Felvettek kitchen assistant munkakörbe a Camp Henry Horner nevű táborba (lásd lejjebb)!!! :-))))) Öröööööm!
Ezt megünneplendő: fürdő (najó, ez a romantika kedvéért volt), kaja, tánc, pia.
Rájöttem, hogy szeptemberig én zenében fogyasztom majd a pompás alkoholt:
Minden nap megnézem legalább ötször a leveleimet az utóbbi időben. Mióta belevágtunk az American Dream megvalósításába, azóta ez nem is olyan fölösleges dolog.
Az első e-mail postafiókomat még általános iskolás koromban csináltam, ötödikben. Nekem azóta is bevált a freemail. A jelenlegi postafiókom már nyolcadik éve megvan, sosem volt baj a tárhellyel, sem a rendszerrel. Nekem mindig elküldte, én mindig megkaptam.
Na ez változott meg.
Az utóbbi pár hétben ez a dög (párdon: freemail) folyton kommunikációs hibát jelez, nem küldi el és nyitja meg a leveleimet. Pont most, mikor a tábor válaszát várom epedve! Komolyan mondom, nem értem, mi lehet a baj. A problémákat rendszerint maximum pár nap alatt orvosolják az ilyen nagy szolgáltatók. Ez a helyzet pedig már legalább egy hete fennáll. Már megfordult a fejemben az is, hogy elkezdek használni egy másik postafiókot valami megbízhatóbb helyen.
Lassan megérik az idő egy panaszlevélre - feltéve, ha el tudom küldeni... :)
Kedvesem penget ugyebár. Gitárt ugyebár. "Óóóó-George" pedig megkérte, hogy pengessen, amíg ő énekel. Jaj, tudom, hogy irígy vagyok, mert se pengetni, se énekelni, se ütni, se pötyögni, se fújni nem tudok, sőt, mindezeket megfejelve még bot fülem is van.
Szóval kedvesem pengetett neki a rocksulis koncerten. Én meg elmentem meghallgatni őket. Amikor beléptünk a Loviba, három méter után az volt a határozott érzésem, hogy én nagyon öreg vagyok. Nem is csoda: az emberek 90%-a az államig ért, és aki nagyobbra nőtt, korban az is legalább 5 évre volt tőlem. Persze nincs ebben semmi csodálkozni való, a rocksuli leginkább a középiskolások rock-zeneiskolája.
A maga nemében egészen becsülendő ez az immáron 20 éves intézmény, ahol lehet szaggatni a húrokat, ütni a bőrt, és más egyéb utakon kiélni az ember mötál-szenvedélyét. Ahogy telt az idő és egyre másra következtek a különböző dalok és fölállások, az az irigykedő gondolat jutott eszembe, hogy de jó is lett volna, ha tizenévesen én is ilyen muzsikákon tudok szocializálódni. Akkor most nem lenne akkora lemaradásom zeneügyileg (merthát az ember mégse állhat ellent sokáig a rock vonzásának). Najó, az is igaz, hogy akkor meg mivel traktálnának az én drága barátaim, akik eltökélték, hogy igenis kiművelnek zeneileg. Nem véletlen a karácsonyra kapott Liquid Tension Experiment CD sem. :)
Egyetemistaként (és szerintem még az élet sok más társasági területén) nehezen kerülheti ki az ember, hogy társaság összegyűltével alkoholt fogyasszon. Néha már-már az az érzésem, hogy így illik. És őszintén megvallva én szeretném is.
Kis hiba csúszott azonban a gépezetbe, ami miatt nekem nem lehet (lsd.: agyvérzés, gyógyszer). Mikor mindenki koccint, én csak emelem a kis lónyálamat és közben arra gondolok, hogy ott rohadjon meg ez az egész, ahol van. Szilveszterkor is kikértem a pultból a pezsgőre leginkább emlékeztető Canada Dryt, és azzal koccintottam. És itt szögezném le, hogy tudom, hogy egy korty pezsgőtől/bortól/sörtől még nem lenne semmi bajom. DE: 1.) már bírom 3 éve, hogy egy kortyot sem iszom, nem fogom a cél előtt elrontani, 2.) minek piszkolnám be a számat egyetlen korttyal, hogy aztán egész este fájjon a szívem.
Szóval amíg mások alkoholmámor-sztorijain könnyesre kacagjuk magunkat, addig én csak azt látom, hogy szép lassan elmúlnak az egyetemi évek, amíg még lehetne önfeledten beseggelni, mert utána már munkába kell menni, meg a gyerekért meg ilyenek, és akkor már mégse lehet azért olyan gondtalanul.
És most ne mondja nekem senki, hogy ugyanmár alkohol nélkül is ugyanolyan jót lehet bulizni. Mert nem! Bulizni lehet, sőt, kva jót bulizni is lehet, de nem ugyanolyat. Én egy görcsös, kissé zárkózott ember vagyok, akinek néha igencsak sokat jelentene, ha a görcseit oldhatná egy felessel és így könnyebben be tudna illeszkedni idegen emberek társaságába. Biztos az élet (puding?) próbája ez az egész, és nekem azt kell megmutatnom, hogy igenis megtalálom a helyem így is.
Pffffffff. Szánalmas önáltatás. De akkor is eljön még a nap, mikor koccintunk! (csak legyünk türelemmel, kedves Gy., A., G. barátnőm, Sz., G. barátom, M., T., D. és a többiek mindahányan :))
