Holdvilág

Már nem is emlékszek pontosan, hogy mikor kezdtem el blogolni. Csak azt tudom, hogy május volt. Meg hogy az Obszidián pillangót olvastam. Megnéztem, 2006-ban adták ki. El se hiszem.

Valamikor akkortájt elkezdtem követni több blogot is. A javarészük elhalt azóta, de évekig engedtek bepillantást az életükbe. Mintha ismertem volna a bloggereket. Néha hiányoznak. Összegyűjtöm őket ide, hátha.

automatonaliza, vagyis a vörös. Őt tényleg majdnem ismertem egy közös baráton keresztül.

maitai, aki a freeblogon kezdte, de azóta már saját oldala van. Állati okos csaj.

ysombor, akit még akkor kezdtem olvasni, mikor Londonban élt. Most épp Budapesten, és végre újra rendszeresen ír.

zolivagyok, aki sajnos már csak volt. Nagyon régóta nem ír egy sort sem, és mióta meghalt a freeblog, azóta már nem lehet elérni a régi bejegyzéseit.

levanah, akit ismerek, de aki nem tudja, hogy én olvasom őt. Ő egyébként már egy frissebb blog.

hessa, akit szintén ismerek, és szeretem találgatni, hogy mikor kiről ír rébuszokban. Ő is újabb szerzemény.

Eredetileg arról akartam még írni tegnap, hogy mekkora zen van. Hogy amikor felálltam szombaton a vacsora asztaltól, akkor megszállt valami leírhatatlan nyugalom, ami azóta is tart. Jelentem, sajnos ma reggelre elmúlt. De azért így is egész hosszú ideig tartott ahhoz, hogy teljesen kiélvezhessem. És nem köszönt el nyomtalanul, mert most könnyebb tudatosítanom magamban, hogy mik a céljaim, és hogy semmi sem olyan fontos, mint hogy valaki vár otthon, akit nagyon szeretek, és akit boldoggá tudok tenni.

Minden nehézséggel meg tudunk küzdeni - ezt mantrázom magamnak, és végre alábbhagyott a hányinger és a görcs a gyomromban. Haladok. Valahol lebegek a furcsán békés és a riadt között. Kell, hogy legyenek megoldások.