- How are you?
- Good. You?
- Mizujs?
- Semmi különös.
- És hogy vagy mostanában?
- Kösz, jól. És te?
- És mi újság van veletek, hogy vagytok?
- Megvagyunk, köszi. Baromi sokat melózunk.
- Aggódok érted. Hogy vagy?
- Áhh, nincs semmi extra, csak a szokásos. Majd elmúlik.
- És te?
- Ehh, csak a szokásos szappanopera.
- Ne mááár! Még mindig?!
- Hogy érzed magad?
- Zavarodottan. Szorongva.
- Na mesélj!
- Miről? Hogy hogy vagyok? Igazán? Minek? Nem tudnám feldobni a napodat. Csak aggódnál. Vagy elszomorodnál. Vagy már rémesen unnád a panaszkodást. Vagy nem értenéd, hogy minek ez. Jobb szeretném megőrizni a közöttünk lévő egyszerű viszonyt, amiben lehet nevetni, és amiben talán énis elfelejtjhetem egy kis időre, hogy hogyan is vagyok igazából.
