Holdvilág

Ennek a posztnak tulajdonképpen tegnap kellett volna megszületnie, de annyira sűrűre sikerült a napunk, hogy nem adódott rá alkalom. Mindenesetre ma felvetem a problémát, hátha nem talál süket fülekre.

Én nem tudom, más hogy van vele, de nekem nagyon nehéz úgy jól éreznem magam egy kisközösségben, hogy a csoport egy tagja érezhetően nem kedvel.

Pontosítok, mert Amerikában ez nem volt teljesen egyértelmű, Sophie csodálkozott is, hogy mennyire leszarom, mit gondolnak rólam.

Tehát kisközösség alatt értsünk egy olyan társaságot, ahol többségében olyan emberek vannak, akikkel gyakran kerülök kontaktusba és fontos számomra, hogy pozitívan ítéljenek meg - egyszerűbben: a barátjuk szeretnék lenni. Namármost ha van valaki a társaságban, aki éppen ellentétesen viszonyul hozzám (és ráadásul elég fontos, domináns tagja a csoportnak), az engem iszonyatosan tud zavarni.

Kétféle megoldásom van a szituációra:

1. Tovább szűkítem fejben a csoportot, kizárom a velem ellenséges tagot/tagokat és keresem csak azok társaságát, akik részéről kölcsönös szimpátiát észlelek. Ez egy nem teljesen kifizetődő elszeparálódás, de a gyakorlati megvalósításban eredményezett néhány nagyon közeli barátot. :)

2. Egyáltalán nem találkozok azzal, aki ennyire negatívan ítél meg engem, ha mégis muszáj, akkor tudatosan kerülöm, levegőnek nézem (udvariassági formulák azért játszanak, sose lennék olyan bunkó, hogy ne köszönjek). Ezzel általában az a helyzet, hogy így előbb-utóbb az egész csoporttal megszakad a kapcsolat. (Megfutamodok, háhá.)

Túl sokat adok mások véleményére? Megeshet. Nem érdemlik meg? Megeshet.
Még egy apróság. Én most tényleg mindent megtettem a jó viszony érdekében. Tényleg. És nem vagyok igazán hozzászokva az ilyen jellegű pofáncsapásokhoz a fenébe is...

Kedves Barátaink, Családunk, Orvosaim!

Ezúton tudatom veletek, hogy P.-vel augusztus hónapra egy távoli lakatlan szigetre távozunk, ahonnan csak szeptember elején térünk vissza. E szigeten az internet is csak korlátozottan érhető el (fb-on aktivitásunk észlelhető lesz, emailekre, csetelésre, skype-olásra azonban kisebb a kapacitás), telefonon azonban bármikor rendelkezésetekre állunk.

Szeretnélek továbbá biztosítani titeket arról, hogy töretlenül szeretünk veletek sörözni, moziba menni, fagyizni, sétálni, pletykálni, társasjátékozni, lelkizni, főzni. A szigeten töltött idő után újra a rendelkezésetekre állunk e társas tevékenységekben - sőt, addigra már erősen vágyódni fogunk minél több ilyen program lebonyolítása után.

Egyúttal szeretném megnyugtatni főnökeinket, hogy munkakedvünk továbbra is áll, dolgozni fogunk augusztus során is.

Még egyszer hangsúlyoznám: drága Barátaink, nagyon szeretünk titeket és nagyon szeretünk veletek lenni! Ha hazatértünk, fokozottan számíthattok ránk! Tudjátok: újult erővel. ;-)

Mindenkit szeretettel üdvözlünk, ölelünk, csókolunk!

P. és ithil

Az elmúlt két hétben tanultam annyit a vizsgámra, mint még soha egyikre sem. Örülök, mert sikeres lett. Közben kicsit elhanyagoltam a barátaimat és minden egyéb dolgomat. Aztán az ember átszakítja a célszalagot és az egész élete csőstül hullik vissza a fejére.

Hurrá.

Tehát most kórházba járok (a változatosság kedvéért), valamint egyéb dokikhoz (a változatosság kedvéért). Kicsit pánikolok. Emellett menedzselem az időmet, hogy a nulla lustálkodás úgy jöjjön ki, hogy minden tanszéki dolgot elintézek közben, válaszolok az emailekre, találkozok a magányos barátokkal, találkozok a kevésbé magányos de annál elfoglaltabb barátokkal is, visszaviszem a könyveket a könyvtárba, dolgozok, bevásárolok, takarítok és még egy kicsit olvasok is.

Ezért is nem írtam eddig. Nincs igazán miről. Ami jelen pillanatban a kapacitásom 90%-át leköti, az nem blogtéma, a többit meg most összefoglaltam. Igyekszem túllendülni a paráimon és kihozni a lehetőségeimből a maximumot (és közben minimálon tartani az aggódás-faktort olyan dolgokon, amikkel egyelőre nem tudok mit kezdeni).

Jövőhéten tisztázás és Balaton.

Tényleg sok minden történt mostanában. Kicsit olyan, mintha megint eltelt volna egy hónap egy hét alatt. Ezzel a költözéssel mintha új életet kezdtünk volna.

Dolgozó nő vagyok, tanítok, tanulok. A munkámat amúgy nagyon szeretem. Élvezem magát a munkát is, élvezem a tényt is, hogy megteremtjük az anyagi hátteret az önálló életünkhöz. Apropó önálló élet: baromi jó érzés reggel hangosan megbeszélni, hogy hogy aludtunk, csörömpölve kávét főzni, pucéron mászkálni zuhanyzás után és hangosan szexelni a konyhában (is).

NK-val pletyóztunk egyet tegnap délután. Rákérdezett, hogy milyen az együttélés, hogy bírom az emblematikusan rémes első két hetet. Megnyugtatott, hogy nem vagyok ufó, ez tényleg ilyen. Nem számít, hogy már együtt éltünk, mert most csak ketten vagyunk és le kell játszanunk, hogy kinek hol vannak a határai és ez ilyen. Idegesítjük egymást. Elmúlik. Asszem nekünk megvan az a helyzeti előnyünk, hogy már az elmúlt öt hónapban is együtt laktunk, úgyhogy most úgy látom, a két hét helyett csak kb. 6 rémes napunk volt. hálazégnek

Ja igen, munka még. Csapatépítő vacsi volt szerda este a Főnökéknél. Elmentünk P.-vel és nagyon örültem neki, hogy ő is jól érezte magát és asszem jó benyomást is tettünk. Tényleg jó este volt. :)

Barátok fronton nagyon igyekszem mindenkivel találkozni, időt szakítani egy-egy estére, egy kávéra vagy legalább egy emailre. Nem valami egyszerű. Minden hétköznapomon dolgozok/tanulok, csinálnom kéne a konferencia előadásomat, hétvégenként a család tart ránk időnként (gyakran) igényt és a legfontosabb, hogy P.-re legyen elég idő. Ölelésre, összebújásra, beszélgetésre.

Felnőttlét..

Előszöris. Utál mások magánéletéről beszélgetni, én mégis mindig elvinnyoghatom neki, ami a szívemet nyomja.

Másodszor. Utál a saját magánéletéről és érzéseiről beszélni, velem mégis megtette már.

Általában annyit mond a vinnyogásaimra (különösen ha közös ismerőseinkről vinnyogok), hogy "persze" meg "ti tudjátok". Most azonban, mikor T elkezdte a szappanoperánk milliomodik felvonását, egyértelműen kinyilvánította, hogy mellettem áll, és T hülyén és gyerekesen viselkedik.

Most lesz a szülinapja. Buli. Mondtam neki,h T hogy áll ehhez az egészhez és mennyire félek attól,h hogy fog viselkedni T, ha egyszer P-t is magammal viszem majd otthon kocsmázni. Erre M rám nézett és közölte,h ne is törődjek vele, P majd Vele fogja inni a jó sört. Annyira jól esett! Aztán még azt is hozzátette,h P-t is meghívja a szülinapjára, mert szerinte jó tag.

***

nem tudom mit töröm magam T miatt. miért sajnálom,h így alakult. miért bánt,h nem akar a barátom maradni. miért fáj...

Mostmár két ember van, akikkel végérvényesen és visszavonhatatlanul elrontottam. Egyikükkel sem szándékosan. És tudom,h csak félig az én saram és ők is vastagon benne vannak,h egy barátság már nincs, de ez nem sokat enyhít azon a rettenetes bűntudaton, amit érzek.

Meg fogom gyászolni ezt az egészet. Talán úgy könnyebb lesz túlélni. Igenis fogok sírni - nem mintha kibírnám,h ne. De nem fogom tovább gyötörni magam. Minden gyászfolyamat egy lezárás is. És ezt a drámát nem fogjuk harmadszor is eljátszani. Azt már én nem élném túl.

***

Az új szakkolis angoltanárnő azt mondta,h erős lány vagyok. Én meg azt gondoltam,h a látszat csal. De hátha mégse..

Olyan jól megforgatjuk egymásban a kést. Meghallgatjuk egymás ügyeit, igyekszünk jó képet vágni a dolgokhoz, közben meg - "friends with benefits". Egy nagy francokat!

Olyan jól megforgatjuk egymásban a kést. Meghallgatjuk egymás ügyeit, igyekszünk jó képet vágni a dolgokhoz, közben meg - "friends with benefits". Egy nagy francokat!

Szeretném visszakapni azt az énemet, amelyik nem féltékeny, mosolygós és megértő - mert még védik a falak, amiket felépített.

***

levél T-nek, tehát nem érdemes tovább olvasni:

Szeretném, ha kitörölhető lenne az elmúlt egy hét. Mindenestől. A jó részek is - mondjuk, nem volt belőle túl sok. Sajnálom. Én nem gondoltam,h ezzel és így el lehet rontani egy több éves őszinte barátságot. Bárcsak még vissza lehetne csinálni. Az akarok lenni neked, aki voltam. A Barátod, így nagybetűvel. Az a barátod, akire mindig számíthatsz, aki nem ítélkezik feletted, aki minden hülyeségedet elnézi (tudom,h ez oda-vissza műkszik), aki még azt is meghallgatja, ami belül bántja, és aki mindig szeret. Szeretném visszanyerni a feltétlen bizalmadat - ez a legfontosabb.

És ezt most mindazoknak üzenem, akik szerint túl komolyan veszem az életem, túl komolyan veszem a dolgaim, túl szigorú vagyok magamhoz, másokkal túl elnéző magammal meg túl kemény, akik szerint túlzásokba esem, vagy a legkisebb dolgoktól a plafonon vagyok:

Sajnálom, így működöm. Igen, rendszerint túlzásokba esem. Ezzel a bejegyzéssel is. DE!

Gondolkozzatok el azon is, hogy mivel mindent ilyen komolyan veszek, ezért a ti problémáitokat is. És megpróbálok segíteni, támasz lenni vagy csak lenni, hátha mégis szükségetek van rám. Mivel mindent ilyen komolyan veszek, komolyan veszem azokat a dolgokat, amiket ígérek vagy csak úgy mondok. Komolyan veszem a szeretetet, amit irántatok érzek, komolyan veszem a feladataimat, a sulit, amit nagyon szeretek csinálni.

Lehet, hogy túlzás, de ha nem ilyen lenne a hozzáállásom a dolgokhoz, akkor hiányozna belőlem az a valami, amire meg néha azt mondjátok, hogy ez jó bennem.

Sajnálom, nem tudom ketté választani ezeket a dolgokat magamban. A jóval együtt ott van a rossz is a csomagban. 2in1. Tudjátok kettő az egyben, Ószövetség és Újszövetség - csak írni kell: uristen@menny.hu