Holdvilág

Szeretném, ha kitörölhető lenne az elmúlt egy hét. Mindenestől. A jó részek is - mondjuk, nem volt belőle túl sok. Sajnálom. Én nem gondoltam,h ezzel és így el lehet rontani egy több éves őszinte barátságot. Bárcsak még vissza lehetne csinálni. Az akarok lenni neked, aki voltam. A Barátod, így nagybetűvel. Az a barátod, akire mindig számíthatsz, aki nem ítélkezik feletted, aki minden hülyeségedet elnézi (tudom,h ez oda-vissza műkszik), aki még azt is meghallgatja, ami belül bántja, és aki mindig szeret. Szeretném visszanyerni a feltétlen bizalmadat - ez a legfontosabb

Szeretném visszakapni azt az énemet, amelyik nem féltékeny, mosolygós és megértő - mert még védik a falak, amiket felépített.

Már olyan régen éreztem így magam, hogy szinte el is felejtettem, hogy micsoda őrület. Hogy egyszerre mennyire szar és közben meg semmi nem ad ekkora adrenalin löketet.

Szóval dübörög a popzene, nem eszek és vigyorgok, mint egy eszelős. XD

Nyaraltam egy hétig a Balcsin. Földváron. Most következhetne egy frappáns bejegyzés a Balaton 2011-es életképével, humorosan meg minden. De én most inkább befelé figyeltem. Van ott is elég esemény jelen állás szerint.

Nyaraltam egy hétig a Balcsin. Földváron. Most következhetne egy frappáns bejegyzés a Balaton 2011-es életképével, humorosan meg minden. De én most inkább befelé figyeltem. Van ott is elég esemény jelen állás szerint.

Elkezdtem olvasni és beszippantott. Mire felocsúdtam, már legalább a harmadik oldalon jártam. Utoljára elég régen volt velem ilyen (egy szilveszter estén), amikor szintén nem terveztem olvasni, csak belepillantani a könyvbe, aztán ott ragadtam.

Lenyűgözött a költőisége, a líraisága ennek a Hrabalnak. Olvastam már tőle korábban is, nagyjából tudtam, mire számíthatok, de ez akkor is letaglózott. Mint egy folyam, ami magával ragad. Vezeted végig a szemedet és a lelkedet a sorokon és képtelen vagy megállni. Magával ragad, de szó szerint. A harmadik fejezet előtt be kellett csuknom, hogy lélegzetet vegyek és legalább megpróbáljam végig gondolni amit olvastam, és amit éreztem.

Még nem értem a végére. Minden sornak időt kell hagyni.

Hozzátenném, hogy takarításhoz is szoktam ezt hallgatni. :P

- Amikor a kórházi tartózkodás 8. napján mérhetetlenül boldog vagy attól, hogy be tudod hajlítani a lábujjaidat.

- Amikor feldobja a reggeledet, hogy állva is meg tudsz törölközni.

- Néhány kedves szó, ami még akkor is jól esne, ha nem lenne igaz. ("Amikor veled voltam, úgy éreztem, egy picit szeretek élni.")

***

Meg fogok gyógyulni.

Amikor az idő múlását azon veszed észre, hogy fogynak az injekciós tűk.