pedig jó a könyv. le kéne szokni a zenéről. megint.
- Minek örülne egy anyahajó?
- Vállról indítható rakétának, helyből felszálló repülőknek, vízibombának..
Vízibomba helyett (pedig nagyon jó ötlet volt) lúzerek bora lett, 100%-os narancslé, csoki, mesekeksz, sós keksz és diákcsemege. Meg egy kurvajó délután. :) Pedig főztünk és sminkeltünk (!!!!!!!!!!!!!) is.
This is a begining of a beautiful friendship.
Címkék: Anyahajó
Szólj hozzá!
Valójában szeretem ezt az évértékelős és tervezgetős dolgot. Mondjuk az értékelős részét jobban, mint a tervezőset. Nyilván azért, mert az értékelés olyan kézzelfogható, a tervezgetés meg azt jelenti, hogy az ember beleéli magát valamibe. Nézzük akkor a jobbik részt.
A 2015-re vonatkozó tervek itten leledzenek.
- Új munkát találtam, vagyis inkább az új munka talált meg engem. Junior fejlesztőként. És még mindig nagyon szeretem. Akkor is, ha a kezdeti rózsaszín köd már nincs meg.
- Azt hiszem, ebben a pontban is komoly előrelépést tettem. Ez az év totálisan olyan volt, hogy elég sokszor volt benne olyan pillanat, amikor nem volt minden rendben körülöttem, bennem. Ennek ellenére sok olyan dolgot találtam, amik örömet okoznak: olvasás (lásd: előző poszt), koncertek, utazás, barátok, színezés, munka és mindenek felett a barátaim és a családom.
- Jó, szerintem ezt a barátokkal találkozós részt kimaxoltam. Már csak abban bízhatok, hogy elraktározzák az élményeket az idei évre.
- Fényképeztem is. Nem pont annyit, amennyit szerettem volna, de sikerült ellőni néhány kifejezetten jólsikerült képet is.
- Nagyon sokat tanultam magamról. Nagyon.
***
És akkor most nézzük a 2016-ra kitűzött célokat.
- Sokkal-sokkal többet tanulni és fejlődni, kapni végre teljes állást rendes fizetéssel.
- Tetőt a cica feje fölé.
- Spórolni és szépen visszafizetni (legalább nagy részben) a kölcsönöket és segítségeket.
- Itthoni, költséghatékony kikapcsolódások szervezése.
- Valamit sportolni, erősödni, izmosodni.
- Nem feladni.
Címkék: tervek évértékelés 2015 2016
Szólj hozzá!
Mielőtt megírnám a már esedékes és szokásos évértékelőmet, összeszedem a könyveket, amiket elolvastam az idén. Mer mosmár tényleg kíváncsi vagyok, hogy hányat sikerült. A sorrend nem időrendi, az meghaladná a képességeimet.
1. Kati Hiekkapelto: Kolibri
2-8. J.K.Rowling: Harry Potter sorozat
9. Michel Houellebecq: Behódolás
10. Harper Lee: Ne bántsátok a fekete rigót
11. Janne Teller: Semmi
12. Áfra János: Két akarat
13. Fehér Renátó: Garázsmenet
14. Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
15. Theodore Sturgeon: Több mint emberi
16. Lev Grossmann: Varázslók
17. Laurell K. Hamilton: Halálcsók
18. Laurell K. Hamilton: Ragály
19. Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra
20. Lion Feuchtwanger: A csúnya hercegnő
21. Charles Frazier: A tizenhárom hold
22. Jessie Burton: A babaház úrnője
23. Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
24. Moskát Anita: Horgonyhely
25. J.R.R.Tolkien: Húrin gyermekei
26. Polina Daskova: A téboly könnyed léptei
27. Stephen King: A bura alatt
28. Totth Benedek: Holtverseny
29. Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
30-32. Philip Pullmann: Az Úr sötét anyagai trilógia
33. Moskát Anita: Bábel fiai (ez utólag jutott eszembe)
Elég vegyes mezőny, de a mennyiséggel végsősoron nagyjából elégedett vagyok. Ha az ember azt nézi, hogy mennyi minden mást is csináltam az olvasás mellett, valamint a könyvek terjedelmét, akkor 32 33 könyv 52 hétre elosztva nem annyira rossz. Az élvezeti értékük pedig messze felülmúlja a mennyiséget. :)
Címkék: olvasás könyv 2015
Szólj hozzá!
Vagy riadt háziállat. Ahogy jobban tetszik. Vagy katasztrófa. Sorscsapás. Csak a pénzt viszem. Kenyérpusztító.
A túl sokféle iránytól, a millió feladattól, a nyomástól, a határidőtől, a feladat átláthatatlanságától megriadok és megdermedek, mint a szarvas a reflektorfényben.
Címkék: én félelem
Szólj hozzá!
Ahogy Nyanyett szokta mondani, lassan hagyományt teremtve úgy kéthavonta összeülünk a kislányokkal és valami vagány étteremben vacsizunk egyet. Kislányok alatt 3 volt egyetemi csoporttársat, de inkább barátnőt kell érteni. :) Minden alkalommal más választ helyet, eszünk desszertet is és tök boldogan nem számolgatjuk sem a pénzt, sem a kalóriákat.
Édes esték ezek. Kár, hogy olyan nehéz őket leszervezni. Minden alkalommal megfogadjuk, hogy a következőig nem várunk két hónapot. Aztán eltelik az idő, az egyik ezen a héten Rómában, a másik a következő héten Athénban, a harmadiknak csak tizedike után alkalmas. Hogy a vizsgaidőszakról, tüszős mandulagyulladásról és más egyebekről már ne is essen szó.
Mondhatnám, hogy ez már tiszta ÖTYE, de még nem vagyunk 30 évesek, szal nem mondom. :D Inkább csak élvezem, amíg tart. Reméljük, hogy jó sokáig.
Címkék: barátok kislányok Nyanyett
Szólj hozzá!
Nincsenek szavak. Valahol elvesztek félúton az érettségi banket és a soron következő találkozó között. Amire már nem jösz el. Mert te így döntöttél.
Nem ismertük egymást jól, mégis összekötött minket négy boldog-boldogtalan kamasz év, ami nem múlt el nyomtalanul egyikünkből sem akik a "belvárosi iskolában" együtt töltöttük el. Összetartó kis társaságunk az egyetem alatt sem lazult sokat. Talán ennek is köszönhető, hogy kissé részegen, de fontosnak érezted, hogy Sanyival együtt rövidnadrágban és hivatlanul megjelenj az esküvőmön. Hogy lásd A.-t meg Sz.-t meg Sehit, és talán még engem is szívesen.
A fülemben cseng ahogy A. mondja a telefonban, hogy annak ellenére, hogy ő mindig is végletesen elítélte a kiútkeresésnek ezt a formáját, most mégsem haragot vagy szemrehányást érez. Nem ítélkezik, mert nem tud. Mert már nem egy statisztika vagy egy példabeszéd áll a másik serpenyőben (hogy aki eldobja isten ajándékát, az egyetlen életét, az főbenjáró bűnt követ el és sosem kerülhet a mennyországba) -- hanem TE.
Ha tippelnem kellett volna, biztosan nem téged mondalak. Mindig olyannak láttalak, aki magasról tesz mások véleményére, aki szarkasztikus felsőbbrendűséggel figyeli az élet és az emberek faszságait. Okosnak és racionálisnak ismertelek.
Talán épp ezért olyan ijesztő számomra ez az egész. Mert meg vagyok róla győződve, hogy minden eshetőséget és lehetőséget és kiutat számba vettél. És a végén ezt a döntést hoztad meg. És én el sem bírom képzelni, hogy mi lehetett ennyire borzalmasan kiúttalan.
Ijedt vagyok. És még mindig nem tudom teljesen elhinni.
Legyen neked könnyű a föld.
Címkék: barátok halál gimi
Szólj hozzá!
Szerencsére ma már szombat van, ami határozottan azt jelenti, hogy a pénteken túl vagyok. Nem volt annyira fényes nap, pedig voltak jó részei.
Kezdődött azzal, hogy egész délelőtt szoptunk egy site átköltöztetésével, aztán kiderült, hogy oltári hibát követtem el én, és ha nem hibázok, akkor több órát spórolunk meg. Délután pedig kettőnk nem emlékezése, figyelmetlensége kellett ahhoz, hogy újabb részét (egy napos munkámat) barmoljuk szét ugyanennek az oldalnak, amit a jövőhéten át szeretnénk adni. Szóval csodásan rémesen nem voltam a topon.
Kimondhatatlanul le tud meríteni a stressz. Negyed nyolckor álltam fel az irodában, hogy hazatoljam a seggem. És nem én voltam az utolsó, aki eljött. És akkor még nem is tudtam, hogy mi vár rám itthon.
Már a telefonba mondta Tepi, hogy a cicu hányt, de akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. A macskák néha hányak egy kicsit a szőr miatt. De mire hazaértem, addigra még kétszer hányt, majd kihúzta a szálat a harisnyámból (nem az én napom volt, na), és mire átöltöztem, látványosan rosszabbul lett. Szóval visszaöltözés, majd az intenzíven méltatlankodó jószág hordozóba terelése és irány az állatkórház.
Aszja végignyávogta az egész utat, majd a váróba lépve bekussolt, és onnantól kezdve meg se nyekkent egészen addig, míg ki nem vittük újra a kocsiba. Aki hallotta már a macskánkat, az tudja, hogy a csend a legrosszabb jel (mintha én kussolnék).
Egy darabig egyedül vártunk arra, hogy megvizsgálják (közben két páciens távozott az aggódó gazdikkal), aztán érkezett egy idősebb hölgy egy fehér kutyussal az ölében. Nagyon ölelte és folyamatosan csitítóan beszélt hozzá. Látszott, hogy rémesen aggódik a kutyi miatt. Aztán jött még egy fiatalabb szőke nő egy másik kutyával. Ő pórázon jött, de sokkal betegebbnek látszott, mint bárki más a rendelőben. Remegett az egész teste, nem tudott megülni és a székletét se tudta tartani. A nő elmondta, hogy nemis az övé a kutyus, hanem a kerekes székes barátnője hívta fel zokogva, hogy hozza már el az állatorvoshoz.
Szóval nem volt épp megnyugtató a környezet. Eszembe is jutott, hogy lehet, hogy itt a jószágok még némi extra betegséget is összeszedhetnek a váróban. Aztán fél 10 körül behívtak minket, megvizsgálták a cicut, kapott egy hányáscsillapítót, és mondta az amúgy nagyon kedves doktornő, hogy valószínűleg evett valamit (szobanövényt?) és attól beteg, de ha nem megy a hasa, akkor nem lesz baj. Figyeljük az állapotát.
Rendesen aggódtunk a kis cirmos segge miatt. Mikor hazajöttünk, egyből bemászott az ágy alá és ki se dugta a bajszát. Mikor hajnal 3-kor kimentem pisilni, akkor már legalább kijött az ágy alól. Aztán egyszercsak arra ébredtem, hogy ott purrog a tenyeremben.
Most megfigyelés alatt tartjuk, de úgy tűnik, jobban van. Azóta nem volt semmi esemény. Csak purrog meg beszélget meg bújik. Mint rendesen.
Lehet hogy azért, mert már elmúlt a péntek. :)