Kicsit mintha valami átkattant volna. Már nem érdekelnek. Nem leszek gonosz, nem leszek lelketlen, de már megvannak a falaim és nem nyitok rajta nekik több rést. Ennyi volt. Ez persze nyilván azzal is jár, hogy véglegesen lemondok arról, hogy valaha is normális emberi legyen a viszonyunk. Nem biztos, hogy így van értelme a dolognak. Csak azt tudom, hogy nagyon kell a pénz, hogy elég kényelmes dolog az, hogy nincs túl sok feladatom, és így tanulhatok napközben, hogy szakmai tapasztalatot szerezhetek. Megpróbálom. Ha nagyon nem megy, még mindig mondhatok nemet. Legalábbis Apa ezt javasolja.
Címkék: én mun
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ithil.blog.hu/api/trackback/id/tr96750461
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.