Lelkesen magyaráztam a buszon P.-nek, hogy reggel még zuhanyzás előtt belőttem magam, mikor a mellettünk álló vén boszorka úgy hátranézett. :D
Mondjátok nekem, hogy néha nem élvezet sokkolni az embereket.
Úgy könnyű osztani az észt, ha az ember épp kiegyensúlyozott és boldog.
Címkék: én öröm
Szólj hozzá!
Soha nem akarom azért hibáztatni a gyerekem, mert nem látogatja meg öreg szüleit miután kirepült a családi fészekből. És pont.
Címkék: én anyám fogadalom
Szólj hozzá!
„... az egy grammatika is bőven elég, hogy kínzókamrává változtassa az életet” - Rotterdami Erasmus
Címkék: én nyelvész
Szólj hozzá!
Mostanában csak úgy mosolygok az utcán. Néha nevetek is. Néha másokra is.
Címkék: tavasz én mosoly
Szólj hozzá!
Előszöris. Utál mások magánéletéről beszélgetni, én mégis mindig elvinnyoghatom neki, ami a szívemet nyomja.
Másodszor. Utál a saját magánéletéről és érzéseiről beszélni, velem mégis megtette már.
Általában annyit mond a vinnyogásaimra (különösen ha közös ismerőseinkről vinnyogok), hogy "persze" meg "ti tudjátok". Most azonban, mikor T elkezdte a szappanoperánk milliomodik felvonását, egyértelműen kinyilvánította, hogy mellettem áll, és T hülyén és gyerekesen viselkedik.
Most lesz a szülinapja. Buli. Mondtam neki,h T hogy áll ehhez az egészhez és mennyire félek attól,h hogy fog viselkedni T, ha egyszer P-t is magammal viszem majd otthon kocsmázni. Erre M rám nézett és közölte,h ne is törődjek vele, P majd Vele fogja inni a jó sört. Annyira jól esett! Aztán még azt is hozzátette,h P-t is meghívja a szülinapjára, mert szerinte jó tag.
***
nem tudom mit töröm magam T miatt. miért sajnálom,h így alakult. miért bánt,h nem akar a barátom maradni. miért fáj...
Címkék: barátok én T M P
Szólj hozzá!
Akkor most úgy őszintében. Ez momentán két probléma. Előszöris a koncert nem az én terepem. Tömegiszony, szorongás. Fejeljük ezt meg némi görcsös megfelelni akarással. Nagyszerű, meg is volnánk a dolog első felével.
Másodszor: nem szeretek versenyezni excsajokkal, barát-barátnőkkel, potenciális jelöltekkel, csop.társakkal.. tehát senkivel. Rendszerint feltartott kézzel lépek egyet hátra. My weak point, sorry.
De most nem akarok feltartott kézzel meghátrálni. Most nagyon akarok bízni. Adok egy esélyt magamnak is ezzel kapcsolatban. Hátha.
Hogy mi lesz a koncerttel? Fogalmam sincs. Tök jó lenne legyőzni a félelmeimet és jól érezni magunkat. De közben egy kis gonosz (realista?) hang folyamatosan azt suttogja,h ha én nem lennék, akkor ő most az Exszel menne és jól is érezné magát - mert vele lehet.
Ja igen, és utálom (magam),h annyira kedves és megértő,h a hülye paráim miatt képes lenne kihagyni a koncertet.