Angol tancsinál a múltkor szóba került a sztriptíz és a rúdtánc, O. pedig felvetette, hogy az egyik fitness stúdióban van ám rúdtánc tanfolyam. Pompás ötlet, ha befuccsol a tudományos meló, még mindig elmehetünk űzni az ipart.
Poénnak indult, de ma csak elmentünk az első rúdtánc óránkra. Kevés bemelegítés után rögtön a rúdra vethettük magunkat, és a 60 perces edzés végére már tudtuk, hogy ez nem gyerekjáték. Én speciel már fél óra után éreztem, hogy nem olyan eccerű (eccarvú, eccarvú, ecca, ecca, eccarvú) dolog ez.
Még az edzés előtt ki kellett töltenünk egy kérdőívet, amiben nyilatkoztunk a betegségeinkről és hogy mi motivált minket a rúdtánc órára, valamint tudomásul kellett vennünk aláírásunkkal, hogy érhetnek minket enyhe égési sérülések is.
És lőn. Valóban tele van horzsolásokkal a lábszáram, sőt mindenféle lila foltok is lettek. De megérte! Megtanultunk vagy 5 különböző szuperszexi mozdulatsort a rúdon. Bárcsak lenne egy rúd itthon is, hogy megmutathassam. :P
Szóval megyünk még, mert vicces, mert tényleg erősít és mert szexi! (hehe, P. is nagyon örül ám!)
