tegnap:
Van egy részlete az útvonalunknak, ami fedi egymást. Egy igen kis részlet ebben a nagyvárosban, ahol egymillióhétszázezer ember él, lélegzik és szeret még rajtunk kívül. Amikor ezen a kis szeletén járok az utamnak, mindig gondolok rá. És nyilván máskor is.
ma:
én mindig azt vártam, hogy jobb legyek, hogy többet tudjak, hogy jobban menjen, hogy jobban értsem, hogy tovább bírjam, hogy gyorsabb legyek, hogy okosabban fogalmazzam meg, hogy jobban átlássam, hogy sikerüljön, hogy megnyugodjak...
lehet, hogy én mindig le vagyok maradva kissé?
