Akkoris. Hülyeség, de kurva jó érzés. Hiányzom nekik. Mert velem lehet beszélgetni. Szükségük van rám? Talán ennyire nem végletes és nem drámai, de jó érzés azzal áltatni (hmm...) magam, hogy nem vagyok feleslegesen ezen a világon.
Életem Értelmét most nem vonnám be ebbe a témába. Egyrészt mert hiányzik, mint az állat, másrészt meg... ő más.