HTML

Holdvilág

"Én csak egy rajzolt heroin dealer vagyok, eseménytelenül telnek a napok. [...] Mert kinek kell a por, ha csak grafit?"

11911103_1175488345811208_568807980_n_3.jpg

plecsni2.png

Címkék

2010 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2015 (3) 2016 (3) 2017 (3) 2018 (3) 2019 (3) 2020 (3) 2021 (3) 2022 (3) 2023 (3) 2024 (1) A (10) abortusz (2) agyvérzés (2) ajándék (2) akvárium (1) Alice Sebold (1) alkohol (5) alkotmány (1) állomás (1) álom (3) álomvizsga (1) aluljáró (1) alvás (2) amerika (21) angol (6) anime (1) Antwerpen (1) Anyahajó (2) anyáknapja (1) anyám (15) anyaság (11) apáknapja (1) apám (9) aranyköpés (2) Aranykoporsó (1) Arany János (1) Aszja (5) Ausztrál Tom (1) Az arany ember (1) A Gyűrűk Ura (1) A holtak vonulása (1) A kis herceg (1) A Metamor Szent Könyve (1) A temető könyve (1) B (5) baba (3) Baby Jane (1) bakancslista (5) Balaton (4) Bándy Kata (1) banya (1) barátok (22) barátság (4) Bársonytalpon oson a halál (1) bátorság (4) Bátor Tábor (3) bejegyzés (2) beszólás (3) betegség (6) bevallani (1) bicikli (4) bizalom (1) blog (27) bók (11) bölcsesség (1) boldogság (1) BP (1) Brandon Hackett (1) Bridget Jones (1) Brüsszel (1) búcsú (2) Budapest (1) bűntudat (2) burok (1) busz (1) cenzúra (2) Cicu (2) család (20) D (7) Darren Shan (1) Debrecen (1) Dee (2) Dénes (2) deviantart (1) diploma (1) diplomaosztó (1) doki (1) döntés (2) Dream Theater (1) drog (1) E (4) ébredés (1) edzés (1) egérkaland (5) egyetem (4) Egyetem (8) élet (39) elfogadás (2) elköltözni (2) elvágyódás (1) emberek (1) emlék (4) én (242) energia (2) epilepszia (1) esküvő (9) eső (1) évértékelés (15) évforduló (2) ex (1) facebook (4) fagyi (1) fájdalom (4) falak (5) Feldmár András (3) felejtés (3) félelem (12) felnőni (2) féltékenység (6) film (5) Finnugor vámpír (1) FK (1) floorball (2) foci (1) fogadalom (4) fogorvos (1) főzés (3) franciák (1) freemail (1) futás (1) Game of Thrones (2) gesztenye (1) gimi (2) Gonoszmáté (12) gugli (1) Gy (4) gyász (3) gyerehaza (1) gyerek (3) gyógyszer (4) gyógyulás (4) Gyöngéd barbárok (1) G barátnőm (3) G barátom (7) halál (6) harmónia (1) házasság (3) házitündér (2) hiany (4) hiány (4) hibázni (1) hit (1) (1) Hodor (1) honvéd (1) hős (1) Hrabal (1) html szerkesztés (1) húsztíz (1) idő (7) időjárás (1) injekció (3) intimitás (1) írás (2) irodalom (4) Iron Maiden (4) ITkitty (4) IWD2015 (1) iwiw (2) JA (5) Japán (1) játék (4) játszma (1) javaképzés (1) Jóbarátok (1) jóga (2) jövő (1) káin (1) kaland (2) kapcsolat (4) karácsony (4) Kató (1) kávé (3) keblek (1) kép (4) képzelt város (1) kérdés (2) kérvény (1) kétségek (3) kezdet (2) Kicsi (2) kirándulás (1) kisfiam (4) kislányok (1) kis fizikus (1) költészet napja (2) költözés (16) Komfortos mennyország (1) komment (1) komoly (1) kompromisszum (1) koncert (4) kont (1) kontroll (2) konyha (2) könyv (17) kórház (3) kövér (1) közélet (9) kreativitás (3) KT (1) kudarc (1) külföld (3) kurva (1) kütyü (1) L (4) lakás (4) levél (8) leves (1) lovaglás (1) love (75) M (5) macska (6) magány (8) mágia (3) Magritte (1) Magyarország (1) magyar szak (1) mama (5) Manóc (6) Mary and Max (1) megbocsátani (4) megfizetni (1) meggyógyultam parti (4) meglepetés (1) menekülés (1) mese (4) Mka (5) mosoly (3) motivált (1) múlt (2) mun (1) München (2) munka (32) Murakami Haruki (1) Muse (5) múzsa (1) nagyanyám (2) napló (1) napok (1) Neil Gaiman (1) Németország (1) Nene (1) neurológia (2) nevelés (2) NIN (2) NK (1) nőnap (1) Norvég erdő (1) Nyanyett (4) nyár (10) nyaralás (1) nyelvész (3) nyelvvizsga (3) nyest (1) O (1) Ofélia (2) október (2) oktoberfest (1) olvasás (17) önbizalom (3) önéletrajz (1) önkéntes (4) on review (1) optimizmus (1) öröm (9) ősz (1) őszinteség (2) oszt tali (1) otthon (8) ovi (1) P (51) panasz (1) pánik (2) papa (7) Papikám (1) pasik (1) Passau (1) Peru (3) phd (4) pinablog (1) placcs (1) plus size (1) politika (4) polo (1) probléma (1) Proust-kérdőív (1) Quimby (2) rádió (2) randi (3) Raven (1) Red Leaf (1) remény (1) részeg (1) rocksuli (1) róka (2) röplabda (1) rúdtánc (2) ruha (3) sabbath (1) sajtó (2) sci-fi (1) Sehi (4) semmi (1) ShareHerSuccess (1) siker (1) sims (2) SirM (22) Sofi Oksanen (1) sóhaj (1) spanyol (2) Spéter (1) sport (7) star trek (1) Strasbourg (1) stressz (2) sushi (2) süti (1) szabadság (1) szakdoga (1) szakítás (3) szakkoli (1) szalagavató (1) szállóige (1) száz (2) Szécsi Noémi (1) szegény peti (1) szerelem (10) Szerelempatak (1) szeretet (10) szervezés (1) szexi (1) színezés (1) szociolingvisztika (1) szökőkút (2) szomorúság (4) szomszédok (3) szőnyeg (1) szórakozás (1) szorongás (7) szülinap (4) szupervagy (1) T (20) tábor (8) tánc (4) tanítás (1) tanulás (6) társasjáték (1) tavasz (4) tdk (1) te (48) tea (1) temető (1) Tepi (17) terápia (4) tervek (16) testvér (3) tettetés (1) Thomas S Kuhn (1) Tisza cipő (1) Tm (3) tömeg (1) törlés (1) trombofília (6) trombózis (10) tudomány (1) túlzás (1) turi (1) újítás (1) újjászületés (1) USA (1) utazás (3) utolso (1) várakozás (5) vendég (1) vers (14) veszekedés (1) Viktor Pelevin (1) virágének (2) vizsga (2) vizsgaidőszak (1) VZ (1) West Balkán (1) wug (1) Xeno (1) zen (2) zene (54) Zőccség (1) Zs (3)

Minden évben eljön az anyák napja, és én rendre kényelmetlenül érzem magam miatta. Általában nem tudok sem hálás, sem szeretetteli lenni, inkább kínos kötelesség az egész. Olyanokért kellene hálatelt szívvel vezekelnem, amiket nem kértem, és amiket anyám önként vállalt mikor úgy döntött, hogy nem vetet el.

Sosem volt jó viszony közöttünk, sosem találtuk a közös hangot. Nem volt közös témánk, nagyon különbözően láttuk a világot, a hasonló temperamentumunk pedig még azt is ellehetetlenítette, hogy legyintsünk a másik faszságaira.

Nem én voltam a jó kislánya, nem tudtam olyan lenni, amilyet elképzelt magának a várakozás 9 hónapja alatt. Erre ott volt és ott van most is a húgom. Nem tudtam a barátnője sem lenni, ahhoz túlságosan is különbözőek vagyunk (meghát szerintem egy gyereknek az anyja ne a barátja legyen, hanem az anyja).

Harminc éven át nem tudtunk mit kezdeni egymással. Aztán valami megváltozott. Vagy valamik.

Időben nagyjából egybeesett a válásom bejelentése a szüleim felé, illetve anyámnak az az érzelmi mélypontja, amit már nem tudott elmaszatolni ő sem. Talán nem volt egymástól teljesen független a két esemény, talán csak véletlen volt, de mikor nekem a legnagyobb igényem volt a szüleim felől a megértésre, anyám akkor lépett az önismeretnek egy olyan lépcsőjére, amin eddig még sosem járt -- és terápiára ment.

Azt gondoltam, hogy majd megint megkapom az önváddal elfedett hibáztatást, hogy nem az a gyerek vagyok, akit elképzeltek -- de tévedtem. Anyám vagy nem szólt semmit, vagy csupán néhány felületes mondatban a támogatásáról biztosított. Nem volt nagyon támogató, de legalább vádló sem. És innen már lehetett az egymáshoz való kapcsolódás irányába lépni.

Pár hónappal később már tudott kíváncsi lenni is. És tette ezt úgy, hogy életünkben először nem éreztem, hogy elvárásai vannak felém. Egyszerűen csak meg akart ismerni. Végre. Engem. Az életem. Azt, hogy hogyan rakom össze magam újra. Hogy mi mozgat, mit szeretnék, kit szeretek, hogyan csinálom.

És csodálatos módon ez azóta is tart. Támogat engem úgy, ahogy mindig szerettem volna. Harminc év és egy mindkettőnk számára komoly válság kellett ahhoz, hogy leromboljuk az egymás ellen felépített falak legnagyobb részét. Nem állítom, hogy mostmár legjobb barátok vagyunk, vagy hogy elmúlt az égbekiáltó különbözőségünk. Inkább csak mindketten eljutottunk oda, hogy a másikat tisztelve, személyét tiszteletben tartva próbáljunk közeledni.

Büszke vagyok magunkra.

Címkék: terápia család én anyaság anyám

Szólj hozzá!

Megkérdeztem ma Ravent, hogy boldog-e, mire ő egyértelmű igennel és mosolykával válaszolt. Aztán visszakérdezett, hogy és én boldog vagyok-e.

Na ez nálam egy nehéz kérdés.

Egyetlen nap alatt olyan mélységeket és magasságokat tudok bejárni érzelmileg, amik lehetetlenné teszik számomra, hogy erre a kérdésre egyszerűen igennel vagy nemmel feleljek. És azt hiszem, itt nem arról van szó, hogy a bánatomat mosolygással fedem el, vagy hogy a mosolyom mögött konstans szorongás húzódik. Na jó, nem mindig erről van szó.

Talán inkább arról, hogy eléggé mélységében élek meg minden eseményt. Ha valaki elutasít vagy mellőz, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy számoltam vele, na ezekben az esetekben rémesen tudok haragudni a másikra, a világra, magamra. Ha fájdalmat okozok valakinek, akinek nem akartam, akkor mardos a bűntudat.

Ha rám mosolyognak az emberek, akkor automatikusan mosolygok vissza. Ha valaki megsimogatja a lelkem, akkor macskaként vagyok hálás. Ha örömöm lelem olyan apróságokban, mint a napsütés vagy egy pipacs, akkor gyerekként örülök. Ha szeretek, akkor nagyon.

Végletes? Eléggé. Megsebez másokat és engem is? Meg. Nehéz? Iszonyúan.

Szóval ezt válaszoltam Ravennek:
[10:32:13] Raven: és ha már itt járunk, te boldog vagy?
[10:33:17] én: nálam ez mindig nehéz kérdés (: boldog is

Címkék: én boldogság Raven

Szólj hozzá!

Életünk traumáit mindannyian a magunk módján dolgozzuk fel. Még ha fel is lehet fűzni a folyamatot a pszichológia által megállapított lépcsőkre (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás), akkor sem feltétlenül tudunk utat találni a másik feldolgozásához.

A környezetemben azt tapasztalom, hogy a felejtés és az elengedés számukra kéz a kézben jár. Nem erőltetik a kapcsolatot, inkább falakat emelnek, elfordulnak. Nálam ez alapvetően máshogy működik. Én sosem akarom felszámolni a múltat. Néhány évvel ezelőtt azt is sikerült elérnem, hogy már nagy tanulságot se feltétlenül akarjak levonni. Megőrizni próbálom a dolgokat. Persze ha a másik fél nem tud vagy nem akar partner lenni ebben, az mondjuk eléggé meg tud viselni.

De most így érik bennem a tanulság, hogy attól, hogy ők nem azt és nem úgy érzik ahogy én, ez az én érzéseimen nem csorbít semmit. Az én emlékeimet nem veszi el. Az én életem nem lesz ettől kevesebb. Az én múltam nem lesz ettől súlytalan. Nekem nem. És végső soron (innen nézve) ez számít.

Címkék: én emlék múlt felejtés falak

Szólj hozzá!

28.
február

...

ithil  |  Szólj hozzá!

soul.jpg

Címkék: én

Szólj hozzá!

Egyrészt a mai nap tiszta kreatívkodás: írtam három bejegyzést a saját oldalamra (kettő még draft), másrészt buzog bennem a tettvágy, hogy elkezdjem az új szobaprojektemet (egy teljesen új honlap), harmadrészt hozzávegyül ehhez az egész energiához ez:

12920389_1431559923615603_6941272475070178728_n.jpg

Címkék: blog én kreativitás

Szólj hozzá!

Tepi ma azon sajnálkozott, hogy nem tudott nekem virágot rendelni, mire mondtam neki, hogy ezen igazán kár görcsölnie, elvégre ez a nap se különbözik olyan nagyon a többitől. Mivel nekem minden nap nőnap. Mondjuk ezt nem annyira értette, úgyhogy elmagyaráztam neki.

Merthogy a nőnap ugyebár nem arról szól, hogy a csodás csajoknak viszünk pár szál gazt, mer úgy illik oszt jóvan. A nőnap eredetileg sokkal inkább az egyenjogúságért vívott harcról szólt (és boldogabb országokban szól ma is). Arról, hogy milyen sokat elértünk már ezen az úton akkor is, ha még nagyon messze a cél.

Na ezért merem azt mondani, hogy nekem minden nap nőnap. Mert javarészt olyan férfiak vesznek körül a munkahelyemen, a barátaim között és a családomban, akik teljes mértékig egyenlő félként kezelnek engem. Nem kérdezik meg az állásinterjún, hogy akarok-e gyereket és ha igen, mikor nem. Kiveszik a részüket a házimunkából. A családi ügyeket a férj és a feleség közös döntésének tekintik -- pénzügyi téren is! Sokszor kikérik a véleményemet, és számít nekik, hogy mit mondok. Társként, partnerként, egyenrangú félként kezelnek.

Nem szolgaként és nem királylányként.

Szerencsés vagyok, hogy én így élhetem meg a kapcsolatomat az engem körülvevő, az életemet nagyban befolyásoló férfiakkal.

Nekem tényleg minden nap nőnap. Virág nélkül is. :)

Címkék: barátok család én nőnap Tepi

Szólj hozzá!

Mivel ma semmi másra nem vagyok alkalmas, csak hogy egy puhi takaró alól vinnyogjak megállás nélkül, ezért:

12832395_10156613835665191_5958052448608527752_n.jpg

Címkék: én

Szólj hozzá!

11.
február

let it go

ithil  |  Szólj hozzá!

Ha most választhatnék szuperképességet, azt választanám, hogy ne tudjak sírni. Nem mintha nem lennék tisztában vele, hogy hány embert és milyen módokon lehet térdre kényszeríteni vele, de nálam jobban kevesen tudják, hogy milyen veszettül hátrányból indul az, aki nem tudja szabályozni, hogy mikor sírjon.

Mily csodás is, hogy én akkor is sírok, ha dühös vagyok (magamra), és persze ettől csak még dühösebb leszek, amitől meg nem bírom abbahagyni a sírást. Ördögi kör.

Erős akarok lenni. Nem sírni. Beleállni a helyzetbe. Hahh. Hogynepersze.

Címkék: én

Szólj hozzá!

ennek nem tudtam ellenállni, ez annyira én :D

12688313_758993040901848_4411627988574263125_n.png

Címkék: én

Szólj hozzá!

Vagy riadt háziállat. Ahogy jobban tetszik. Vagy katasztrófa. Sorscsapás. Csak a pénzt viszem. Kenyérpusztító.

A túl sokféle iránytól, a millió feladattól, a nyomástól, a határidőtől, a feladat átláthatatlanságától megriadok és megdermedek, mint a szarvas a reflektorfényben.

deer-headlight.jpg

Címkék: én félelem

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása