Holdvilág

Nincs kedvenc albumom, gondoltam, ezt nem árt leszögezni. De választottam az egyik nagyon szeretett és agyonhallgatott The Killers albumról egy hasonló státusú számot:

Nagyanyám gondolatban felosztotta vagyonát az unokái között a múlt hétvégén bizonyos diplomaosztók apropóján. Majd persze közölte, hogy ebből a pénzből valami olyat kell venni, amiről megemlékezünk majd Nagyanyámról és Nagyapámról.

Keresztanyám ekkor keresztbe fonta a karját, majd tárgyilagos hangon közölte, hogy: "Mégis mit? Az aranylánc meg a gyűrű így is a szekrényben áll." Nagyanyám duzzogva hallgatott néhány percig, aztán:

"Egy kétszemélyes dunyhát meg két rend ágybelit."

Nincs még egy olyan bolond csaj, aki elmegy bálabontás napján a turiba, sorban áll nyitáskor, majd végül a könyveket nézi meg először. :)

Elvből nem hallgatok bizonyos rádió adókat a rajtuk játszott, zenének csak nagy jóindulattal nevezhető, pop-nyál miatt. Éljenek az mp3 lejátszók! :D

"Az alkotó tudósnak - éppúgy, mint a művésznek - tudnia kell élni egy eresztékeiből kizökkent világban is.." - Thomas S. Kuhn

Ajánlom Kuhn könyvét (A tudományos forradalmak szerkezete) mindenkinek, aki szereti a fizikát, a kémiát vagy egyszerűen csak hisz a tudományban.

Apám ráébresztett egy érdekes dologra, ami nekem még eszembe sem jutott. Nem részletezném, hogy pontosan hogy jutottunk idáig az eszmefuttatásban, de apám közölte, hogy bizony én már sokkal keményebb helyzetből is kimásztam, mint ez a mostani, sőt, sokkal keményebben viseltem a dolgot.

Néztem rá nagy kerek és értetlen szemekkel. Ő most komolyan a 4 évvel ezelőtti agyvérzésemről beszél, ami azóta tünetmentes és köszjólvagyok??? --- Arról beszélt.

És akkor leesett. Féltettek engem. Féltek, hogy meggyógyulok-e. Féltek, hogy megmaradok-e. És nem ez a pláne. Hanem, hogy én egy percig sem féltem. Amikor a doki azt mondta a kórházból való hazaengedésem napján,h lehet hogy agydaganat okozta a bevérzést és el kell még végezni néhány vizsgálatot, akkor meglepődtem. És aztán itthon csak egyetlen embernek mondtam el (anyámék benn voltak a dokinál, nekik nem kellett). És még aznap este arra gondoltam az ágyamban feküdve, hogy ha kiderül,h daganat, én akkoris befejezem az egyetemet csak közben olyanokat is megcsinálok, amiket a következmények miatt amúgy nem mernék. És aztán nem gondoltam többet rá. Nem akartam rágondolni. Csak elmentem a vizsgálatokra és pont.

Anyámék azt látták, hogy meghalhatok. Én a lehetőséget láttam,h bátrabb lehetek. Nem félek meghalni. Élni jobban félek.

Hogy nem kéne megbántani senkit, és mégis mocskosul őszintének lenni ezen a blogon?

***

Igazából a játszmák azért vannak, hogy magunkat ne bántsuk. Mondjuk szerintem én magammal játszom a legtöbb játszmát. Az a hülyén mazochista életszemléletem is engem véd.

Nem a rádiós verzió, de szerintem így még jobb is:

Már régebben kiválasztottam ezt a dalt. Nekem ez csak a Quimbyvel adja. A Csík zenekarral valahogy olyan nyálas és elcsépelt lett. A tehetségkutatókon való elhangzásáról nemis beszélve.

Najó. Nem vagyok hajlandó beszúrni a Csík zenekart. Quimbyként mégiscsak jó ez. :)

Ha már álomfő, akkor álomvizsga. És természetesen szökőkútban fürdés. Még jó, hogy kedden, mert szerdán leengedték és kitakarították. Mellesleg ráfért.

Aztán bandázás. Aztán röplabda (!) -- igen, én, a homokban, két órát, vizsga szoknyában és blúzban és kva jó volt. :))

Este kocsma. Másnap kávé (!), bandázás -- és valamikor 6 körül egy megváltó zuhany. :D