Most zsibog a fejem. Egyrészt össze-vissza cikáznak benne ötletek egy előadáshoz, másrészt a legjobb barátaim élete miatt. Mert nem könnyű nekik. Én meg azt látom, hogy minden annyira bizonytalan és esetleges az életünkben. Kezdem azt hinni, hogy nem egyszerűen bizonytalanok a dolgok, de senkit nem vehetünk készpénznek. De hogy lehet akkor így megbízni? Hogy lehet hinni abban, hogy minden jó lesz? Hogy majd pont mi nem? Hogy majd pont mi igen?
Anyáink meg megmondják a tutit. A francba is, hogy igazuk van. És persze akárhogy kapálózunk, elkövetjük majd mi is az ő hibáikat (is)? Talán nem az összeset. És még nem is mentünk férjhez. És még nincs is gyerekünk. Még munkánk sincs éppen.
Azért van egy jó dolog is: csak lehetőségeink vannak. Bárhogy is döntsünk, bármerre is menjünk. És ebben van valami felszabadító.