Akartam már mondani, hogy ha erre jársz és akad mondanivalód, vagy csak úgy kajabálnál egyet a vakvilágba, hogy énis tudjalak, akkor ne habozz kommentelni nekem. :)
Köszönöm.
Hát nem szánalmas, hogy már megint az a bajom, hogy nem ihatok alkoholt? Soha többé.
Pedig már majdnem volt egy teljes jó évem.
Amikor iszok, akkor olyan kedvesen bolond vagyok. Mostmár nem leszek. Nem lesz többé meghitt borozás kettesben, vidám pálinkázás, baráti sörözés.
Nekem senki ne mondja, hogy ez csak rinya. Egyrészt persze valóban az, ha onnan nézzük, hogy ez a viszonylagos egészségesség felé vezető út. Másrészt nagyon szar érzés. Kiábrándító és elkeserítő. Ez az én kis személyes tragédiám.
Amúgy meg egyre több emberről tudom, hogy milyen keresztet visz a hátán. Így az én problémám csak egy kis színes a sokból. Lehetek miatta szomorú, de most nem nagyon tudok tenni semmit.
Holnapra kialhatom.
Címkék: betegség alkohol gyógyszer
Szólj hozzá!
És íme a téma, amiről már akarok írni pár napja. Megvan a trombofília vizsgálatom kontroll eredménye. Tényleg antithrombin III alultermelés és alulműködés. És itt kezdődik az ámokfutásom.
Előszöris némi gyorstalpaló. A Clexane (amit adok magamnak immár csak napi egyszer) fő hatóanyaga az LMWH, vagyis a kis molekulatömegű heparin. Sajnos a heparin az antithrombinhoz kapcsolódik, amiből nekem ugyebár kevés van és az sem működik tökéletesen - ergo nem igazán hatékony a kezelés. Halottnak a csók.
És mint kiderült, mellékhatásai is vannak hosszú távon: a göböket, bevérzéseket már ismerjük, de mint kiderült a lábdagadást is okozhatja ez, valamint csontritkulást is okozhat. Fasza.
Szóval Doktor Peti átirányított egy megfelelő szakrendelésre. És igen, itt végre tényleg jó kezekben vagyok. A megyeszékhelyi kórházban, ahol eddig kezeltek, nem igazán éreztem jónak az ellátást. A doktornőmből minden információt úgy kellett harapófogóval kihúzni, a vizsgálatok eredményeiről nem iparkodott értesíteni engem, sőt elhárította érdeklődésemet azzal a mondattal, hogy úgyis jönnöm kell fél év múlva és addig úgyis kell az injekció, szóval oly mindegy,h mikor tudom meg az eredményt. Egy éve lett mélyvénás trombózisom és most ott tartok,h kiderült,h eddig gyakorlatilag hatástalan volt a kezelés.
De most más dokim van. Ez egy másik város, egy másik kórház. Ahogy beléptem a rendelőbe, azonnal rám figyelt a Doki. Elolvasta a papírjaimat, mikor mondtam,h van még neurós papír nálam, akkor azokat is elkérte. Igazából minden leírtat úgy olvasott át, mintha valami kis orvosi kuriózum lennék (jó, mondjuk 25 sem vagyok és már kaptam egy agyvérzést meg egy mélyvénás trombózist, ami totál ellentétes folyamat az agyvérzéssel). Nagyon kedves volt. Mindent elmagyarázott, lerajzolt, kérdezett és válaszolt a kérdéseimre. Közben oldotta a félelmeimet és teljesen közvetlen volt. Totálisan partnerként kezelt. Aztán lehívta egy kolléganőjét, akinek az én ritka trombofíliám a kutatási területe. A doktornő is nagyon kedves volt, megadta a telefonszámát és megbeszéltük, hogy az egész családot megvizsgálják genetikailag.
Át kell térnem Warfarinra. Ez nem olyan jó hír. Szigorúan ellenőrzött étkezés, szigorúan ellenőrzött véralvadási faktor (INR-érték), sohatöbbé alkohol, terhesség mellette kizárt (meg kell tervezni és vissza kell térni azidőre az injekcióra).
Tulajdonképpen napok óta nyomasztott ez az egész, de ma részben megkönnyebbültem. Ez egy nagyon rendes Doki. Itt jó kezekben vagyok - remélem.