Holdvilág

Újabb kis szünet, merthát nyár vagyon, vagy mifene. Kezdjük élvezni. :) Habár én már élvezem egy ideje. Augusztusra meg még a láblógatást is úgy megszokom, hogy egyenesen nehezemre esik a szeptember nevű hónap elviselése.

 

Most meg hivatalosan is nyaralni megyünk. Bár most nem látszik, de lesz napsütés, meg meleg, meg vízpart, zene, sátor, miegymás. :P A jövőhetet koncerttel és esküvővel (na nem a miénkkel!)  zárjuk. Utána majd blogolok is. Becsszó. :)

A minap elég késői vonattal jöttem haza. Ahogy elindultam 9 körül az állomásra, már erősen sötétedett. De még így is állati meleg volt, úgyhogy térdnadrág meg egy igencsak mélyen dekoltált felső volt rajtam. Mentségemre legyen mondva, nem sok tiszta ruhám maradt. Pulcsit nem veszek, minek az, meleg van. Meg amúgyis Gy táskájában maradt. Sebaj, majd az állomáson ideadja.

 

Fél órával a vonatindulás előtt sikerült kiérnem. Megvettem a jegyeket, mp3-at dugtam a fülembe és úgy helyezkedtem az oszlopnak dőlve,h a pénztárosnő rám lásson. Mert már nem sokan lézengtek, kábé vagy 3-5 ember. Természetesen mind fickó. És mind cigány. (nem vagyok rasszista, elég liberálisan gondolkozom, de az is igaz,h van némi rossz tapasztalatom)

 

A mélyen dekoltált felső megtette hatását. Nem mondom,h szép csaj vagyok, de előnyös öltözködéssel és mosolygással sok mindent fel lehet javítani. Na én nem vigyorogtam egyik fickóra sem! A vonatindulást mutató kijelzőt fixíroztam erőteljesen, a fülemben pedig bömbölt a zene. Szerintem ez óvott meg a keselyűként köröző fickók leszólításaitól. Meg azért ügyeltem,h a pénztárosnő lásson. Közben meg csak egy mondat zümmögött a fejemben: "Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák."

 

Na úgy ítéltem meg, hogy ez a mondat a kurvának öltözőkre is igaz lehet. Végtelen megkönnyebbülés öntött el, mikor Gy 10 perccel hamarabb befutott. :)

Manapság már jóformán mindenki regisztrált valamilyen közösségi portálon. Nagypapám kérése, hogy küldjek már neki egy ilyen meghívót vagymit is ezt támasztja alá. :) Lehet, hogy kicsit konzervatív vagyok, de nekem az iwiw tűnik a legnépszerűbbnek még mindig.

 

Na most. Mint minden közösségi dolognak, ennek is biztos megvan a maga pszichológiája. Jómagam ebből leginkább azt érzékelem, ahogy az egyes felhasználók adatlapja változik hangulatuktól, párkapcsolatuktól, életük apróbb és nagyobb eseményeitől függően. Sokat csámcsoghatunk a "Magamról" rész tartalmán, még ennél is többet azon,h az illető "kapcsolat"-ban van-e, de ami a legnagyobb érdeklődésre tart számot, az kétségtelenül a fényképek tárháza.

 

Az ember feltölt egy képet magáról, hogy a régi ált.iskolai osztálytársai megismerjék, aztán sokan pakolnak fel képet a kiccsaládról, mert "ők a legjobbak". Aztán mehet még kép a kutyáról, a haverokról, a tájról, kedvenc zenészről, a nyaralásról és persze a Kedvesről.

 

Mi értelme? Szerintem olyan az egész, mint egy virtuális fényképalbum, amit néha végigbogarász az ember és kellemesen elörvendezik saját kis emlékein meg fontos emberein, pillanatain. És persze megnézi másokét. Hogy XY-nak ki a fontos annyira,h felrakja iwiw-re. ---- Na és ez az, amit sokan nem fogadnak el, vagy legalábbis nem szeretnek tudomást venni róla: Igenis arról tölt fel képet az ember, aki vagy ami számít. És szóljatok rám, hogy ne essem abba a hibába, hogy azt higgyem, akiről nincs kép, az nem számít annyira. Az egész csak egy album. Van jelentősége, de nem ezen alapozzuk meg barátságainkat és kapcsolatainkat.

 

Na most, hogy meggyőzögettem saját magamat, akár leírhatom azt is, hogy mi a fenének született ez a bejegyzés. Már eltelt azóta egy jópár hét, hogy letöröltem az összes fényképemet (nem éreztem aktuálisnak őket). Most van fenn vagy 4, de úgy gondoltam, megérett az idő arra, hogy kicsit átszervezzem őket. Talán Róla is felrakok egy képet... :)

Manapság már jóformán mindenki regisztrált valamilyen közösségi portálon. Nagypapám kérése, hogy küldjek már neki egy ilyen meghívót vagymit is ezt támasztja alá. :) Lehet, hogy kicsit konzervatív vagyok, de nekem az iwiw tűnik a legnépszerűbbnek még mindig.

 

Na most. Mint minden közösségi dolognak, ennek is biztos megvan a maga pszichológiája. Jómagam ebből leginkább azt érzékelem, ahogy az egyes felhasználók adatlapja változik hangulatuktól, párkapcsolatuktól, életük apróbb és nagyobb eseményeitől függően. Sokat csámcsoghatunk a "Magamról" rész tartalmán, még ennél is többet azon,h az illető "kapcsolat"-ban van-e, de ami a legnagyobb érdeklődésre tart számot, az kétségtelenül a fényképek tárháza.

Az ember feltölt egy képet magáról, hogy a régi ált.iskolai osztálytársai megismerjék, aztán sokan pakolnak fel képet a kiccsaládról, mert "ők a legjobbak". Aztán mehet még kép a kutyáról, a haverokról, a tájról, kedvenc zenészről, a nyaralásról és persze a Kedvesről.

Mi értelme? Szerintem olyan az egész, mint egy virtuális fényképalbum, amit néha végigbogarász az ember és kellemesen elörvendezik saját kis emlékein meg fontos emberein, pillanatain. És persze megnézi másokét. Hogy XY-nak ki a fontos annyira,h felrakja iwiw-re. ---- Na és ez az, amit sokan nem fogadnak el, vagy legalábbis nem szeretnek tudomást venni róla: Igenis arról tölt fel képet az ember, aki vagy ami számít. És szóljatok rám, hogy ne essem abba a hibába, hogy azt higgyem, akiről nincs kép, az nem számít annyira. Az egész csak egy album. Van jelentősége, de nem ezen alapozzuk meg barátságainkat és kapcsolatainkat.

Na most, hogy meggyőzögettem saját magamat, akár leírhatom azt is, hogy mi a fenének született ez a bejegyzés. Már eltelt azóta egy jópár hét, hogy letöröltem az összes fényképemet (nem éreztem aktuálisnak őket). Most van fenn vagy 4, de úgy gondoltam, megérett az idő arra, hogy kicsit átszervezzem őket. Talán Róla is felrakok egy képet... :)