Holdvilág

Ez az első Neil Gaiman könyvem. A Csillagport csak filmes változatban tettem magamévá, úgyhogy nagy várakozással fogtam neki A temető könyvének.

A történet se nem több, se nem kevesebb, mint egy fiú története, akinek megölték a családját és befogadta egy temető. Érdekes alapsztori - főleg, mivel morbid vonzódást érzek a temetők iránt.

Az első pár oldal után sajnos még egy jódarabig ott motoszkált a fejemben, hogy jobb lenne angolul olvasni. Van benne egy-két elég sutára sikerült mondat, ami angolul valószínűleg korántsem hangzik olyen erőtlenül, mint szó szerinti fordításban. Ha lesz lehetőségem eredetiben is elolvasni, feltétlenül megírom.

Most pedig következzen néhány benyomás, ami esetleg spoiler lehet, szóval tovább olvasás csak saját felelősségre:

A regény legnagyobb erőssége, hogy nélkülöz minden giccset. Tökéletesen van meghúzva a határ. Emellett csöppet sem didaktikus, ami egy ifjúsági regény esetében sajnos a leggyakrabban elkövetett hiba.

A fordítás néholi feltételezett sutasága mellett én hiányoltam még néhány szál részletesebb kibontását. Például, hogy mi a Jack pontosan, vagy mi Silas feladata a világban. A varázslatos háttérvilágról egyébként is szívesen olvastam volna még - de ez lehet, hogy csak az én részletességre törekvő bolondériám.

Ami azonban az általam olvasott ifjúsági regények legjobbjai közé emeli A temető könyvét az az, hogy pontosan olyannak mutatja az életet, amilyen. Nem csodás habfelhős kalandnak, ahol a gonosz elnyeri méltó büntetését a jó pedig jutalmát,  és nem reménytelen sivárságnak. Csupán annak ami: a lehetőségek tárházának.

András bácsi évértékelő beszéde után szabadon énis megtartom az idei évértékelést. Tudom, hogy ezt nem karácsonykor, hanem kicsit később szokás, de ismerve magamat épp elég lesz előállni a 2011-re vonatkozó tervekkel.

Nos, visszaolvasva az idei évre kitűzött célokat, nem mondhatnám, hogy teljes munkát végeztem... Lássuk csak:

- az új albérlet speciel bejött :) szeressük
- a szakmai dolog félig bejött, félig az egyik legnagyobb teher jelenleg a vállamon
- Amerika sikerült :)
- nem mondhatnám,h többet főztem, de kétségtelenül többet voltam a konyhában :D
- a "nem hagyok mindent az utolsó pillanatra" csúfosan megbukott
- angol tanulás, hmm, igyekszem
- a hajamból egy megveszekedett millimétert sem vágattam le
- a barátaim --- hát csak őszintén remélhetem,h még mindig szeretnek

Na most az igazi évértékelés. Amennyire féltem az új albitól, meg az egész cécótól, olyan gördülékenyen alakult. Hálazégnek. Amerika az összes szervezéssel együtt is csak összejött végül - életem legnehezebb nyarát hozva el nekem. És nem a munka miatt. És az ősz egyáltalán nem volt könnyű: sem érzelmi szempontból, sem az egyetemi vállalásaimat illetően. Ami nagyon jó dolog, az a szakkolis angol - az nagyon jó. :) És nagyon jó, hogy a rázós szeptembert és októbert olyan nov. és dec. követte, amilyen. És jó, hogy Ofélia, meg Ny. meg M. most jóbarátaim. :) És Nene is. És kár,h D. visszament a pasijához, de lehetett rá számítani. És jó,h van nekem A. meg G. barátom és G. barátnőm és T. És a legjobb,h vagyunk Gy.-vel. :)

És azt hiszem, megint tettem egy lépést előre. Maholnap eldöntöm,h mi is az, amit olyan nagyon akarok. Hogy tényleg azt akarom-e, amit eddig. Nevesen, hogy valóban jelentkezni akarok-e a doktori képzésbe. És ennek tudatában vágok majd neki 2011-nek.

Addig is áldott békés karácsonyt!

ja igen az évértékelés: ez egy piszok nehéz év volt :D