de legalább saját káosz :)
Még jó, hogy olyan hat körül hozzákezdtem. A káosz magas fokát vagyok képes létrehozni költözködés nélkül is, hát még így. P először próbált tudomást sem venni a növekvő halomról, majd 9 órakor már olyan szinten vinnyogtam, hogy azt nem lehetett tovább ignorálni.
Egyébként meg ami ma elromolhatott, az el is romlott. Vagy legalábbis megpróbálta.
És mégis - képesek voltunk együtt nevetni még akkoris, amikor haragudtunk vagy feszültek voltunk. Meg akarom tartani ezt a képességet.
Még ennyi van a februárból. És még ennyi van az itt lakásból. És aztán pápá hangosan bevágott ajtók, pápá disznóóllá változtatott konyha és búcsút mondunk a lábujjhegyen való szeretkezésnek is. :D
Mikor arra gondolok, hogy életemben először egy olyan hely lesz az otthonom (!), ahol minden úgy lesz, ahogy én akarom, akkor szép következetesen kijavítom az egészet T/1.-re. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint hogy P. ma közölte, hogy bármennyire bosszant, akkor is a ruháimra pakolja a sajátjait és az új helyen kell egy-egy szék mindkettőnknek, ahová pakolunk. Vagy szokjak rá, hogy elpakolom a cuccaim.
Na én aztán biztosan nem.
Neszen nekünk kompromisszumok.
Különben meg sose nagyobb gondunk ne legyen. :)
Kezdeném azzal,h elmúlt a bűntudatom. E-vel csajos bulit tartottunk - és most tényleg csak mi voltunk. :P Végre sikerült őszintén beszélni egymással, és bár én megszegtem a T-nek tett ígéretemet, de nagy kő esett le a szívemről, hogy kibeszélhettem magamból azokat a dolgokat. Ráadásul így remélhetőleg E-t is sikerült megkímélni egy újabb baklövésnek számító játszópajti-kapcsolattól. Arról nemis beszélve,h E is bevallotta, ami a lelkét nyomta -- és ami miatt nekem elmúlt minden T-vel kapcsolatos bűntudatom. Lám, mindenki jól jár.
Más.
Már többen megjegyezték, hogy ki vagyok virulva. Hát ki.
Igyekszem nem halálosan féltékenynek lenni. Eddig nem csinálom valami jól.
Igyekszem elhinni, hogy tényleg létezik olyan, hogy valaki az összes ostoba hibámmal együtt is engem választ. Néha kell,h valaki azt mondja,h jó vagyok.
"- Mondd, hogy mindig így lesz!
- Okés. Mindig így lesz!"
Baromi ijesztő dolog ám megszeretni valakit.
P az első héten kijelentette,h nem szeretné elkapkodni majdan az összeköltözést, mert egyszer már pórul járt vele. - Majd másnap hozott tusfürdőt, sampont és fogkefét. Már van polca és fiókja is...
Ha ez egyáltalán lehetséges, akkor az idő mégjobban lelassult. Unatkozom és teljesen bénán ülök a millió teendő előtt. Undok egy érzés.
Lehet, hogy tudat alatt az idegesít, hogy 1,5 hét múlva haza kell költöznöm. Anyámhoz, oda, ahol csak azóta szeretek lenni, mióta 1-2 havonta kb. 1-2 napot kell összesen lennem. Erre most vár rám 3 gyötrelmesen hosszú hónap. Nem akarom.