Szerencsére ma már szombat van, ami határozottan azt jelenti, hogy a pénteken túl vagyok. Nem volt annyira fényes nap, pedig voltak jó részei.
Kezdődött azzal, hogy egész délelőtt szoptunk egy site átköltöztetésével, aztán kiderült, hogy oltári hibát követtem el én, és ha nem hibázok, akkor több órát spórolunk meg. Délután pedig kettőnk nem emlékezése, figyelmetlensége kellett ahhoz, hogy újabb részét (egy napos munkámat) barmoljuk szét ugyanennek az oldalnak, amit a jövőhéten át szeretnénk adni. Szóval csodásan rémesen nem voltam a topon.
Kimondhatatlanul le tud meríteni a stressz. Negyed nyolckor álltam fel az irodában, hogy hazatoljam a seggem. És nem én voltam az utolsó, aki eljött. És akkor még nem is tudtam, hogy mi vár rám itthon.
Már a telefonba mondta Tepi, hogy a cicu hányt, de akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. A macskák néha hányak egy kicsit a szőr miatt. De mire hazaértem, addigra még kétszer hányt, majd kihúzta a szálat a harisnyámból (nem az én napom volt, na), és mire átöltöztem, látványosan rosszabbul lett. Szóval visszaöltözés, majd az intenzíven méltatlankodó jószág hordozóba terelése és irány az állatkórház.
Aszja végignyávogta az egész utat, majd a váróba lépve bekussolt, és onnantól kezdve meg se nyekkent egészen addig, míg ki nem vittük újra a kocsiba. Aki hallotta már a macskánkat, az tudja, hogy a csend a legrosszabb jel (mintha én kussolnék).
Egy darabig egyedül vártunk arra, hogy megvizsgálják (közben két páciens távozott az aggódó gazdikkal), aztán érkezett egy idősebb hölgy egy fehér kutyussal az ölében. Nagyon ölelte és folyamatosan csitítóan beszélt hozzá. Látszott, hogy rémesen aggódik a kutyi miatt. Aztán jött még egy fiatalabb szőke nő egy másik kutyával. Ő pórázon jött, de sokkal betegebbnek látszott, mint bárki más a rendelőben. Remegett az egész teste, nem tudott megülni és a székletét se tudta tartani. A nő elmondta, hogy nemis az övé a kutyus, hanem a kerekes székes barátnője hívta fel zokogva, hogy hozza már el az állatorvoshoz.
Szóval nem volt épp megnyugtató a környezet. Eszembe is jutott, hogy lehet, hogy itt a jószágok még némi extra betegséget is összeszedhetnek a váróban. Aztán fél 10 körül behívtak minket, megvizsgálták a cicut, kapott egy hányáscsillapítót, és mondta az amúgy nagyon kedves doktornő, hogy valószínűleg evett valamit (szobanövényt?) és attól beteg, de ha nem megy a hasa, akkor nem lesz baj. Figyeljük az állapotát.
Rendesen aggódtunk a kis cirmos segge miatt. Mikor hazajöttünk, egyből bemászott az ágy alá és ki se dugta a bajszát. Mikor hajnal 3-kor kimentem pisilni, akkor már legalább kijött az ágy alól. Aztán egyszercsak arra ébredtem, hogy ott purrog a tenyeremben.
Most megfigyelés alatt tartjuk, de úgy tűnik, jobban van. Azóta nem volt semmi esemény. Csak purrog meg beszélget meg bújik. Mint rendesen.
Lehet hogy azért, mert már elmúlt a péntek. :)