Kitaláltam ezt a napi7 dolgot, de a tegnapi napra egy jó dolgot se nagyon tudnék összeszedni, nemhogy hetet. Még mindig van legalább 3 ember, aki őszintén ki nem állhat a munkahelyemen, és ha teheti, akkor húzza a száját. Talán a hátam mögött is csúnyákat mond rólam, vagy direkt elgáncsol, hogy ne jussak hozzá bizonyos információkhoz. Mondjuk ez az információ dolog ez nem csak talán. Próbálom szugerálni magam, hogy saját magamból hozzam ki a legjobbat, és akkor nem az én kudarcom lesz, ha mégse tudok tökéleteset nyújtani ezen a munkahelyen, hiszen széllel szemben sose lesz egyszerű dolgom. A lényeg, hogy az én lelkiismeretem tiszta legyen, meg egyébként is. Néha hibázhat az ember.
Az időjárás jelentés a podomon még mindig megbízható volt. Mindenki vitte az esernyőket, de én tudtam, hogy nem fog esni. Reggel borús volt és szél, de én tudtam, hogy dögmeleg lesz. És így volt. Ma is ezzel a szilárd meggyőződéssel hagytam otthon a pulóvert és az esernyőt. Aztán a Komjádinál elkezdett esni, és mire az ember Újbudára ért a villamossal, úgy zuhogott, mintha fizetnének érte. Egyébként meggyőződésem, hogy Budán jobban esik az eső. Sűrűbben, nagyobb cseppekben, és csak hömpölyög lefelé a Bartókról a Gellért térre, ahol mély tavakba gyűlik össze. Egy ilyenben úsztam a minap harisnyában kezembe fogva a magassarkúmat.
Aztán leszálltam a villamosról és megpróbáltam átugrani egy ilyen folyamot. Nem igazán jött össze, az ugró lábammal elmerültem, a másikat pedig összecsaptam a csobbanással.
Aztán nevetve elcsattogtam az irodáig. Ott vár engem a hömpölygő adatfolyam.