Nem mondhatnám, hogy beloptuk magunkat a szomszédok szívébe ezidáig. Az már kiderült, hogy továbbra is kicsi a világ, és még a mi utcánkban is találni falubélit, de ez csak egy dolog.
Pár hete tartottunk egy kis kártyás összejövetelt két barátunkkal (értsd négyen (!) voltunk). Este 8tól hajnal 5ig játszottunk és elfogyott egy üveg vodka és egy üveg whiskey is (meg két sör a vacsihoz). Hát az bizonyára kiderült, hogy józanok éppen nem voltunk. Másnap meg is kaptuk Lajosbácsitól, hogy hangosak voltunk és sokáig voltunk. Visszasírja az öreg az előző lakókat.
Apám meg tesókám olyan emberek, akik természetükből fakadóan spanolnak az egész világgal. Mindenkivel kedvesek és mindenki iránt érdeklődnek és mindig tudnak mit mondani. Anyám is elég közvetlen. Csak én vagyok ilyen kis mizantróp, aki nem szereti az idegenekkel (najó, az emberekkel) való jópofizást.
P. szerint nemcsak az a gond, hogy Lajosbácsi rettenetesen konzervatív és utálja, ha a ház körül jönnek-mennek (számára) idegen emberek, hanem bennünk is van a hiba. Hogy nem mutatkoztunk be sütivel mindenkinek és nem ajánlottuk fel, hogy segítünk felásni a kertet és nem bájcsevegünk a szép sziklakertről.
Há' most micsináljak, én nem így vagyok összerakva.