Elképzeltem milyen szeretnék lenni. Nem csak azt, ha ilyennek látnának az emberek, hanem ha tényleg ilyen is lennék. Szeretnék:
– Erős lenni. Minden értelemben. Elviselni mások bírálatát sírás nélkül.
– Hinni magamban. Ismerni a képességeimet és a határaimat, hogy küzdhessek azokért, amiket meg tudok csinálni, de elengedhessem azokat, amikkel hiába próbálkoznék.
– Őszinte lenni, de nem bántó. Nem akarom bántani azokat, akiket szeretek.
– Bízni. Magamban és másokban is. Elhinni, hogy nem kell egyedül lennem.
– Ha figyelnének rám, mert érdemes.
– Szeretetre méltó lenni. Nem hálátlanul bántani azokat, akik szeretnek és elfogadnak.
– Tehetséges lenni. Kiemelkedni és jól csinálni, hogy megdicsérjenek. Hogy értelmet kapjak.
– Az az ember lenni, aki nem a férje/gyereke kontextusában érdekes, hanem önmagáért.
– Kitartó lenni. Nem feladni a dolgokat az első lelkesedéshullám elmúltával.
– Céltudatosnak lenni. Olyannak, aki tudja, hogy mit akar, és azért meg is tesz mindent. Megmozgatni a hegyeket.
– Valami hasznosat tenni. Ami előbbre visz másokat is.
– Érdekes lenni. Akire érdemes odafigyelni.
Azt akarom, hogy csillogjon a szemem. Hogy kihúzhassam a derekam. Hogy felemelhessem a fejem és azt gondolhassam, hogy "igen, én megtettem mindent, tiszta a lelkiismeretem, ma sem csinálnám másképp".
Soha nem álltam még olyan távol ettől a képtől, mint mostanában. És ez nagyon ijesztő. Elvesztettem az ösvényt a lábam alól.
