Holdvilág

Hazajöttünk. Már vagy két hete. Már itthon vagyok. Hol is? Ahol a szobám van, amit anyám rendszeresen átpakol? Ahol a legtöbbet hajtom álomra a fejem, mégis csupán egy nappali kanapéján? Az albérletben, ahol se saját szoba, se eltöltött idő?

Na mindegy, ma nem az otthontalanságomat akartam boncolgatni. Ma speciel nem is nyomasztott. Inkább annak akartam örülni, hogy van az Egyetem, meg az a légkör, amit imádok, meg a barátaim, akik hazavártak (peeeersze hogy imádom őket is :))) ééééés a bónusz: a gimis nyelvsuliban élveztem utoljára ennyire az angolt, mint most a szakkoliban. Lehet, hogy mégis ragadt rám valami az Újvilágban? Ha más nem, egy kis bátorság biztosan. :)

"Úgy illatozol, mint egy szép rózsa, én meg fekszem itt rajtad, mint valami kis csiga kaki."

Az ember néha úgy gondolja, hogy bárcsak ne tette volna ezt vagy azt. Aztán később egy csomószor úgy gondolja, hogy végsősoron mégiscsak jó irányba mentek a dolgok, még ha egy darabig szar is volt.

Eddig nem nagyon tudtam volna olyat említeni, amit másképp csinálnék az életemben.

Most azt mondom: Bárcsak sose döntöttem volna így. Nem is csak magam miatt (jójó, persze, hogy magam miatt, de a pont azért került fel az i-re, mert mocsok lelkiismeret furdalásom van, hogy miattam csesződnek el a dolgok, mert én találtam ki ezt az egészet).

Pfff. Önsajnálat?

Rájöttem, az emberek a világ egyik felén épp olyanok, mint a másikon. A bulizó fiatal pasik legalábbis mindenképpen.

A kedvenc jelenetem például, mikor a merevrészeg srác a nagy dőlöngélés közepette meglök egy másikat. A gyerek teljes agresszióval megfordul, hogy "na most megütöm, mék köcsög volt az". Részegebb barátunk hatalmas lendülettel bocsánatot kér, kézfogás, "óóó, milyen jó cimbora is vagyol!", ölelkezés, egymásba karolva táncolás tovább. ---- Azt már csak csöndben teszem hozzá, hogy később a nagy lendületben elestek, merevrészeg barátunkat pedig a Security kísérte kijjebb.

Másik kedvencem a szintén részeg srác, aki azt hiszi, ő itt az istenkirálycsászár, minden nő bálványa, aki egyszerre két macával is táncol, miközben olyan lendülettel simogatja a hátukat, mint részeg ember a macskát. A két csaj meg közben elmélyülten iszogat és táncikál, a srácot a berendezés részének tekintve.

Jahh, hogy csak a pasikat nézem? Egen. Hímsovinizmus? Nem. Csak nő vagyok. Heteroszexuális. A pasikat jobban szeretem. Figyelni is.

Sosem értettem, mit esznek a fiúk a Star Trek-en. Már értem.

Ülünk, nézzük, reklám.

Gy: Óóó, én látni akartam, hogy lő az a fegyver!

V: ???

Gy: Az, amelyiknek olyan esernyőnyél alakja van.

Ma volt az utolso munkanapom. Ezek utan mar nem lesz kihivas felmosni a folyosot IS, vagy elmosogatni fozes es vacsi UTAN. :D

Kidobom a munkascipom. Kemeny a cipofuzoje...

Nem vagyok benne biztos, hogy említettem, de háromhetente egy hetet egy special needs camp-ben dolgozok (most volt az utolsó hetem), a Red Leafben. Minden tiszteletem a gyerekekre felügyelőké. Akiknek néha csak az értelme gyermeki, a teste pedig nálam is jóval öregebb.

Néha meg nem is gyerekekre hasonlítanak, hanem kis állatokra. Nem tudnak beszélni, mert az agyuk valahogy másképp működik. Mégis igyekeznek kifejezni magukat. A maguk módján.

Ott van például a fiú, aki egyszerre madár, aki csapkod a kezével, kitépi magát gondoskodója kezéből, de aztán már úgy fut, mint valami megriadt kis őzike.

Vagy a kislány, akár egy kis csacsi, úgy megy az orra előtt lengetett répa után.

És a kis pufók fiú, aki mindent megismétel, ugyanazt a három-négy kérdést teszi fel napjában százszor, s közben lengeti a karját, rázza a fejét - majmocska a ketrecben.

Wasted years

From the coast of gold, across the seven seas,
I'm traveling on, far and wide,
But now it seems, I'm just a stranger to myself,
And all the things I sometimes do, it isn't me but someone else.

I close my eyes, and think of home,
Another city goes by, in the night,
Ain't it funny how it is, you never miss it til it's gone away,
And my heart is lying there and will be til my dying day.

Chorus:
So understand
Don't waste your time always searching for those wasted years,
Face up...make your stand,
And realize you're living in the golden years.

Too much time on my hands, I got you on my mind,
Can't ease this pain, so easily,
When you can't find the words to say, it's hard to make it through another day,
And it makes me wanna cry, and throw my hands up to the sky.

Chorus:
So understand
Don't waste your time always searching for those wasted years,
Face up...make your stand,
And realize you're living in the golden years.

még 18 nap...

Akkoris. Hülyeség, de kurva jó érzés. Hiányzom nekik. Mert velem lehet beszélgetni. Szükségük van rám? Talán ennyire nem végletes és nem drámai, de jó érzés azzal áltatni (hmm...) magam, hogy nem vagyok feleslegesen ezen a világon.

Életem Értelmét most nem vonnám be ebbe a témába. Egyrészt mert hiányzik, mint az állat, másrészt meg... ő más.