Lett négy egerünk. Nekem még soha életemben nem volt semmilyen háziállatom, úgyhogy nekem ez most nagy dolog. Négy kis puha, fényes szőrű, gombszemű, kerek fülű kis jószág. Szatén ugróegerek. Igazi egyéniség mind a négy. Pontosan egy hete érkeztek hozzánk. Írok kicsit az előzményekről.
Miután kitaláltuk, hogy ha már macskánk nem lehet, akkor valami kisebb belefér azért a 35 négyzetméteres életterünkbe, úgyhogy kinéztük a kereskedésben ezeket a cuki jószágokat. Következő lépés a terrárium beszerzése volt. Ezzel szerintem oltári mázlink volt, mert potom 3000 forintért hozzájutottunk egyhez a vaterán, ami nemhogy két, de négy egérnek is elég nagy. Így lett négy. Két fekete, egy barna és egy szürke. Lányok. Az eladó csak a farkuknál fogva fogdosta össze őket, ügyelve arra, hogy mind lányok legyenek, de totálisan leszarva,h mi esetleg melyiket preferálnánk. Sebaj, imádnivaló társaink lettek: Merida, Pixel, Negro és Tejfel.
Kaptak alomnak forgácsot, etetőtálkát, itatót, fogkoptatót és 2 wc papír gurigát. Nekem semmi tapasztalatom a rágcsálófélék tartásában (és semmilyen állatéban, mert anyám sose engedte), de Tepinek volt két patkánya az excsajával, úgyhogy nagy rutinnal szereztünk be mindent.
Aztán még az első napon meglett az első egérkalandunk is: Pixi kiugrott Tepi kezéből és beszaladt a fürdőszobába, ahol a mosógép belsejébe vette be magát. Beletelt vagy 10 perc rohangászásba, mire kipiszkáltuk onnan és elcsíptük a grabancát. Totálisan beijedtünk mi is, Pixi is. Azóta elég kis bátortalan, de dolgozunk a kölcsönös bizalom kiépítésén.
