És igen, kaptunk két jegyet a Muse keddi koncertjére. Csodálatos Angoltancsim ismét rám gondolt. :)

Sokat hezitáltunk már nyáron is, hogy menjünk-e, de végül a piszkos anyagiak győztek. Nem vettünk jegyet, fájt a szívünk. De ez bizonyára valami sorsszerű dolog, mert kaptunk. Kedden délig elintéztem az ösztöndíjpályázattal kapcsolatos utolsó teendőket, majd felpattantunk a vonatra, és irány Pest. (A laptop vásárlós vacsizós részt most átugorjuk.)

Háromnegyed 8-kor találkoztunk A.-val és Tépéterrel a stadionban, megölelgettük egymást, A. már olyan vidáman és bezsongva ugrándozott, mint egy kis kecske.

Olyan 9 körül kezdett a Muse, tökéletes berobbanó számként a Supermacy-t választva. (teljes setlist egyébként itten) Én még sosem jártam Muse koncerten, elléntétben P.-vel, úgyhogy nekem lehengerlő meglepetéssel hatott a fantasztikus technika, amit lenyomtak. A fények, a kijelzők, a képek és nem utolsó sorban a küzdőtéren tomboló közönség látványa - engem maximálisan meggyőztek. Hozzátenném, megért volna egy fotót a kezdetkor, ahogy a sok kis telefon/fényképező kijelző felvillan az emberek kezében - mintha díszkivilágitása lett volna a közönségnek is.

Közel 2 órát játszottak, lenyomtak két ráadás blokkot is a végén. Minden előzetes ellenérzésem ellenére ez volt az egyik legjobb (és mindenképp a leglátványosabb) koncert, amin valaha jártam.

Most pedig folytatódik az új album (és a régebbiek) rongyosra hallgatása.