Apám azt mondta még a nyáron, hogy most még nincs rajtam a felelősség annyira, most még könnyebben megtehetem, hogy váltsak, de ne gondoljam, hogy máshol biztosan jobb lesz.
Tepi szerint meg kellene tanulnom kevésbé szociálisnak lenni és tenni mások fejére.
A. szerint a munkanélküliségnél minden jobb. Még ez is.
B. szerint ez egy szakmai lehetőség, élni kell vele amíg hagyják, aztán menni csak tovább, addig meg tanulni.
VZ szerint egyszerűen csak túlérzékeny vagyok.
G. barátnőm paraszt FC-nek hívja őket.
Nekem egyszerűen csak fájnak. Annyira, hogy nem tudok se kedves, se türelmes, se normális lenni sokszor Tepivel miután hazamegyek a munkából. Sírok. Aztán lenyugszom. Meggyőzöm magam, hogy ki lehet ezt bírni. Aztán újra sírok és kezdődik elölről.
