Holdvilág

de legalább saját káosz :)

Még jó, hogy olyan hat körül hozzákezdtem. A káosz magas fokát vagyok képes létrehozni költözködés nélkül is, hát még így. P először próbált tudomást sem venni a növekvő halomról, majd 9 órakor már olyan szinten vinnyogtam, hogy azt nem lehetett tovább ignorálni.

Egyébként meg ami ma elromolhatott, az el is romlott. Vagy legalábbis megpróbálta.

És mégis - képesek voltunk együtt nevetni még akkoris, amikor haragudtunk vagy feszültek voltunk. Meg akarom tartani ezt a képességet.

Igaza van a nődokimnak. Mindent meg tudok oldani egyedül is.

Nehogy szó érje a ház elejét, hogy ilyen örökbecsű széptevést nem örökítek meg:

"Jobban szeretlek, mint a csokit."

Még ennyi van a februárból. És még ennyi van az itt lakásból. És aztán pápá hangosan bevágott ajtók, pápá disznóóllá változtatott konyha és búcsút mondunk a lábujjhegyen való szeretkezésnek is. :D

Mikor arra gondolok, hogy életemben először egy olyan hely lesz az otthonom (!), ahol minden úgy lesz, ahogy én akarom, akkor szép következetesen kijavítom az egészet T/1.-re. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint hogy P. ma közölte, hogy bármennyire bosszant, akkor is a ruháimra pakolja a sajátjait és az új helyen kell egy-egy szék mindkettőnknek, ahová pakolunk. Vagy szokjak rá, hogy elpakolom a cuccaim.

Na én aztán biztosan nem.

Neszen nekünk kompromisszumok.

Különben meg sose nagyobb gondunk ne legyen. :)

Még sose laktam egy fiúval ketten...

M.-vel gyűjtjük a hülye szavakat. Az ő személyes kedvence a mazda, az enyém a kánikula. De a mai könnyesre kacagós délelőttünk méltó lezárásaként megláttuk egy függönybolt neveként a Firhangos szót.

Azt sejtettük, hogy ez valami függöny, de ezzel szerintem a tulaj nincs teljesen tisztában: Firhang - Az illemhelyet leválasztó függöny.

Tökéletes marketing stratégia. Minket meggyőzött. :D

"Tényleg szeretlek. Ha nem szeretnélek, nem szenvednék itt veled."

én: Nem fogod megunni a fejem?
P: nem
én: Honnan tudod?
P: majd befestetünk vörösre..

Olyan beszólásai vannak, hogy kifekszek rajta az első perctől kezdve. Vagy azzal fenyegetem, hogy kidobom a nyolcadikról.

Ismerkedős dumája (najó, ez az első találkozás és az első randi közötti felszedős duma): "És hogy vagy?"

Tegnap megpróbáltam ösztönözni baszogattam, hogy tanuljon, erre: "Szivem, csend legyen."

Ma meg iszonyat nyűgös volt, úgyhogy ezt mind mondta nekem:

P: Kevés puszit kaptál ma?
én: igen
P: De simogattam a hátad, miközben néztük a Bebop-ot.
én: az igaz
P: Na látod!

Ez pedig feltette a mai napra a koronát: "...bebújunk és alszunk. Najó, nem. Fetrengünk egy kicsit. Nézzük egymást közelről."

imádom :))