Holdvilág

Na kedves értem aggódók!

Nagyon úgy tűnik, hogy ez a trombózis sztori "life long" lesz. Najó, hátha mégse, de jelenleg ez köti le a gondolataim nagy részét, úgyhogy írok róla. Szóval megvan az első vizsgálatok eredménye: Antithrombin III alultermelés. Ez egy fehérje, ami leegyszerűsítve a dolgot segít abban, hogy ne alvadjon meg olyan gyorsan a vérem. Ennek hiánya/alulműködése egyfajta trombophilia. Mondanom sem kell, hogy a legritkább (az általános populáció 0,02%-a). Ellenben marha magassá teszi a trombózis előfordulásának esélyét. Szóval fasza.

Természetesen a tesztet mégegyszer el kell végezni, mert hátha fals pozitív. Hátha.

Amennyiben az eredmény hasonlóan szar lesz, majd írok a dolog következményeiről. Addig csak annyit a dologról, hogy én már utánanéztem, és csak elsőre fojtogatja tőle az embert a sírás, jobban belegondolva semmi halálos vagy elviselhetetlen, csak egy csomó macera és mégtöbb kockázat, amin addig felesleges aggódni, amíg be nem következnek.

Júliusig mindenképpen szúrkálnom  kell még magam.

Azért van jóhírem is: már csak napi egy szuri kell. :)

***

T meg E így reagáltak, ami aranyos volt tőlük :)

E: "aranyos vagy, hogy így örülsz a napi egy injekciónak, de azért gyógyulj meg, gyógyulj meg nekünk"

T: "Jéééézusom drága... azért biztos oka van a jóistennek hogy ennyire szivat téged :D Biztos hosszú és eredményes életed lesz cserébe, vagy ilyesmi. De sajnálom :("

Na gyorsba, mielőtt még elindulunk, hogy tesóméknál ünnepeljük 2012 megérkezését. Kábé vagy 10 éve nem volt erre példa. Mármint nem a 2012-re, hanem hogy együtt szilveszterezzünk.

Tehát 2011. Jó nehéz év volt ez is. Nem unatkoztam.

- Nyelvvizsga pipa.
- Államvizsga pipa.
- Phd felvételi pipa.
- Újrakezdés pipa.

Volt sok emlékezetes perc. Volt sok emlékezetesen rossz pillanat - és volt sok felejthetetlenül jó is. :)

Tavaly ilyenkor két dolgot tudtam biztosan a szilveszterrel és az új évvel kapcsolatban:

1. Bárcsak M-ékkel ünnepelhetnék.
2. Egy piszok nehéz félév vár, amit bárcsak át lehetne ugrani.

Most csak azt tudom, hogy valahogy lesz. Ilyen bizonytalanul ritkán szoktam látni az elkövetkező időket. Ms. Mindenre Van Egy Bé Tervem most kussol.

Egyébként meg Boldog Új Esztendőt minden kedves ide tévedőnek! :) 2012

Lassan vissza kell mennem a dokihoz, hogy kiderüljön, miért is kaphattam 23 évesen mélyvénás trombózist. Már mindenhol fáj a hasam az injekciótól és minden bajom van, csak hogy végre meg lehessen szabadulni ettől az egész macerától.

Mert amúgy a trombózis fájt, nagyon, és nem lehetett leszállni az ágyról, és nálam kevesen viselik rosszabbul a kiszolgáltatottságot, de vége. Túl vagyok rajta és nem maradt más, csak azok a dolgok, amikkel együtt lehet élni, csak macerás.

Például vegyük a kompressziós harisnyát. Sokkal jobb, mint a fásli. Fel tudom rá venni a kicsit szűkebb szabású farmereimet, sőt, még a harisnyáimat is. Viszont nyomja a térdhajlatomat és azért mégiscsak jobb lenne nélküle, mert az már azt jelentené, hogy nem ödémásodik a lábam.

Aztán: tök jó, hogy már nem jelent kihívást elmenni a fürdőszobáig. Sőt, egészen sokat bírok sétálni, bírok egész nap jönni-menni, álldogálni, üldögélni. Még a busz után is tudok futni úgy 50-100 métert. Persze csak a spéci harisnyámban. És persze tudva, hogy utána legalább 5 perc kell, mire újra meg tudom mozdítani a lábam.

Úgy szeretnék sportolni valamit, amit a lábam is elbír. Úszni nem akarok és nem is nagyon szeretek. Futni szeretek meg biciklizni.

Nincs véletlenül valaki, aki csak úgy idetévedt és van tapasztalata trombózis utáni normális élet élésének hogyanjával?

Annyira tökéletes, annyira jó. Van ilyen? Vagy az egészet csak képzelem. Én csak behaluzom ezt a pasit. Kész.

Van egy képzeletbeli barátom, aki helyes, oltári teste van, kedves, tehetséges, okos, humoros. Akivel mindig van miről beszélnem. Akit szeretnek a barátaim. Aki mindig tudja, hogyan érjen hozzám. Aki addig faggat, amíg el nem mondom mi bajom. Aki mindig figyel rám. És még sorolhatnám.

Akivel kompatibilis a dilim.

Lelkesen magyaráztam a buszon P.-nek, hogy reggel még zuhanyzás előtt belőttem magam, mikor a mellettünk álló vén boszorka úgy hátranézett. :D

Mondjátok nekem, hogy néha nem élvezet sokkolni az embereket.

Úgy könnyű osztani az észt, ha az ember épp kiegyensúlyozott és boldog.

Sírni tudnék, olyan boldog vagyok..

Soha nem akarom azért hibáztatni a gyerekem, mert nem látogatja meg öreg szüleit miután kirepült a családi fészekből. És pont.

„... az egy grammatika is bőven elég, hogy kínzókamrává változtassa az életet” - Rotterdami Erasmus

Tudtad, hogy már egy egész hete járunk?