A napokban többször is eszembe jutott, hogy mi lehet veled. Hogy hiányzol. Hogy már sose lesz olyan, mint régen, hogy csak idecsörögtél, hogy mindjárt itt vagy, vagy hogy nem aludhatsz-e itt.
És mi nem beszélgetünk telefonon. Cseten se nagyon. Mikor azokra a kicsi időkre találkozunk, akkor is előbb le kell futni a kötelező morcogás köröket, hogy egymásra hangolódjunk. És erre sokszor nincs idő, vagy nincs erő.
Ha tudnám, hogy nem morcognál erre is, elmondanám, hogy mennyire hiányzol. Így inkább csak készítek neked valami kedveset karácsonyra, bízva abban, hogy ennyiből is rájössz.
