Ne is kérdezzétek, hogy miért pont most. Csak úgy.

Szóval 2014 volt az eddigi legnehezebb évem (belinkelem a vele kapcsolatos várakozásaimat). Még 2011-et is sikerült felülmúlnia, pedig az sem volt sétagalopp. A kitűzött célok meglepő módon nagyjából megvalósultak, de egyáltalán nem úgy, ahogy terveztem.

– Az esküvőt megszervezni egy őrült ámokfutás volt, amit jobbára egyedül csináltam és annyira egyáltalán nem élveztem. Maga az esküvő azonban nagyon-nagyon jó volt, és örülök, hogy ezt az élményt nem hagytam ki az életemből. Egy dolog viszont biztos: soha többé nem megyek férjhez.
– Nagy nehezen abszolváltam is. Vért izzadva megírtam még egy cikket és leadtam a disszertációm felét is. Azóta hozzá sem nyúltam a kutatási témámhoz. Kicsit megrekedtem.
– Tepi marhára nem szerezte meg a másoddiplomáját.
– Felköltöztünk a fővárosba és egy meglehetősen jó lakást sikerült bérelnünk egész barátságos áron. Szóval ezzel kapcsolatban kifejezetten szerencsénk volt. Azóta sokkal többet beszélünk és találkozunk az itteni rokonokkal, ami nagyon jó érzés. TT-ékből azóta már két külön rész lett, ráadásul meg is bonyolódott minden.
– Ami a munkakeresést illeti, Tepinek egészen klassz munkahelye lett, én meg akkora pofont kaptam az első tisztes munkám képében, mint még sose. De erről rinyáltam már eleget.
– Ami a tanulást illeti, rajta vagyok az ügyön.

És akkor a tervek és célok 2015-re:

– Új munkát találni, ahol junior fejlesztőként dolgozhatok.
– Megtalálni azokat a dolgokat, amik akkor is boldoggá tesznek, ha épp nincs teljesen minden rendben körülöttem.
– Annyit találkozni a barátaimmal, hogy ne érezzék úgy, hogy hűtlen vagyok hozzájuk.
– Sokat fényképezni.
– Megtalálni elveszett önmagam.