Holdvilág

Úgy látszik, már-már hagyomány lesz abból, hogy én évvégén beteg vagyok. Szerencsére nem covid, de azért nem kellemes ez se. Főleg úgy, hogy próbálom nem felébreszteni a kicsit a köhögésemmel. Szóval most is meleg tea és pléd alatt kuksolás a mai program.

 -------------

Na itt hagytam abba december 31-én, hogy aztán most folytassam. Ami a 2020-ra megfogadott egyetlen tervet illetni, jelesül hogy gyakrabban dokumentálom az életünket, nos ez nem igazán valósult meg. Nem akartam sem rinyálni, sem kiteregetni a babavárás számomra nagyon intim és személyes folyamatát.

Nem vagyok híve sem a facebookra kipakolt ultrahang fotóknak, se a terhesfotózásnak. Szerintem a babával kapcsolatos dolgok maximum a közvetlen családot érdeklik, a többi embernek inkább csak idegesítő vagy frusztráló. Szóval eszem ágában sem volt kipakolni ezt a számunkra fontos, de nagyon személyes boldogságot.

Természetesen a covid sem tette könnyebbé az évet. Főleg a tavaszi karantén, amikor egyszerre kellett már nagyon terhesen dolgozni, L-val tanulni és bezárva lenni a négy fal közé. Hogy a heti rendszerességű kórházlátogatásokról és kezelésekről már ne is beszéljünk.

Aztán eljött a nyár, lazult a karantén, SirM bejöhetett a fia születésére és kicsit átrendeződtek a dolgok. :)

Azt kell mondjam, hogy vannak folyamatos nehézségek, van stressz most is. De teljesen másmilyen, mint a munkából adódó, és ez nekem nagyon jót tesz. SirM szerint türelmesebb is lettem. Bizonyos területeken ez egész biztosan így van. És a Tm-vel való viszonyunk is változott egy kicsit. Nem lettünk barátnők vagy ilyesmi, inkább csak egy kicsit már kevésbé veszem magamra a gonoszkodásait, illetve már ő sem félti tőlem olyan végzetesen a pozícióját.

Szóval 2020 sok változást hozott, sok új élményt, tanulságot is.

--------------

És akkor most lássuk a terveket 2021-re.

1.) Jelentkezek önkénteskedni, tanítani. Ha beválik a dolog, akkor szeretném elmélyíteni majd.

2.) Elkészítem TMama honlapját.

3.) Elkezdek festeni.

4.) Kiélvezem a Manóccal itthon töltött időt. :)

1. J. D. Barker: Az ötödik áldozat
Valahogy ez a rész már sok volt. Kicsit erőltetett. Kicsit túl lett csavarva. De egyszer olvasósnak mindenképp működik.

2. J. D. Barker: A hatodik éjszaka
A regény a regényben kimondottan tetszett. Különösen úgy, hogy nem derül ki, hogy mennyi a hazugság és mennyi a valóság benne. Ez volt a legeredetibb mozzanat a trilógiában. Még úgy is behúzott, hogy a csattanó rémesen túl lett bonyolítva és teljesen hihetetlen volt.

3. Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú
Én enélkül a sztereotípia halom nélkül is örültem. :) De mivel anyukám is elolvasta ezt és ennek a párját is anno, ezért énis megtettem.

4. Alison Gopnik - Patricia K. Kuhl - Andrew N. Meltzoff: Bölcsek a bölcsőben
Megfogadtam, hogy újraolvasom, ha gyerekem lesz, úgyhogy újraolvastam. Még mindig szórakoztató és érdekes egyszerre. Jó az olyan olvasmány, ahol a tudományos ismeretterjesztés ilyen hétköznapi nyelven is meg tud valósulni.

5. Frank Herbert: Dűne
Ahh, imádtam. Zseniális. Kicsit fáj a szívem, hogy nem gimisként olvastam, de valszeg jobb ez így. Mostmár elég érett vagyok hozzá. Politika, intrika, világépítés, nagyszerű jellemrajzok. Tényleg fantasztikus, és semmit nem koptatott rajta az idő.

6. Ignacy Karpowicz: Szálkák
Ez egy nagyyon fura könyv volt. Az egyik fejezetben földhöz akartam vágni annyira szörnyű volt, erre a következő fejezet mégis tetszett. Nagyon rendhagyó olvasmány volt, látszik, hogy nem angolszász irodalom.

7. Megan Abbott: Fogd a kezem
Amennyire tetszett Abbott előző regénye, ez most olyan gyenge volt. A szokásos erőssége, hogy olyan hátteret választ, amibe szívesen kukkant be az ember, nos ez most is működött, csak most sajnos kisebb hangsúlyt kapott. Cserébe teljesen nehezen hihető volt mind a bűntény, mind a motiváció. Kár érte.

8. Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Továbbra sem szeretem a novellákat. Pedig nagyon akartam szeretni ezt a kötetet. Volt is benne pár történet, ami tetszett. Egy kifejezetten kedvemre való is volt. De sajnos itt is előjött az, amit a novelláknál én sokszor érzek: a túlságosan erőltetett ködösítés és a teljesen öncélú, értelmetlen csattanó.

9-15. J. K. Rowling: Harry Potter sorozat
Ez a sorozat nekem több, mint egy sima könyv. Végül szülés előtt nem sikerült befejeznem, de így legalább az első időszak nehézségeiben a HP egy biztos nyugvópont, egy tökéletes pihenés lehetett. :)

16. Dr. Seuss: Zöld sonkás tojás
Tündéri spanyol tanárnőm meglepett négy Dr. Seuss mesekönyvvel, amiket Manócnak szánt. Voltak fenntartásaim, de kiderült, hogy zseniális szövegek. :D Szabó T. Anna jó munkát végzett a fordításokkal. A kedvencem ez a könyv lett. Még SirM is azt mondta rá, hogy felettébb szórakoztatóan tudom felolvasni a gyereknek.

17. Dr. Seuss: Kell egy kedvenc
A négy Dr. Seuss könyv közül nekem ez lett a legkevésbé kedvenc, de még ebben is aranyos összhang van a rajzok és a szöveg között.

18 Dr. Seuss: Ha lenne egy cirkuszom
Ez a legösszetettebb szövegezésű mese a négy közül. Nagyon bírom, ahogy a végletekig fokozza a cirkuszi mutatványok leírását, hogy aztán egy felnőttként roppant vicces csattanóval lezárja.

19. Dr. Seuss: Kalapos macska
Látszik, hogy ez a Dr. Seuss emlékszik arra, milyen volt gyerekként unatkozni. Nekem mondjuk kevés ilyen emlékem van, de cserébe az én gyerekemen tökéletesen látom a jelenséget. Így meg külön vicces.

20. Margaret Atwood: Testamentumok
Az eleje döcögősen ment, de ez inkább a csecsemőgondozás számlájára írható. Egyébként kellemes, fordulatos Atwood regény volt, a már megszokott színvonalon, de azért a Vak bérgyilkost nem verte.

21. Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Anyámtól kaptam kölcsön és azt kell mondjam, hogy kellemes, szórakoztató krimi volt. Egyszer olvasós, de annak tökéletes.

22. Susanna Clarke: Piranesi
Nem olvastam Clarke előző könyvét, de ennek megfogott a fülszövege. Végső soron nem volt rossz regény, de az én ízlésemnek egy kicsit lassan hömpölygött (ami pl. Atwoodnál sosem zavar). Ami még ennél is jobban piszkált, az a hihetetlenül naiv főhős. Engem ez a fokú naivitás rendszerint végzetesen idegesít. Most is csak azért tudtam megbocsátani, mert szép lassan kibontakozott az oka ennek a jellemhibának. Sokkal jobb könyv lett volna, ha a háttér jobban ki van dolgozva. Arról még tök szívesen olvastam volna. De végső soron így se volt rossz.

23. J. R. R. Tolkien: A babó
A gyereknek olvastuk esti meseként. Végre megérett rá, és nagyon élvezte is, még ha nem is értett meg minden mozzanatot. Jó érzés volt ilyen összetett szöveggel tölteni az estéket. :)

-------------------------

Ez az év sajnos nem volt olyan termékeny olvasás szempontjából, mint a tavalyi. Mondjuk ennek is megvan az oka, és így már nem is bánom. :) A legjobb olvasmányélmény kétségtelenül a Dűne volt. Nagyon szeretném a folytatásokat is olvasni már, de ez komolyabb szellemi ráfordítást igényel, mint amire egyelőre ennyi alvásmennyiséggel képes vagyok. Szóval addig is marad Dr. Seuss, akit lehet olvasni a gyerekeknek is. :D

Az elmúlt három hónap semmihez sem hasonlítható, amit korábban megéltem. Kicsit olyan, mintha kívülről szemlélném magam. Még mindig nehéz elhinnem, hogy ez a kisember hozzám tartozik és én hozzá tartozok.

Annyira szürreális, hogy amikor feléhajolok és megszólalok, azzal mosolyt csalok az arcára. Rámnevet pusztán azért, mert figyelek rá. Szeretem őt pusztán abból kifolyólag, hogy létezik. Hát mi ez már?

Az első 6-8 hét gyakorlatilag éber kóma volt. A jelszavunk a "Gyorsan aludjunk!" illetve a "Gyorsan együnk!" voltak. Volt egy este, amikor SirM a jóéjt helyett jóétvágyat mondott. :D Másból sem állt a nap, csak szoptatásból, pótlásból és fejésből. A fennmaradó 30-40 percekben pedig enni, mosakodni vagy aludni lehetett. Esetleg fogat mosni, de azt nem mindig sikerült.

Aztán életem fénye megtanult enni, én meg megtanultam megetetni őt. Igen, ezt mindkettőnknek tanulni kellett. Egy kisbabának egészen meglepő dolgokat is meg_kell_tanulnia. Sajnos az egy nagy lózung, hogy ösztönösen megy majd minden. Egy jó francokat. Cserébe minden tanulható. :)

Csodálatos kis kölyök. Már akkor imádtam, amikor még csak bennem volt. Már akkor tudtam, hogy mindenkinél jobban szeretem. Ennyi.

Mióta megszületett a fiam, azóta egyfolytában csak átértékelem az életem. Beleértve az emberi kapcsolataimat is. Azokat is, amik jól alakulnak, és azokat is, amik rosszul. Főleg utóbbiakat. Főleg Tm-vel.

Tartozok neki egy vaskos bocsánatkéréssel. Talán soha nem fogom a szemébe mondani, talán soha nem fogja megtudni, de magammal szemben mindenképpen szeretnék elszámolni ezügyben.

Már hosszú ideje úgy látom, hogy nagyot hibáztunk (hibáztam én is) azzal, hogy nem vettük észre a szülés utáni depresszióját. Nem nyújtottunk segítő kezet, nem is láttuk a problémát. Pedig ott volt. Magára maradt egy betegséggel, egy súlyos koraszüléssel, önhibáztatással, aggódással, első gyermekes anyaként családi (anyai) támogatás nélkül. Magányosan egy csecsemővel.

És mi nem láttuk meg ezt. Észre sem vettük, hogy a mosolygás és a túlzott(nak tűnő) aggódás mögött milyen árkok húzódnak meg.

Ma már, egy kisbabával, én is látom, hogy milyen tapintatlanok voltunk anno. Mennyire nem tudtunk semmit arról, hogy mivel jár egy csecsemő nevelése, és hogy ehhez az ember nem nagyon kíván egész hétvégés vendégséget vagy hogy ajándékként milyen jól tud jönni inkább még egy csomag popsitörlő.

Félteni a gyermekünket a világ legtermészetesebb dolga. Külső szemlélő számára ez egészen irracionálisnak is tűnhet. Sőt, lehet valóban irracionális vagy túlzó. De sokszor a hormonok és valamiféle ösztönök ragadnak el minket - ma már ezt is látom. Nem volt szép ezért elítélni őt (még akkor se, ha az én féltésem teljesen más dolgokban nyilvánul meg).

A kettőnk közötti viszony megromlásában jelentős része volt annak, hogy ő nagyon bízott abban, hogy én támasza leszek, ha már egy városban fogunk élni. Én viszont épp nagyon másfajta dolgokkal küzdöttem akkoriban, és ez messze sodort minket egymástól. Ehhez már csak tényleg a féltékenység hiányzott, hogy a viszonyunk végleg elmérgesedjen. Nem tudom, hogy helyre tudjuk-e valaha hozni, vagy legalább részben. Már csak azért is, mert eléggé össze vagyunk láncolva. A gyerekek születése talán közelebb hoz minket egymáshoz újra. Legalább annyira, hogy ne a zsigeri utálat legyen az első reakció...

Azért se a hülye koronáról fogok írni. Akkor se, ha most irreálisan szenvedek tőle, mert nem lehetünk otthon a szüleinknél, hogy a kertben maszatoljunk, finomakat együnk, sütit süssünk és egymás agyára menjünk. Bármennyire is haragszok az egész világra azért, hogy nem úgy lesz, ahogy azt én elterveztem.

Inkább mesélek arról, hogy mióta babát várok, azóta bepillantást nyerhettem egy olyan emlékbirodalomba, ahova a körülöttem élő nőknek csak egy része nyerhet bebocsátást. Mert valahogy a nők, a családtagjaim, nem beszélnek a várandósságukról, a születésünkről, a szülésükről.

Vagyis eddig nem beszéltek.

De mióta tudják, hogy itt állok már én is ennek az egész misztériumnak (a védőnőm szerint legalábbis) a kapujában, azóta ők is befogadnak és mesélnek a saját élményeikről. És nem csak anyám (ő a legkevésbé), hanem a nagynéném, a nagymamám, a háziorvosom asszisztense vagy a vérvételes csajok is. Családtagok és idegenek befogadnak maguk közé és megosztanak velem érzékeny, személyes, fájó vagy szeretett élményeket és tapasztalatokat.

Miért ilyen tabu a szülés? Pedig látom, hogy mennyire szeretettel mesélnek róla. Hogy milyen meghatározó élménye egytől egyig mindnek, aki mesélt róla. Talán tényleg van benne valami sorsközösség és misztikum, ahogy a védőnőm emlegette.

Az én kedvenc történetem a nagymamámé, aki még sosem mesélte el ezelőtt, hogyan is szülte meg 18 évesen apámat. Pedig micsoda történet! :) Elmesélte, hogy neki olyan egyszerű várandóssága volt, hogy mondogatta is mindig, mintha nem is lenne. Hogy nagyapám milyen kétségbeesve szaladt el dédszüleimért, hogy hozzák a szekeret, mert itt az idő. Hogy az én drága nagyikám Pesten vásárolt magának szép hálóinget és papucsot a nagy napra, de amikor felkászálódott a szekérre a sok vánkos közé, akkor bizony a gyönyörű új papucs ott maradt az úton és ő mezítlábasan szülte meg a fiát. :D Hogy akkoriban ő csak szülőotthonba tudott menni, mert a kórház túl messze volt. Hogy csendesen vajúdott, összeszorított szájjal és rászóltak, hogy ilyenkor kiabálni illik és kell, mert még eltörnek a fogai. Hogy apám végül egész könnyen és komplikációmentesen jött a világra, mindenki boldog volt, hogy egészséges és nagyapám boldog volt, hogy mamikám is egészséges. És hogy az én drága nagymamámnak csak egy dolog kellett, mikor megkérdezték a szülés után, hogy jól érzi-e magát, szüksége van-e valamire: megmondta, hogy ő bizony nagyon éhes. :D Azt mesélte, sose evett olyan jóízűen, mint akkor.

Körülölel a sok történet, a női közösség, a közös sors. Talán tényleg misztikus. :)

Mozogsz, hogy már kívülről is érezni. Apád teljesen el van ragadtatva tőle(d). Csillogó szemekkel nézi, ahogy egyre inkább egy növendék bálnára hasonlítok. :D

Én meg csak élvezem, hogy nődögélsz bennem, és random belemosolygok a világba, amikor érezlek. Beszélek hozzád, simogatlak - persze még csak kívülről. Hősiesen tűröm a vérvételeket, a vizsgálatokat, a fájdalmakat. Inkább érted aggódok, mint magamért.

Még mindig nincs neved. Lucát zavarja, néha engem is, de többnyire elég, ha kisfiamnak hívhatlak.

Már nem tudom begombolni az alsó gombot a kabátomon. Nincs már olyan nadrág, amelyik kényelmes lenne. Fáj, ahogy kifelé fordul a köldököm. Híztam 3 kilót. Cicu nem dagaszt a hasamon, viszont előszeretettel dorombol az ölemben.

És várunk. Mindannyian várunk Rád. :)

Nem volt még rá precedens, hogy ennyire elhúzódott volna ez az írás, de 2019 és 2020 fordulója eléggé rendhagyóra sikerült, tekintve hogy rémesen beteg voltam. Este hat után már csak nyöszörögve fetrengtem, és csak azért bírtam ki éjfélig, mert pizsomában, paplan alatt feküdtem.

2019 sok tekintetben volt megpróbáltatásokban gazdag év. De ha visszatekintek, akkor nem a gyerekneveléssel kapcsolatos konfliktusok vagy a családi nehézségek jutnak eszembe, hanem az, hogy végül sikerült egy nagyon szimpatikus munkahelyen elhelyezkednem, illetve az, hogy mit küzdöttünk azért, hogy ma ott tartsunk, ahol. Lássuk mi valósult meg a terveimből:

-- A nyelvvizsgára még nem került sor, de időmtől és motiváltságomtól telően továbbra is szorgalmasan tanultam a spanyolt. Örömmel töltenek el az órák, és nagyon szeretem csinálni. Nem is a nyelvvizsga motivál, inkább a tanulás és a latin kultúra maga.

-- Meh, ez a sport dolog valahogy most sem sikerült.

-- A munkáról már szót ejtettem, ez komoly sikere volt ennek az évnek. Nagyon elégedett vagyok a munkahelyemmel, kedvelem a kollégáimat, szívesen megyek be, és amennyire csak lehet, low levelen tartom a stressz szintem.

-- A társasjáték még nem készült el, de nem adtam fel.

-- Ó igen, tánc! :) Beiratkoztunk tangózni, és annak ellenére (vagy épp azért :D), hogy minden órán összebalhézunk, mégis imádom. Mert sokat tanulok magamról, magunkról, az egymásra hangolódásról és az együttműködésről.

-- Azt hiszem, kicsit lazábban tudtam venni ezt az "anyaság" dolgot is. Sokat fejlődött az agressziókezelésem is, még ha nem is tökéletes ma sem. De minden nap nagyon igyekszem.

Amire még 2019-ből szívesen emlékszek vissza, az a rengeteg elolvasott könyv. Ez az olvasás éve volt - végre. :) De jó volt a nyaralás, a szülőknél "nyaralás", a hatalmas 12 órás társasjátéknapok, és minden perc, amit SirM-mel, a családommal és a barátaimmal tölthettem.

-------------------------------------------------------------------------------

Hogy mit várok, tervezek 2020-ra? Szerintem ez életem egyik legnehezebb kérdése. Én nagyon félek még csak elképzelni is. Még soha nem burkolózott ennyire ködbe a jövő és soha nem rejtegetett egyetlen év ennyiféle lehetőséget magában. Ígéretek, tervek helyett most inkább csak annyit próbálok, hogy engedve a grafomániámnak, az idén szorgosabban fogom dokumentálni az életünket.

Boldog 2020-at mindenkinek!

1. F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Eléggé nyögvenyelősen haladtam vele az elején. Nem is sikerült befejezni 2018-ban. A stílusa sokszor volt döcögős, sután férfias. A leszbikus szexjelenet annyira bénára sikerült, hogy majdnem abbahagytam az egészet. A mexikói kultúra viszont magával ragadó, a receptekből pedig többet is bejelöltem kipróbálásra.

2. Robert Galbraith: Kakukkszó
Elég lassan pörgött fel, de utána szépen beszippantott, úgyhogy 400 oldalt daráltam le egyetlen nap alatt. A jellemek érdekesek, a nyomozás izgis volt, még akkor is, ha Rowlingnak nem ez a legerősebb oldala.

3. Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban
Még évekkel ezelőtt vettem meg a Varró Dani által újrafordított nagyalakú verzióját a könyvnek, de csak most vettem rá magam a könyvklub januári kihívása miatt, hogy elolvassam (betiltott könyvek volt a téma). Alapvetően tetszett, bár nem egy nagyívű történet. A szereplői is jobbára idegesítőek. Cserébe viszont tökéletesen visszaadja szerintem egy 6-7 éves kislány gondolkodásmódját, és simán el tudom képzelni, hogy a mi gyerekünknek is tetszeni fog. A kedvenc részem ez lett belőle: "Rendben van - mondta a Macska, és most egészen lassan tűnt el, a farka végénél kezdte, és a mosollyal fejezte be, ami egy ideig még ott maradt utána a levegőben. Nahát! Sok macskát láttam már mosoly nélkül - mondta Aliz -, de mosolyt macska nélkül!" (64. o.)

4. Robert Galbraith: A selyemhernyó
Na, ez már sokkal jobb volt, mint a Kakukkszó. Valahogy okosabb krimi. Végig éreztem, hogy ott vannak a nyomok a szemem előtt, de nem áll össze a kép. Aztán szép kis katarzist kaptunk. És még a romantikus szál is nagyon visszafogott. Igazán remek. Ha ez a javuló tendencia megmarad, akkor a következő részeket (hogy Dudley Dursley szavaival éljek) mostakarom.

 5. Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Gyorsan pörög előttünk a főszereplő élete, olvastatja magát, ilyen egyszuszra legyűrős. Mivel részben Nyíregyen játszódik, ráadásul az én életemmel párhuzamosan, ezért sok ponton éreztem kellemes nosztalgiát. De csak kis mértékben, mert a főhős élete annyira kiábrándító és szar, hogy attól én nagyon messze vagyok. Viszont példásan bemutatja, hogy az anyagi és érzelmi sivárság, szeretetlenség hogyan termeli újra magát generációkon átívelve a legjobb igyekezet ellenére is.

 6. Szofija Andruhovics: Felix Austria
Még vagy 3 éve kaptam FK-től ezt a könyvet. Magamtól bizonyára soha nem veszem le a könyvesboltban a polcról. Eddig nem éreztem ihletet az elolvasására, de most valahogy nekiveselkedtem. SirM-nek tetszett a borítója. Aztán a múltkor a spanyol tanárom is megdicsérte. Engem amúgy nem nyűgöz le annyira ez a borító. Ami a regényt illeti, igazán kellemes olvasmány volt. Nem tökéletes, de azért egész jó. Általában idegesítenek a tehetetlen és önsorsrontó szereplők, de Sztefa úgy barmolja el a saját életét, hogy közben folyamatosan van benne egy tevékeny törekvés, egy mély meggyőződés, saját magába vetett hit. A regény szép lassan bontja ki a Sztefa szemén keresztül, hogy milyen pontokon is hibádzik ez a kép. Ez a lélektani fejlődés a könyv fő erőssége. A kissé néhol terjengős leírások viszont semmit nem tesznek hozzá igazán sem a hangulathoz, sem a fősodorhoz. Értem én, hogy meg akarják idézni a békebeli Monarchiát, de valahogy mégsem sikerültek elég plasztikusra. Mindenesetre igazán érdekes olvasmány volt. Kifejezetten jó néha nem az angolszász kultúrkör szerzőit olvasni.

 7. Margaret Atwood: Alias Grace
Ez egy rövidebb regényként sokkal jobb lett volna, de még így is elég jó volt. Mondjuk a hipnotizálós baromság, a doktor akaratgyenge, teszetosza nyűglődése és a végén a happy end nélkül sokkal jobb lett volna. Viszont a korrajz érdekes, és Atwood baromi plasztikusan ír. A Grace tolmácsolásában szóló dolgokat végig nagyon élvezetes volt olvasni, még ha az elején a stílusba bele is kellett rázódni.

 8. Clifford D. Simak: A város
Könyvklubra választottam mint G. barátom kedvence, de ehhez a könyvhöz én túl cinikus vagyok. Pedig voltak benne elgondolkodtató részek, de valahogy mintha minden gondolatmenetet elvágna. És az emberiséggel kapcsolatos meghaladott elméletek, meg az optimizmusa tőlem nagyon távol áll.

9. Kazuo Ishiguro: Ne engedj el
Már az első percben berántott a stílusa, meg ahogy szép lassan kibomlanak a világ részletei. Végig fogva tartott az emberi dráma, a visszaemlékezés. Hagyott maga után gondolkodnivalót is, meg egy nagyon szuper olvasmányélményt is.

9. Neil Gaiman: Óceán az út végén
Újraolvastam, és másodszor is tökéletes az élmény. Tökéletesen működik a mese. A feszültség, a félelem és a biztonságérzet is. Könnyű elmerülni a világában és még mindig szerelem.

10. Robert Galbraith: Gonosz pálya
Szeretem, ahogy Rowling kibontja a szereplők jellemrajzát. Nekem ez sokkal izgalmasabb, mint a krimi szál. Tulajdonképpen az egész nyomozás csak ürügy arra, hogy mégtöbbet megtudjunk a főszereplőkről. Ezért is voltam olyan mérges a befejezés miatt.

11. Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Az általam olvasott kiadás szövegezése eléggé nehézkes volt számomra, amit jópár oldal után szoktam csak meg. A történet viszont feszes szálú, érdekes. Jól megkomponált, időtálló regényt sikerült Stokernek írnia. Egészen hihetetlennek tűnik azonban, hogy az azóta született vámpíros tematikájú alkotások jelentős része innen gyökerezik. Azokhoz képest ez egy igencsak szűkszavú alkotás (már ami a vámpírok tulajdonságait, viselkedését illeti).

12. Dacre Stoker - J. D. Barker: Dracul
Ez egy sokkal jobb könyv is lehetett volna. Aki bármilyen értelemben a Drakula előzményére vár, szerintem keserűen csalódni fog. Sem a tartalom, sem a kivitelezés nem hasonlít a nagy elődhöz. Hangulatában sem idézte meg bennem a Drakulát, de ez nem feltétlenül hátrány. A könyv izgalmas horrorként indul, érdekes és jól megrajzolt jellemű főszereplőkkel, akik nem sablonosak és nem egysíkúak. És ez marad a Dracul legfőbb erőssége. Az ígéretesen induló horror szál ugyanis okosan adagolva halad a tetőpont felé, onnan azonban szomorú mélyrepülésbe kezd. A konfliktus feloldása fájóan sablonos. Túl sok a leegyszerűsített és elcsépelt klisé. Kár érte, mert vastagon benne volt a potenciál.

13. Douglas Adams: Galaxis útikalaúz stopposoknak
Még valamikor gimis koromban olvastam, de emlékszem, akkor a takarót tömködtem éjjel a számba, hogy a röhögésemmel ne ébresszem fel a családot. Ma már nem hozta ezt az élményt, de ettől függetlenül klasszikus.

14. Robert Galbraith: Halálos fehér
Több volt az érzelmi szál, mint a nyomozás, de én még az ilyen szappanoperás picsogásért is odáig vagyok, ha Rowling írja, mert a jellemrajz az még mindig a specialitása.

15. Dániel András: A kuflik és a szélposta
Azóta, hogy egyhuzamban lepörgettük a 13 részes animációt egymás után kétszer, én menthetetlen kuflirajongó lettem. Nem volt kérdés, hogy könyvben is kell, és tökéletesen működik úgy is.

16. Moskát Anita: Irha és bőr
Amennyire vártam ezt a regényt, annyira csalódás lett. Pedig jó és fontos témákat feszeget. És mégis papírszagúak maradtak a szereplők. Nem tudtak életre kelni, és én ezt nagyon fájlalom.

17. Sheila Heti: Változások könyve
Egy könyv a gyermekvállalás dilemmájáról, amit nekem el kellett olvasnom ebben az évben. Bár az elbeszélő sokszor sekélyes, önmagába újra és újra visszafutó gondolatmenete hamar fárasztóvá válik, mégis tud valami fontosat: értékítélet nélkül elmélkedik egy olyan fontos témáról, ami a legtöbb nő fejében élete során legalább egyszer megfordul.

18. Torben Kuhlmann: Armstrong
Félúton a képregény és a mesekönyv közt ott van Armstrong, a kisegér, aki bebizonyítja az egértársadalomnak, hogy a Hold nem sajtból van. Szupercuki.

19. Octavia E. Butler: Hajnal
Ú, hogy ez milyen jó regény volt! Formabontó, új, izgalmas, egy kicsit sem sablonos. Nem sok sci-fit olvastam életemben, de nekem ez a könyv egy egészen új megközelítésben tálalta az "idegenek" kérdését. Még, még!

20. Vecsei H. Miklós - Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Mert egy verseskötet mindig kell. És mert zseniális versek (is) bele lettek válogatva. És mert az egész bőrbe van kötve és befér a zsebedbe.

21. Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Eredetileg a Csernobili imát akartam, de azt éppen nem lehetett, ezt meg akciósan. Ráadásul a színházban ez a könyv is bele volt dolgozva a darabba, amit láttunk. És úristen. Minden sorát kötelezővé tenném, különösen azoknak, akik szerint a háború valami magasztos és hősi dolog.

22. Dan Simmons: Káli dala
Simmons ezt eltolta. Az én ízlésem szerint szerint nem is kicsit. A célja saját bevallása szerint az volt, hogy írjon egy könyvet az (emberi) gonoszságról. Ez itt még nem sikerült, ellentétben a Terrorral.

23. Dániel András: Kuflik a föld alatt
Ezt nem magyaráznám túl, a kuflik jöhetnek minden mennyiségben.

24. Laurell K. Hamilton: Elátkozott kígyók
Én továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozatot. Úgy tud megszólítani, mint ebben a témában semmi más. Nagy kár, hogy most sokat kell várni a következőre.

25. Tünde Farrand: Farkasország
A fülszöveg és az ajánlók csőbe húztak. A világépítés egy darabig kifejezetten jól működött, de aztán elkezdett kilógni a moralizáló lóláb, majd a végére teljes szélsőségekké esett szét. Kár érte.

26. Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
A sorozat mellé elengedhetetlen elolvasni ezt a könyvet, hogy mindenki megértse, hogy az emberek nem látták és nem látják ma sem, hogy az aprónak tűnő sumákságok, az átgondolatlan cselekedetek, az „ügyeskedés” mind visszahullnak rájuk (vagy szeretteikre, vagy más ismeretlen emberekre). Ez a könyv nem adja vissza az emberiségbe vetett hitünket – inkább még a maradékot is elveszi, és jogosan.

27. Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség
Aki részletgazdag világépítésre, okos magyarázatokra, elgondolkodtató filozófiára vágyik, az inkább keressen másik könyvet. Aki sodró lendületet, baromi érdekes világot, izgalmas távlatokat és szikrázó képeket szeretne a fejébe, na az jó helyen keresgél. Tud valamit ez a Dukaj, ami engem most elég jól elkapott.

28. Deliága Éva: Ketten háromfelé
A pszichológia szerintem a legtöbb embert érdekli. Még ebben a kicsit didaktikus formában is, mert akárhogyis nézzük, rólunk szól.

29-31. Margaret Atwood: MaddAddam trilógia
Ó, Atwood, milyen klassz könyveket írtál! És én mennyire imádom minden sorodat. Szerintem ez a sorozat úgy lett egyre jobb és jobb, ahogy haladt előre. Ugyanannak az eseménysornak a millió szemszögből való kibontása egy ilyen zseniális író keze alatt, hát erre nincsenek szavak.

32. Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Én vártam a feketeafrikát, de valahogy nem érzem úgy, hogy megkaptam volna. Szerintem csak valami kilúgozott, elpuhított, mesébe csomagolt Afrika képet tudott adni ez a könyv, hogy a gyereknek se fájjon nagyon. De nekem ez kevés.

33. Kira Poutanen: A csodálatos tenger
Ez a könyv nem csak egyszerűen azt meséli el,hogy hogyan válik egy 15 éves kamaszlány egyre soványabbá. Nem csak egyszerűen bepillantást enged, hanem fogja a kezed és szépen fokozatosan húz le magához. Tökéletes allegória a címben említett csodálatos tenger. Igen, így, a csodálatos-sal együtt. Ahova kifut a könyv, az pedig maximálisan hitelessé teszi még a fikciót is.

34. Szabó Magda: Az őz
Szabó Magdára jellemző szerintem némi hatásvadászat. Ahogy adagolja a fordulatokat, hogy na, most lehet sajnálkozni, most értetlenkedni, most a kályhától indítom a mesét, ééés most, na most lehet sírni. És hatásos. Amikor nem tudtam haladni a szöveggel, akkor meg ott motozott az agyamban. Én nem is tudom, mit lehetne még ezen kívül mondani. Hihetetlenül erős regény.

35. Michael Cunningham: Az órák
Valahogy nekem ez a regény nem annyira adta. Ebben bizonyára nem kis szerepe van annak, hogy Virginia Woolf életéről és munkásságáról vajmi keveset tudok.

36. Alfonso Cruz: Virágok
Az elején azt hittem, hogy ez is egy újabb regény, ami a férfiak életközepi válságáról picsog, ráadásul veszettül dühítő módon. Aztán átfordult az egész egy haseki mesélésbe, és én elkezdtem őszintén imádni ezt a könyvet.

37. Alice Sebold: The lovely bones
Idén angolul. Még mindig ugyanolyan sokat jelent számomra.

38. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Komoly restanciámat róttam le idén ezzel a robosztus regénnyel, de maximálisan megérte. Nagyon szerettem a hibái ellenére is. Mitchell úgy zongorázik az emberi érzelmeken, hogy csak na.

39-50. Darren Shan: Vámpírkönyvek
Ifjú éveim nagy kedvence volt, úgyhogy most jó társam lett a kórházi és ottoni kényszerpihenő alatt is. Az első hat kötet egészen zseniális. Azután elkezd kicsit veszíteni a varázsából, de azért, ha az ember nem tudja a végét, akkor simán húzza.

51. Ted Chiang: Életed története és más novellák
Nyolc novella van a könyvben, de nekem nem annyira jött be. Az első kettőt kimondottan untam. Mondjuk nem vagyok egy novellás alkat, úgyhogy biztos ez is közrejátszott. Azért a kötet címét adó novella jó volt. Meg az utolsó. Meg végülis a 72 betű és a Nullával való osztás is. Jóvanna, nem volt ez rossz kötet, de azér néha felbaszott.

52. J. D. Barker: A negyedik majom
Én nem mondanám, hogy ez egy kiemelkedő krimi, ha nem álmodtam volna vele több napon keresztül, és ha nem kattogtam volna rajta folyamatosan, amikor épp elernyedt az agyam ébren is akár.

------------------------------------------------------------------------------

Véget ért a 2019-es esztendő, és elmondhatom, hogy utoljára kb. áltsulis koromban olvastam ilyen mennyiséget. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy átlagosan minden hétre jutott egy könyv! Az elolvasott oldalak száma egyébiránt: 17.714, tehát kurvasok. :D És ebben még benne sincsenek azok a könyvek, amiket nem fejeztem még be, illetve amiket felesben olvastunk estimese gyanánt.

Szóval olvasás szempontjából ez egy kiemelkedően sikeres év volt, amit nagyon élveztem. Pont emiatt az év legjobbját is nagyon nehéz kiválasztani. Szoros a verseny, hiszen Alekszijevics, Atwood és Szabó Magda is versenyeznek, plusz a verseskötet. Ha mindenképpen választani kell, akkor Az őz az idei győztes. Szigorúan Rozalént hallgatva hozzá. Mindenképp újraolvasós.

Kívánok magamnak és mindenki másnak is könyvekben gazdag 2020-as esztendőt!

"- mondtaja a macska."

Egész életemben akartam egy macskát. Anyám egymilliószor mondta el, hogy lakásban nem tarthatunk állatot, úgyhogy megfogadtam, hogy csak legyen egyszer saját háztartásom szarok én anyámra meg az elveire nekem juszt is macskám lesz.

Mondjuk kellett rá várni vagy negyedszázadot, de lett. Kiválasztottam a számtalan örökbefogadható cica közül egy internetes oldalon. A kis cirmos bundája, meg a szomorú kis tekintete azonnal megfogott. Az első ismerkedős napunkon aztán az is kiderült, hogy egyáltalán nem egy bánatos virágszál, hanem egy barátságos és játékos macs.

Mielőtt macskám lett, sokat gondolkodtam, hogy milyen nevet adok majd neki. De aztán az élet úgy hozta, hogy olyan cicám lett, akinek már volt neve. Nem is akármilyen. És hallgatott is rá. Aszja.

És Aszja jött, látott és leuralta az egész lakást. Onnantól kezdve nem voltak magányos percek, mert ő mindig ott volt. A jelenléte áthatott mindent, a nyávogása bezengte mind az 50 négyzetmétert. Hamarosan üdvözlési rituálénk is lett. Amikor beléptem az ajtón, már ott állt. Én ledobtam a táskám a székre, és amíg levettem a cipőmet és a kabátomat, addig ő a szoba szőnyegét kaparta mintegy macskaüdvözlés gyanánt. Aztán le kellett ülnöm az ágy szélére, ő pedig azonnal beugrott az ölembe, puszit adott, dagasztott és dorombolt. Pár perc (vagy néha sok perc) múlva pedig mindenki ment a dolgára. :)

Aszja tegnap örökre elaludt. Mostmár a macskamennyországban lopkodja le a zoknikat a száradóról. Ott szalad a befőttes gumi után, hogy visszahozza, és ott nyomja bele hajnalban purrogva a kis cirmos bundáját a még aludni vágyók arcába. Mostmár csak az emlékeinkben cirmog és nyávog, a szívem egy csücske pedig neki van fenntartva örökre.

Leesett az első hó, én pedig úgy tanultam anyukámtól, hogy az első hóban meg kell fürödni, hogy az ember szép legyen. Úgyhogy miközben kitakarítottam Józsit (a robotporszívót), az erkély párkányán lévő hóban szépen meg is mosakodtam ahogy azt kell.

De azért nem hagytam ki a sétát sem a hófödte Városligetben. Közben végig rád gondoltam, magamban énekelgettem, és még egy hóembert is csináltam neked. :) Ez az első hóesésed. Remélem, te is annyira fogod szeretni, mint én.