egyetemista koromig határozottan azt hittem, hogy mindenki így működik. Aztán ahogy cserélődtek mellettem a lakó- és hálótársak, úgy jöttem rá, hogy nagyon ritka kincs birtokában vagyok, amiért sokan adnák oda az összes pénzük felét.
.
Most is így alszok el. És így ébredek. Csak egy dolog változott. Hogy míg eddig az alvás, az egy menekülést jelentő, biztonságos, nyugodt pontja volt a napnak, most a legfájdalmasabb időszakok egyikévé lépett elő. És nem akkor érzem igazán, amíg alszok, hanem abban a pillanatban, ahogy egy kicsit is megébredek. Az egész éjjel összeszorított állkapcsom sajog, fájnak a csikorgatott fogaim, hányinger és görcs szorítja össze a gyomrom, az ébrenlét és az álmok határán pedig a legrettegettebb félelmeim várnak rám. Nem öröm.
.
Nyilván kitalálta már mindenki, hogy nem keltem ma túl jó formában. A nyugatitól jövet erősen szorongatta a sírás a torkomat. Még az is megfordult a fejemben, hogy a mosdóban kezdek. Aztán beléptem az irodába, magamra erőltettem valami mosolyfélét és köszöntem a srácoknak. Kedvesen visszaköszöntek, én meg a rámragadt amcsiféle jómodorral megkérdeztem tőlük, hogy hogy vannak ma. És olyan kedvesek voltak, annyira nyitottak, hogy nem tudtam nem visszamosolyogni. Nagyon szeretek itt lenni. Nem azért, mert itt "udvarolnak" nekem. Szó sincs ilyesmiről. De emberszámba vesznek.
.
Nekik én a kedves és szorgalmas gyakornok vagyok (remélhetőleg), és nem a kolonc. És nem a rossz feleség...