Jó látni valakit, aki ennyire örömmel és átélve csinálja amit csinál. A hegedű amúgyis egy olyan hangszer, ami az ember lelkén játszik. A tánckar igazi girlpower. A koncert tulajdonképpen erősebb lett, mint bármelyik klip. :)
Flow.
Jó látni valakit, aki ennyire örömmel és átélve csinálja amit csinál. A hegedű amúgyis egy olyan hangszer, ami az ember lelkén játszik. A tánckar igazi girlpower. A koncert tulajdonképpen erősebb lett, mint bármelyik klip. :)
Flow.
Lehet engem hibáztatni a történtekért. Hogy vége lett egy több évtizedes barátságnak, hogy nem beszélünk egymással, hogy megbántottam és hosszú időre megnyomorítottam mások életét. Lehet egyedül engem hibáztatni érte.
Lehet a másik félnek a szemébe kedvesnek lenni és aztán a háta mögött leszólni őt.
Lehet úgy csinálni, mintha én csak egy szükséges rossz lennénk, akitől előbb-utóbb megszabadul minden értelemmel bíró egyén.
Én pedig mindezt el is hihetem.
Nem vonom kétségbe, hogy nem elhanyagolható részem volt az események ilyetén alakulásában. És én azt is tudom, hogy soha nem akartam, hogy ez és így legyen a vége. Késő bánat.
Vannak, aki a neheztelésüket, sértettségüket, gyűlöletüket évekig, évtizedekig, életük végéig őrizgetik. Én meg a megfelelni vágyásomat, a másik személy iránti hiányérzetemet, a szeretetemet őrizgetem.
De nem káros-e ez éppannyira, mint a rossz érzéseket őrizgetni?
tegnap ez egy hosszabb bejegyzés volt, de némi lelki ülepedés után lerövidült:
Ha többé már nem jössz, hiányozni fogsz.
"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél."
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.