Holdvilág

Új alkotmányunkba (jajpárdon, alaptörvény) tervezik beleszőni ezt a hangzatos mondatot: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

A HVG ezután azt feszegeti, hogy egy ilyen kijelentés az alkotmányban nem vonja-e magával az abortusz-törvény megváltoztatását. Én tényleg csak őszintén tudom már remélni, hogy kedves hazánk nem követi el azt a baklövést, hogy megtiltja az abortuszt honpolgárainak.

Mert persze, hogy énis elítélem azokat, akik a fogamzásgátlás egy alternatívájaként kezelik az abortuszt, mégis nagyon komolyan abortusz pártinak gondolom magam már elég régóta. Értem én, hogy az a magzat egy élet, és hogy egy életet vesz el önkényesen az, aki elveteti a babáját. -- DE: Annak az élete nem számít, aki tizenévesen arra kényszerül, hogy felneveljen egy gyereket? Akik az abortusz ellen vannak, azok komolyan nem tudják elképzelni azt az élethelyzetet, amibe ők bizony nem szülnének a világra egy babát?

(Ja, jussanak eszünkbe olyan apróságok is, mint hogy az óvszer nem nyújt 100%-os biztonságot és hogy 3 havi fogamzásgátló tabletta bizony 10.000 forint fölött van. Kedves honatyáinknak persze eszébe sem jutnak ilyen apróságok - révén ők pasik..)

Látszik, hogy ezt a törvényt is férfiak akarják meghozni...

A filmekben mindig mondták, hogy csak az szívhatja ki a kígyómérget, akinek nincs lyukas foga. Mivel már kezdtem érteni, hogy miért is van ez így [:P], elmentem fogdokihoz. 12 perc alatt betömte és Gy. szerint egy hős vagyok, hogy nem kértem érzéstelenítést.

Jóhogy hős vagyok - 5 éve nem látott fogorvos.

Oké. Beléptem, hogy írjak egy bejegyzést, de a főoldalról elolvasva egy posztot totál elfelejtettem, hogy én miről is akartam írni... Inkább leírom, mi jutott helyette eszembe.

Ez már a harmadik blog, amibe belefutok naivan és a (tealjashazaáruló)gyerehaza(derögtön).org fantasztikus tíz pontjára reagál. Minden szavukkal együtt tudok érezni a kedves blogolóknak. A 10 pont írója szerintem főleg irigy. Aztán másodsorban fűtik még olyan érzelmek, amiket ő hazaszeretetnek nevez, szerintem meg "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás.

Én itthon vagyok és vajmi kevés esélyem van elmenni innen. Magyar szakos (na erre mondja valaki, hogy nem "magyar"!) diplomával talán ez nem is olyan nagy csoda. A kilátásaim nem túl fényesek. Jó esélyem van mondjuk minimálbéren vagy munkanélküli segélyen nyomorogni. És természetesen nem a szakmámban elhelyezkedni. De nem büdös a munka és morgásért nem adnak kenyeret. Szóval majd lesz valami. De azoktól, akik elmehetnek innen és megpróbálhatják máshol is, azoktól én bizony nem sajnálom a lehetőséget. Tudom, hogy külföldön sincs ám kolbászból a kerítés - unalomig ismételgetett frázis - de nem Magyarország az egyetlen hely, ahol élni lehet. Inkább dögöljön meg a szomszéd disznója és legyen kolbászból a kerítés - ott is, itt is.