Az ember néha úgy gondolja, hogy bárcsak ne tette volna ezt vagy azt. Aztán később egy csomószor úgy gondolja, hogy végsősoron mégiscsak jó irányba mentek a dolgok, még ha egy darabig szar is volt.
Eddig nem nagyon tudtam volna olyat említeni, amit másképp csinálnék az életemben.
Most azt mondom: Bárcsak sose döntöttem volna így. Nem is csak magam miatt (jójó, persze, hogy magam miatt, de a pont azért került fel az i-re, mert mocsok lelkiismeret furdalásom van, hogy miattam csesződnek el a dolgok, mert én találtam ki ezt az egészet).
Pfff. Önsajnálat?
