Az egereink tényleg tiszta egyéniségek.
Merida a bátor. Ő a legnagyobb. Egy kis éhenkórász. Sokat szimatol, rendezgeti a gurigákat és a fogkoptatót, és egyik jellegzetes elfoglaltsága, hogy a sarkokból kikaparja az almot és rágja az üveglapok ragasztását.
Pixel, aki Pixi, a szökése óta elég félős. Egy kis outsider. A szőre szürkés és borzos, nem hasonlít annyira a többiekre. Sokat ücsörög a gurigákban, de ma már oda mert jönni a tenyeremhez. Nagy kedvence a paprika, amit elfogad a kezemből is.
Negro a legkisebb. Kis feketeség, akinek nagyon hevesen ver a szíve, kissé bizalmatlan az emberekkel (de nem annyira, mint Pixi) és mindenkitől képes elragadni a finom falatokat. Ezen kívül igazi kis lakberendező.
Tejfel, aki Tejfi. Koromfekete, de a farka vége olyan fehér, mintha tejfölbe mártotta volna. Nagyon barátságos, bemászik a tenyerembe és hagyja magát megsimogatni is.
Ha a mancsukat a tenyerembe teszik, akkor érzem a szívverésüket. Ha belemásznak a tenyerembe, érzem a kis meleg testüket. Meglepően forróak.
