Ami eddig itten történt, az sok szempontból simán belefér egy mezei blogbejegyzésbe. Persze egy másik oldalról meg egyáltalán nem. Tudom, hogy ez a másik oldal az izgalmasabb, de akkor sem fogom most ideposztolni.
Ami eddig történt (szappanopera egy felvonásban):
Lazítás a tábori munka előtt, szoktatás, ismerkedés a konyhavál, a konyhatársakkal. Főnök nem is rosszfej. Kisfőnök elviselhető - lenne, ha nem adna mindig pont ellentétes utasításokat, mint a főnök. Táncosfiú jópofa, nem beszél sokat, de legalább ő melózik, és még azt is megengedte, hogy vezessem a golf kocsit. :) (Szegény Sophie valszeg többet nem vezetheti, mivel nekiment vele egy másiknak -- "Azt hittem, megáll, ha leveszem a gázról a lábam.") :D
Kisbarátnőink nem dolgoznak, a fene az ücsörgős fajtájukat, bár inkább ne mosogassanak, mert az csak azzal jár, hogy nekünk újra kell, mert minden koszos maradt. Éneklős barátunk hálistennek nem engem fárasztott legutóbb. Becsszóra életemben nem találkoztam még senkivel, aki ennyire ne ismerné a csendet - ha épp nem magyaráz, akkor kérdez, és ha nem kérdez, akkor énekel. Hihhhhhetetlenül fárasztó! (Jó tudomtudom, én se vagyok egyszerű eset, de nem viccelek mikor azt állítom, hogy még nálam is ezerszer rosszabb!)
V aranyos, mióta észrevette, hogy dolgozok, azóta nem is annyira mogorva velem. Persze nagy puszipajtások sose leszünk, de ez betudható a generációs különbségeknek is. Mondjuk arra meg jó ellenpélda J, aki egy tündér, egy földreszállt angyal, a legjobb fej az egész táborban, aki elvisz minket boltba, parádét nézni, ebédelni, vacsizni, grill partyra a családjához, tüzijátékot nézni a tóhoz.
Ja, és a Six Flagsbe is ő fuvarozott el minket, ezzel lehetővé téve, hogy egész napot együtt töltsek Gy-vel, ami fantasztikus volt, meg még annál is jobb. Azóta Brunoval alszok el minden nap, aki melegít, és akit lehet egy kicsit ölelgetni addig is, amíg Gy-t nem. Még 7 hét...
Igen, számolom a heteket.