Valaki ellopta a szeptembert. És évek telnek el hetek alatt. És csak néhány jelentősebb momentumra emlékszel. Miközben felidézve az eltelt időt, tudod, hogy boldog voltál/vagy.
Annyi minden történik, hogy még visszaidézni is hosszú idő, megemészteni meg majdnem lehetetlen. Majd nyugisabb időkben rágódok rajtuk többet. Ha.
Különben meg néhány nagyon kedves momentum:
- Gonoszmáté észreveszi még azt is,h mennyire félek az idegenektől: "Nyugii, ezek csak emberek. Csak egy angyal van bent [értsd: a kedvese]."
- "Hát ha önbizalom kell...: JÓ VAGY"
- megkaptam életem első mézeskalácsszívét :)
