Mióta megvettük a lakást, bizonyosan új szomszédaink is lettek, mert gőzöm sincs, hogy hol voltak eddig ezek a hangos emberek.
A mellettünk lakó vénember mondjuk eddig is mindig becsapta az ajtót, ha közlekedett, amitől megremegnek a falak és én a macskával egyetemben ugrok egyet.
Az alattunk lakó néni (?) bizonyára süket, ezt sejtettük eddig is, hiszen sosem reklamált, ha a cicu éjszaka rohangált a zoknija után. De mostanában időnként lemerülhetett a hallókészüléke, mert olyan hangosan hallgatta a tévét, hogy minden szavát értettem a híradónak, és hiába mentünk le szólni, hogy faszomatmánemhallomajóbarátokat, még a csengőre tenyerelést se hallja meg.
A kedvencem mégis a felettünk lakó, aki napjában többször is porszívózik, a köztes időt pedig mosással tölti ki (talán kimossa a porzsákot?). A mosgépe pedig elég elnyűtt darab lehet, mert a centrizésnél mintha be akarna köszönni hozzánk egy emelettel lejjebbre. Érdekes hobbi ez, melyet előszeretettel űz reggel hatkor és este tizenegykor is.
De legalább senki nem kopog be heti rendszerességgel, hogy ezt vagy azt segítsünk már neki. Nem léteznek normális szomszédok, én mondom nektek.
