Olyan házigazda szeretnék lenni, mint amilyen a 21. születésnapom kerti buliján voltam. És semmiképpen nem akarok olyan lenni, mint anyám, aki végigstresszeli a vendégség előtti, alatti és utáni részt is.
Még a gimiben kitaláltuk A.-val, hogy mi, na mi aztán nem leszünk olyanok, mint az anyáink. Ez nem valami könnyen kivitelezhető dolog (nevelés-öröklődés elleni harc), de azért próbálkozunk.
De azt hiszem, van még néhány apróság, amit esetleg megszívlelhetünk, ha a sors furcsa fintora során gyerekünk lesz. (most nem szeretném boncolgatni a ki milyen életre vágyik témát; ennek köszönhető ez a szóhasználat)
Szóval. Fontos jótanács. Egy gyereket legjobb esetben is kb. 20 éves koráig lehet nevelni. Utána minden erőlködés falrahányt borsó, befolyásolás, visszataszító majomszeretet és a vágy, hogy a kedves szülő élhesse a gyereke életét.
Tanítsd meg a gyereked mindenre, amit jónak látsz, szeresd, neveld, és mikor lejárt az időd és már felnőtt, akkor a legjobb amit tehetsz, hogy belátásod szerint támogatod és szereted őt.
Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy minden kedves anyuka, aki megpróbálja irányítani a kisfiát, gondolkozzon el azon, hogy ő randizott volna-e valaha egy olyan 30+ pasival, aki még az anyjával él (akár képletesen).
Címkék: én randi nevelés anyám A
1 komment
Nem tudom, hogy melyik város lenne elég távol a családomtól:
Nagyanyám: És hol van K.? Ő nem jön?
Anyám: A barátnőjénél van X-ben.
Nagyanyám: Jaaaajj, hát minek ment olyan messzire?
Anyám: Milyen messzire? Az nem Amerika.
Nagyanyám: Oszt mé nem mutatja mán be azt a kisjányt? Itt valami sumákság van a dologba. Te fiam, csak nem cigány tán?!
Címkék: anyám nagyanyám elköltözni
1 komment
Már gimis korunk óta megfogadtuk, hogy mi nem, mi soha.. soha, de soha nem leszünk olyanok, mint az anyánk. Mi nem követjük majd el azokat a hibákat. És írjuk, jegyezzük, hogy még véletlenül se felejtsük el. Csak csemegéznék:
Egy férj nem lesz rossz apa vagy rossz férj azért, mert néha megiszik egy sört vagy egy kis pálinkát a haverokkal. Még akkor se, ha otthon kell várni, mert ez egy fiús buli. Nem bűn, ha néha kikapcsolódik nélkülünk.
Ha a gyerek leönti a terítőt levessel, nem ordítjuk le a fejét. Minek? Ki lehet mosni a terítőt.
Soha, de soha nem kérjük számon a gyereken, hogy miért nincs még pasija/nője, ki fog futni az időből, sose lesz unoka.
Soha nem mondjuk a gyerekünknek, hogy ő legönzőbb ember a világon, és nem csoda, hogy nem jár senkivel. Még ha igaz lenne, akkor se. Nem az a cél, hogy egy életre megutáljon minket...
Fontos, hogy társa legyünk a kedvesünknek. Elkísérjük sétálni, korizni, ide-oda, még ha vajmi kevés kedvünk is van hozzá. Ő is eljön velünk a buliba, turkálóba, könyvesboltba...stb. :)
Nem az a lényeg, hogy hogy porszívózott ki, vagy hogy teregette ki a ruhát a gyerek. A lényeg, hogy megcsinálta - olyan jól fog esni neki, ha megdicsérjük.
Soha, de soha (és ezt különösen észben akarom tartani!) ne utasításokkal kérjünk!
Egy ölelés, egy puszi soha ne legyen tabu.
Ne legyen tabu a szex, a nemiség, a halál, az emberi kapcsolatok.
Ne pletykáljuk el rögtön a nagyinak, a nagynéniknek, a nagybácsiknak a gyerek gondját-baját. Nem azért mondta el nekünk, mert az egész családdal meg akarta osztani.
***
És így tovább. Ha eszembe jutnak még fontos dolgok, felvésem őket. Evidenciákat és nőimagazinos sablonokat annyira nem akarok, még ha mély igazság is rejlik bennük.
Bármily meglepő a felsoroltak mind kőkemény tanulságai az életünknek. :S
Na de majd mi megváltjuk a világot! :)
Címkék: én anyám fogadalom A
2 komment
Van egy vers, ami már kislány korom óta nagy kedvencem. Ma már azt mondom, talán kifejez valamit abból, hogy bár anyámmal elég ellentmondásos a kapcsolatunk, de szeretem...
Weöres Sándor
Buba éneke
|
Ó ha cinke volnék,
|