Az ismerőseim körében még nem váltak túl sokan friss szülőkké, de mindig borzalommal tölt el, mikor valaki a Pocaklakóról áradozik. Nem azért, mert undorodok a gyerekektől vagy kőszívű lennék, de hogy van az, hogy teljesen átlagos nők a terhességük pillanatában rögtön ősanyákká változnak? Mindjárt elkezdenek fészket rakni, szentimentálisak lenni és infantilisan beszélni a születendő gyerekükről. A fb falat teleposztolják a gyerekükről készült képekkel és olyanokat írnak, hogy "egyetlen szerelmem". Továbbá borzalmas, elcsépelt csöpögős faszságokat osztanak meg, amik egy naplemente fotójára vannak felírva Lucida Calligraphy-val.
Mondjátok, hogy én nem fogok megzakkanni! Hogy a világ nem csak abból áll egy gyerek megfoganása után, hogy ugyuli-bugyuli_édes_tündérbogaram meg hogy jajjnemakarszopni és a_tiéd_még_nem_jár???
Jönnek szembe reggelente anyukák, akik oviba viszik a gyerekeiket és néha megállnak egy kicsit beszélgetni. Még soha egyetlen olyan beszédfoszlányt nem kaptam el, ami nem a kölykökről szólt volna valamilyen mértékben.
Hát tényleg ezt jelenti gyereket vállalni?!