Holdvilág

Hamarosan idevésem a szokásos évzáró összefoglalómat, de most tényleg csak néhány apróságra gondoltam:

- Előszöris megint vacakol a freeblog. Zoli már régebben elhatározta, hogy elköltözik, aliza már elköltözött, ahogyan maitai is. Énis el fogok költözni. P. segít, hogy hiánytalanul átvándoroljanak a bejegyzések, esetleg a kommentek is. De majd észreveszitek, nem maradtok le semmiről, elvégre az a cél, hogy az olvasók is velem költözzenek. :)

- Megnéztem ma A hobbitot. Hát, végülis vállalható film, de azért nem egy LOTR. Túl hosszú lett, amit most kicsit szükségtelennek érzek. Volt egy-két céltalan jelenet, illetve nekem kicsit túl sok és túl hosszú ork-kaszabolás. Viszont a zene és a táj szokás szerint zseniális, a Bilbót játszó színész pedig piros pontot kap az alakításáért. Galadriel ruhája pedig meseszép.

- Olvasom a Vágy és vezeklést, de tisztára görcsbe van a gyomrom, mert már tudom, hogy a szereplők menthetetlenül a vesztükbe rohannak. (láttam ugyebár a filmet)

- Különben meg túl vagyunk a karácsonyi őrületen, oda-vissza utazgatáson, és végre itthon. Ahol a legeslegjobb.

- Egyébként a legjobb ajándékok a P.-nek adott repülés, meg a Gonoszmáténak varrott kisegér, meg D.-nak a fűszerpolc, mert annyira nagyon örültek. :)

Az elmúlt két hétben tanultam annyit a vizsgámra, mint még soha egyikre sem. Örülök, mert sikeres lett. Közben kicsit elhanyagoltam a barátaimat és minden egyéb dolgomat. Aztán az ember átszakítja a célszalagot és az egész élete csőstül hullik vissza a fejére.

Hurrá.

Tehát most kórházba járok (a változatosság kedvéért), valamint egyéb dokikhoz (a változatosság kedvéért). Kicsit pánikolok. Emellett menedzselem az időmet, hogy a nulla lustálkodás úgy jöjjön ki, hogy minden tanszéki dolgot elintézek közben, válaszolok az emailekre, találkozok a magányos barátokkal, találkozok a kevésbé magányos de annál elfoglaltabb barátokkal is, visszaviszem a könyveket a könyvtárba, dolgozok, bevásárolok, takarítok és még egy kicsit olvasok is.

Ezért is nem írtam eddig. Nincs igazán miről. Ami jelen pillanatban a kapacitásom 90%-át leköti, az nem blogtéma, a többit meg most összefoglaltam. Igyekszem túllendülni a paráimon és kihozni a lehetőségeimből a maximumot (és közben minimálon tartani az aggódás-faktort olyan dolgokon, amikkel egyelőre nem tudok mit kezdeni).

Jövőhéten tisztázás és Balaton.

Akartam már mondani, hogy ha erre jársz és akad mondanivalód, vagy csak úgy kajabálnál egyet a vakvilágba, hogy énis tudjalak, akkor ne habozz kommentelni nekem. :)

Köszönöm.

Mivel itt a vizsgaidőszak, amikor is köztudottan minden (!) érdekesebbé válik, mint a tanulni való, ezért nekem is eszembe jutott néhány egymáshoz csak általam kapcsolódó dolog. Megpróbálom leírni őket, mielőtt megint maga alá temeti az asszociációim újabb hulláma.

Nem vicces, hogy a testtömegindexem szerint teljesen normálisnak számítok, mégis a plus size kategóriába esnék, ha modellként néznének rám? A múlthéten azért nem vettem meg egy ruhát a Takko-ban, mert kiemelte a párnácskákat a hasamon. Pedig szuperszexi seggem volt benne. És pontosan ebből a megfontolásból nem fogok soha csőruhát sem magamra ölteni. Bé szerint a csőruha megvétele motiváció a fogyókúrához. Én tökéletesen elégedett vagyok a versenysúlyommal, és a párnácskáimmal is ki vagyok békülve az injekcióim óta (oké, régebb óta). Ha ez plus size, akkor ennyi. Majd hangsúlyozom a mosolyom. :)

Ismeritek a pinablogot? Még valamikor régen találtam, de maga az ötlet már akkor is tetszett. Most, így a vizsgaidőszak sodrában szakítottam némi időt arra, hogy elolvasgassam a posztokat rajta. Oké-oké, valóban vannak rajta hülyeségek, meg túlkapások, meg rinya, de az ötlet alapvetően díjnyertes. Minden feminizmus nélkül nyíltan beszélni arról, hogy a nők és a férfiak különbözőek és a női nézőpont is lehet érdekes, sőt.

Különben meg van még egy téma a tarsolyomban, de néhány emberrel előbb személyesen akarom átbeszélni a dolgot és csak utána feldobni ide. Addig meg marad a régi jó szőnyeg alá besöprős technika.

Az ember az életéből nem tudja kitörölni a dolgokat. A blogjából igen.

Az milyenmá, hogy az ember úgy írna valamit, de igazából nem tud mit írni. Se értelmes gondolatokat a blogjába, se befejező fejezetet a szakdogájába, se cikket, se emailt, se beadandót.

Lehet, hogy hülyeségeket kellene írnom? Vagy inkább olvasni kéne. Megfontolandó. Ötletek?

Lassan két éve blogolgatok, megérett az idő egy kis vérfrissítésre. Ráadásul a gugli a második oldalon elsőként dobta ki a Darren Shan regényről szóló posztomat, amit én nagyon nagy pozitívumként fogok fel. :)

Tehát az újdonságok. Kapott a blog egy publikus email címet: ithil[pont]blog[kukac]gmail[pont]com. Megérdemelte már. Amúgy várom a leveleket.

Másrészt új nevet kapott a blog. Valami kevésbé snasszt, mint a 'napló'. Szóval mától Minas Ithil nevét viseli.

Lett egy virtuális macskám itt oldalt. Lila. Gy. szerint gáz, de már 10 perce játszik vele. Vigyorog (nem a macska, Gy.) és közben olyanokat mormol, hogy hányinger, meg hogy giccs.

"Úú, és még eszközök is vannak hozzá! Meg is lehet etetni!"

:)

izgulás, papírok, vonat, harmadik, vízum, nyh, db, csütörtök, ballagás, önéletrajz szakmai, D bokája, hiány, TO, álmosság, utazás, pólók, gyógyszer, Az öreg halász és a tenger, A mindennapit ma, sushi, tavasz, kabát, álmosság, csoki, álmos...ság, alunni.........

Nem adom fel, és megvalósítom régi tervemet: megtanulok legalább egy kicsit html-szerkszteni. Már kaptam hozzá segítséget Automaton_alizától, és ma Dee-től is, amikért roppant hálás vagyok. Meg is mutatom, mit tanultam ma:

Ő itt Ausztrál Tom. Faszbook-os ismerőseim ajánlására ismerkedtem meg ezzel a cuki sráccal, aki eltökélten tanul magyarul, minket magyarokat pedig megpróbál megtanítani "ausztrálul". Ez csak az első nyelvlecke, bátorítok minden kedves olvasót, hogy vegye át a többit is, mert igazán szórakoztatóak és tanulságosak. Ami számomra mégis a legszimpatikusabb ebben a fiúban, az az ezen videóhoz készült kis kommentárja. Bemásolom ide is:

"Sziasztok barátaim! Ausztrál Tom vagyok. Tudom, hogy van egy óriasi akcentusom... bocsi! De remélem, hogy meg fogsz érteni! Sajnos, nincsenek ékezetek a videón... elnézést kedves BoglÁrka és BendegÚz.

Itt van az első rész az Ausztral Tom szériában. Ma tanulunk néhány szót ausztrálul. Fontos minden magyarnak, aki Ausztráliában van, aki ismer valakit Ausztráliában vagy Ausztráliába készül.

Ha van néhány kérdésed ausztráliáról, küldd el őket! Íratkozz fel a videóimra, hogy megnézhesd a következő részt. (Uhh, ezt megírni 3 órát tartott...) :) "

----------------------------------------

Virtuális hála-puszi Dee-nek! :)