Holdvilág

"Nagyon szeretlek.

Minden kis baromságoddal együtt."

Mióta először elköltöztem otthonról, még minden nyáron haza is kellett cuccolnom. Néha nem csak nyáron - volt egy rossz emlékezetű decemberi villámköltözés is, amikor délben felhívtam apámat, jött, pakoltunk és délután 4-re már minden cuccom otthon volt.

És íme, eljött a június, és nekem nem kellett hazaköltözködni! Már itt vagyok otthon. Tulajdonképpen nem ehhez a 35 négyzetméterhez, a garázshoz vagy a jólfésült kertvárosi környezethez ragaszkodok, hanem P.-hez. Mellette vagyok otthon. Vele vagyok itthon.

P.: Huhhh, még jó hogy más ezt nem látja.
én: Mit?
P.: Hogy milyen mocskosul piszkosul boldogok vagyunk.

- Olyan puha vagy.. :)
- Hát, igyekszik az ember puhának lenni.

Arról volt szó, hogy milyen vagyok.

P.:     Furi, kedves aranyos, szép.
Általában szeretem a megnyilvánulásaidat.
én:    Általában?!
P.:     Mivan, most hazudjak?!

Tudom, hogy sokat korhollak. Hogy egy örök elégedetlenkedő vagyok. Hogy szóvá teszem, ha valamit elrontasz vagy hibázol. És tudom, hogy túlzásba viszem. És te nem ezt érdemled.

El akarom neked mondani, hogy mennyire tökéletesnek látlak. Hogy milyen helyes vagy, hogy mennyire felnézek rád. Egy kis zseni vagy - ha nem hallod, mindig dicsekszek veled. Csodálatosan kedves vagy. Nem csak velem, mindenkivel. Olyan nagy szíved van. Olyan segítőkész vagy. Én még a megszállottságodat is szeretem. Hatalmas adomány, ami előre visz - még akkor is, ha most a bicikli alkatrészek vannak soron. :)

Melletted úgy tudok menni az utcán, hogy nem érzem magam se kicsinek, se nagynak.

Melletted pont jó helyen vagyok.

Olyan szívfájdítóan gyönyörű áprilisi nap volt ma. Olyan igazi tavasz. Olyan szabad. Ma egész délután a várost jártuk biciklivel. Nincs jobb szó rá: annyira 'szabad' volt az egész.. :)

Tulajdonképpen semmi blogolnivaló nem történt. Semmi extra nincs mostanában. Éljük ezt a kispolgári, gusztustalanul boldog életet - és nem akarok felébredni. :)

Tegnap vendégségben voltunk Nyanyettéknál (vacsi, géptelepítés, dumcsi). Nem szokott feszélyezni mások jelenléte abban, hogy megöleljem, megpusziljam P.-t, ő meg mondta,h szeret, én meg mondtam,h énis őt.

nyáladzó boldogság - irigykedett Nyanyett egy kicsit

Na mivel az élet általános tapasztalata azt mutatja, hogy úgy nagy általánosságban véve jönnek jobb és rosszabb napok, ezért gondoltam, emlékeztetem magam a mostani időkre, hogy tudjam, énis voltam (vagyok, leszek) boldogságos. Tehát. Ezt írtam ma G. barátomnak a szokásos hogy vagy? kérdésre:

én jól vagyok
stresszes mint mindig
és boldog annyira, mint még soha
olyan kiegyensúlyozott, megelégedett, reményteljes, bizakodó, szerelmes és szemtelenül boldog, mint még soha életemben

Nehogy szó érje a ház elejét, hogy ilyen örökbecsű széptevést nem örökítek meg:

"Jobban szeretlek, mint a csokit."